-
A híres ókori szövegek
-
nem az eredeti formájukban maradtak ránk.
-
Azért maradtak fenn, mert a középkori kódexmásolók másolták,
-
másolták és másolták őket.
-
Így volt ez Arkhimédésszel,
-
a nagy görög matematikussal is.
-
Mindazt, amit Arkhimédészről, mint matematikusról tudunk,
-
három könyvnek köszönhetően tudjuk,
-
amelyeket A-nak, B-nek és C-nek neveznek.
-
A-t egy itáliai humanista vesztette el 1564-ben.
-
B-ről a 1311-ben lehetett hallani utoljára,
-
hogy a pápa könyvtárában van, Rómától 100 mérföldnyire északra, Viterboban.
-
A C kódexet pedig csak 1906-ban fedezték fel,
-
és az én íróasztalomon kötött ki Baltimore-ban,
-
1999. január 19-én.
-
Ez itt a C kódex.
-
A C kódex valójában el van temetve ebben a könyvben.
-
Elásott kincs.
-
Mert hogy ez a könyv valójában egy imakönyv.
-
Egy Johannes Myrones nevű fickó fejezte be
-
1229. április 14-én.
-
A könyv elkészítéséhez pergament használt.
-
De nem új pergament,
-
hanem korábbi kéziratok anyagát hasznosította újra,
-
szám szerint hét darabét.
-
Arkhimédész C-je egyike volt ennek a hétnek.
-
Darabjaira szedte Arkhimédész kéziratát és a másik hetet is.
-
Kivakarta az összes szöveget,
-
középen szétvágta az íveket,
-
összekeverte őket,
-
elforgatta a lapokat 90 fokkal,
-
és ezekre írta az imádságokat.
-
És ezek a kéziratok gyakorlatilag eltűntek 700 évre
-
és van most helyettük egy imakönyvünk.
-
Az imádságos könyvet ez a fickó, Johan Ludvig Helberg
-
fedezte fel 1906-ban.
-
Egyetlen nagyító segítségével
-
átírt a szövegből annyit, amennyit csak tudott.
-
És az a helyzet, hogy két olyan szövegrészt is talált,
-
amelyek korábban ismeretlenek voltak.
-
Ezek egyáltalán nem szerepeltek sem A-ban, sem B-ben,
-
eddig teljesen ismeretlen Arkhimédész- szövegek voltak,
-
úgy nevezték őket, hogy "Mechanikai Elvek Módszere" és "Stomachion".
-
A kézirat világhírű lett.
-
Már ennyiből is világos,
-
hogy ez a könyv nagyon rossz állapotban van.
-
A 20. században tovább romlott az állapota,
-
azután, hogy Heiberg megtalálta.
-
Hamisítványokat festettek rá
-
és a penész is sokat ártott neki.
-
Ez a könyv jól példázza, hogy mi egy reménytelen eset.
-
Ez tipkusan az a könyv,
-
amiről azt gondolná az ember, hogy valami intézményben lenne a helye.
-
De nem intézményben van,
-
hanem egy magánszemély vásárolta meg 1998-ban.
-
Vajon miért vette meg?
-
Mert biztonságba akarta helyezni azt, ami törékeny.
-
Közkinccsé akarta tenni azt, ami egyedi.
-
Ingyenessé akarta tenni azt, ami drága.
-
És mindezeket elvi okból akarta megtenni.
-
Mert ugyan Arkhimédészt aligha fogják sokan olvasni ó-görög eredetiben,
-
de mindenkinek meg kellene, hogy legyen a lehetősége rá.
-
Így hát maga köré gyűjtötte Arkhimédész tisztelőit
-
és megígérte nekik, hogy megfizeti minden munkájukat.
-
És habár ez a munka nagyon költséges volt,
-
korántsem került annyiba, mint ahogy gondolnánk,
-
mert ezek az emberek nem a pénzért jöttek,
-
hanem Arkhimédész kedvéért.
-
A legkülönfélébb területekről érkeztek.
-
Jöttek a részecskefizikából,
-
a klasszika filológiától,
-
a könyvrestauráció szakmájából,
-
az ókori matematikatörténettől,
-
az adatmenedzsment,
-
a tudományos képfeldolgozás és a program menedzsment területéről.
-
És ezek az emberek mind azért gyűltek össze, hogy ezen a kéziraton dolgozzanak.
-
Az első probléma a konzerválás volt.
-
És ez olyan dolog, amivel foglalkoznunk kell:
-
A könyv gerince ragasztva volt.
-
Ha alaposan megnézzük ezt a fényképet,
-
az alsó fele szinte barna.
-
És ez a ragasztó bőrragasztó.
-
Egy restaurátor számára
-
ez a ragasztó viszonylag könnyen kiszedhető.
-
A ragasztás felső része Elmer-féle faragasztó.
-
Ez polivinil-acetát emulzió,
-
ami száradás után már nem oldódik vízben.
-
És sokkal erősebb magánál a pergamennél, amire írva van.
-
Így hát mielőtt elkezdhettünk volna Arkhimédészt letapogatni,
-
szét kellett szednünk a könyvet.
-
Négy évbe telt, mire szét tudtuk szedni.
-
Ez a felvétel egy kivételes akció fotó, hölgyeim és uraim.
-
(Nevetés)
-
A másik dolog, hogy meg kellett tisztítanunk minden viasztól,
-
mert hogy ezt a könyvet liturgikus alkalmakkor használta
-
a görög ortodox egyház,
-
és ott viaszgyertyát használtak.
-
És a viasz nagyon koszos volt,
-
nem tudtuk letapogatni a viaszon keresztül.
-
Így hát óvatosan le kellett kaparnunk az összes viaszt.
-
Nehéz pontosan megmondani,
-
hogy mennyire rossz állapotban van ez a könyv,
-
de sokszor apró darabok váltak le róla.
-
Normális körülmények között nem kell aggódni az apró darabokért,
-
de ezek itt egyedi Arkhimédész-szövegeket tartalmazhattak.
-
Így ténylegesen ügyeltünk arra,
-
hogy minden apró darab a megfelelő helyre kerüljön vissza.
-
Amikor ez megtörtént, elkezdtük letapogatni a kéziratot.
-
A letapogatást
-
14 különböző hullámhosszú fénnyel végeztük.
-
Mert más-más hullámhosszú fénnyel nézve
-
más-más dolgokat látunk.
-
Itt van az egyik oldal képe
-
14 különböző hullámhosszú fénnyel letapogatva.
-
De egyik sem működött.
-
Így hát azt csináltuk, hogy összekombináltuk a képfeldolgozásokat,
-
és két képet egy üres képernyőre tettünk.
-
Itt van az Arkhimédész-kézirat két különböző módon beszkennelve.
-
A bal oldali kép
-
a normális vörös fénnyel készült,
-
a jobb oldali ultraibolya sugárral.
-
A jobb oldalin
-
látható néhány részlet az Arkhimédész-féle szövegből.
-
Ha összeolvasztjuk őket egyetlen digitális vásznon,
-
a pergamen mindkét képen fényes
-
és világos lesz itt is.
-
Az imádságos könyv mindekettőn sötét
-
és sötét lesz az egyesített képen is.
-
Az Arkhimédész-féle szöveg az egyiken sötét, a másikon világos.
-
Az eredmény sötét lesz és piros,
-
és akkor kezd tisztán olvashatóvá válni.
-
És itt látható hogy hogyan is néz ez ki.
-
Így nézett ki előtte és így utána,
-
de nem ilyen formában olvassuk a képernyőn a képet.
-
Nagyítjuk és nagyítjuk
-
és nagyítjuk és nagyítjuk,
-
és most már olvashatjuk.
-
(Taps)
-
Ha ezt a két képet másmilyen módon kezeljük,
-
akkor tényleg megszabadulhatunk az imakönyv szövegétől.
-
És ez iszonyű fontos,
-
mert a kéziratban lévő ábrák
-
az egyetlen forrás arra, hogy
-
mit rajzolt Arkhimédész a Kr.e. 4.században a homokba.
-
És ime, itt van, meg tudom mutatni Önöknek.
-
Az ilyen letapogatással --
-
az ilyen infravörös, ultraibolya, láthatatlan fénnyel történő szkenneléssel --
-
sosem lettünk volna képesek szkennelni az arany színű hamisítványokon keresztül.
-
Akkor hogyan csináltuk mégis?
-
Fogtuk a kéziratot,
-
és eldöntöttük, hogy fluoreszkáló röntgen sugárral szkenneljük.
-
Az ábrán a röntgensugár balról jön
-
és az atom belső héjáról kiüt egy elektront.
-
És az elektron eltűnik.
-
És ahogyan eltűnik, egy másik elektron egy távolabbi héjról
-
a helyébe lép.
-
És ahogyan elfoglalja a helyét,
-
elektromágneses sugárzást bocsát ki.
-
Röntgensugarat bocsát ki.
-
A röntgensugár hullámhossza jellemző
-
arra az atomra, amelybe beleütközik.
-
Ami minket érdekelt,
-
az a vas volt.
-
Mivelhogy a tinta vastartalmú volt.
-
Ha fel tudjuk térképezni,
-
hogy honnan jön a röntgensugár,
-
pontosan meghatározhatjuk az összes vas helyét az oldalon
-
és elvileg el tudjuk olvasni a képet.
-
Az a helyzet, hogy ehhez borzasztó erős fényforrás szükséges.
-
Így hát elvittük a Kaliforniába, a
-
Stanford Synchroton Radiation Laboratory-ba,
-
ami egy részecskegyorsító.
-
Elektronok mennek az egyik irányba,
-
pozitronok a másik irányba.
-
Középen találkoznak,
-
és létrehoznak egy szubatomi részecskét,
-
olyasmit, mint az a c-kvark vagy a tau-lepton.
-
De nem akartuk Arkhimédészt valóban kitenni ennek a sugárzásnak.
-
Ahogy az elektronok fénysebességgel keringenek,
-
röntgensugarat bocsátanak ki.
-
És ez a legnagyobb energiájú fény a Naprendszerben.
-
Ezt nevezik szinkrotron-sugárzásnak
-
és normál esetben arra használják, hogy olyan dolgokat
-
vizsgáljanak vele, mint a fehérjék, meg hasonlók.
-
De mi atomokat akartunk látni vele, vasatomotokat,
-
mert így el tudtuk volna olvasni az oldal előző és későbbi állapotát.
-
És láss csodát, kiderült, hogy meg tudjuk tenni.
-
Egyetlen oldal 17 percig tartott.
-
És mit fedeztünk így fel?
-
Arkhimédész egyik egyedülálló szövegét,
-
amit "Stomachion"-nak hívnak.
-
Ez nincs benne sem az A, sem a B kódexben.
-
És azt találtuk, hogy van ebben egy négyzet.
-
Ez itt egy szabályos négyzet,
-
14 részre felosztva.
-
Senki nem tudta, mit kezdett Arkhimédész ezzel a 14 résszel.
-
Azt hiszem, most már tudjuk.
-
Megpróbálta kiszámolni,
-
hányféleképp lehet összeilleszteni a 14 részt úgy,
-
hogy újra szabályos négyszöget kapjunk..
-
Van valaki, aki megtippeli az eredményt?
-
17 152, amelyek 536 típusba tartoznak.
-
Nagyon lényeges ezzel kapcsolatban,
-
hogy ez a legkorábbi kombinatorikai vizsgálat a matematikában.
-
A kombinatorika egy csodálatos és nagyon érdekes ága a matematikának.
-
Igen meglepő dolog a kézirattal kapcsolatban,
-
hogy megnéztük a többi kéziratot is,
-
amikből palimpszeszt készült,
-
amiket a kódexmásoló a könyvéhez felhasznált,
-
az egyik egy Hüpereidész-kézirat volt.
-
Hüpereidész athéni szónok volt a Kr.e 4. században,
-
Démoszthenész kortársa.
-
Kr. e. 338-ban Démoszthenésszel együtt
-
elhatározták, hogy szembeszállnak
-
a makedón Fülöp katonai erejével.
-
Így az athéniak és thébaiak harcba mentek Fülöp ellen.
-
Ez rossz ötlet volt,
-
mert Fülöpnek volt egy fia, akit Nagy Sándornak hívtak
-
és így elvesztették a khairóneai csatát.
-
Nagy Sándor ezután meghódította az akkor ismert világot;
-
Hüperidész pedig a törvényszék előtt találta magát árulás vádjával.
-
És ez a tárgyaláson elmondott védőbeszéde --
-
valóban remek szöveg:
-
"Nyerni a legjobb" -- mondta.
-
"De ha nyerni nem tudunk, legalább
-
nemes ügyért harcoljunk,
-
mert akkor fennmaradad az emlékezetünk.
-
Gondoljunk csak a spártaikakra.
-
Számtalan győzelmet arattak,
-
de senki nem emlékszik rájuk,
-
mert mindegyiket önző célért vívták.
-
A spártaiak egyetlen olyan csatája, amire mindenki emlékszik
-
a thermopülai csata volt,
-
ahol egyetlen ember híján mindannyian elestek,
-
de a görög szabadságért harcoltak."
-
Olyan nagy beszéd volt,
-
hogy az athéni törvényszék elengedte.
-
Tíz évet élt még,
-
míg a makedónok utolérték.
-
Kivágták a nyelvét, hogy csúfot űzzenek a szónoki képességéből,
-
hogy testével mi lett, senki nem tudja.
-
Ez tehát egy elveszett hang az ókorból, újra felfedezve,
-
hozzánk szól, de nem a sírból,
-
amely nem létezik,
-
hanem az athéni törvényszékről.
-
Itt el kell, hogy mondjam,
-
hogy normál körülmények között, ha egy olyan középkori
-
kéziratot nézünk, amit levakartak,
-
akkor általában nem találunk addig ismeretlen szöveget.
-
Nyomban kettőt is találni egy kéziratban, az már tényleg valami.
-
Hármat találni egészen hátborzongató.
-
És mi hármat találtunk.
-
Arisztotelész "Kategóriák"-ja
-
a nyugati filozófia egyik alapműve.
-
És mi találtunk hozzá egy kommentárt a Kr.u. harmadik századból,
-
lehet, hogy Galénosztól, de inkább Porphüriosztól.
-
Az összes adatot, amit gyűjtöttünk,
-
az összes képet, az összes feldolgozatlan képet,
-
az összes átírást, amit csináltunk, szóval mindent
-
a Creative Commons licensz alatt publikáltunk:
-
mindenki számára elérhetően, bármilyen üzleti célú felhasználásra.
-
(Taps)
-
Hogy miért tette ezt a kézirat tulajdonosa?
-
Azért, mert megértette, hogy mire valók az adatok és mire a könyvek.
-
A könyveket --
-
ha biztosítani akarjuk, hogy hosszú ideig fennmaradjanak --
-
el kell zárni egy szekrénybe és csak
-
nagyon kevés embernek szabad megengedni, hogy hozzáférjenek.
-
Az adatokat viszont, ha azt akarjuk, hogy fennmaradjanak,
-
nyilvánossá kell tegyük, hogy bárki használhassa őket,
-
olyan széles körben, amennyire csak lehetséges.
-
És ezt tette.
-
És ebből tanulhatnak az intézmények.
-
Mert jelenleg az intézmények
-
féltékenyen őrzik adataikat szerzői jogokkal és más hasonló dolgokkal.
-
És ha középkori kéziratokat akarunk nézegetni az interneten,
-
akkor jelenleg valamelyik nemzeti
-
vagy egyetemi könyvtár honlapját kell megkeressük,
-
ami nagyjából a legunalmasabb módja
-
annak, hogy digitális adatokkal foglalkozzunk.
-
Azt szeretnénk, hogy ezeket összegyűjtsük mind egy helyre.
-
Mert a jövő régi kéziratainak hálózatát
-
nem az intézmények fogják megépíteni.
-
Azt a felhasználók fogják létrehozni,
-
azok az emberek, akik összehozzák ezeket az adatokat,
-
akik egyben akarnak látni mindenfajta téképet,
-
függetlenül attól, hogy honnan származik,
-
mindenféle középkori lovagregényt
-
bárhonnan is jön,
-
azok az emberek, akik csupán gondját akarják viselni
-
gyönyörű dolgok saját tündöklő gyűjteményének.
-
És ez a világháló jövője.
-
És ez nagyon vonzó és szép jövő
-
ha valóban meg tudjuk valósítani.
-
A Walter Art Museum-ban ezt a példát követtük,
-
és feltettük az összes kéziratunkat az internetre,
-
hogy élvezzék az emberek --
-
az összes nyers adatot, az összes leírást és az összes metaadatot,
-
a Creative Commons licensz alatt.
-
A Walters Art Museum ugyan csak egy kis múzeum
-
aminek gyönyörű kéziratai vannak,
-
de az adatok fantasztikusak.
-
És a munkánk eredménye,
-
hogy ha képekre keresünk a Google-lal,
-
és begépeljük például, hogy "Illuminated manuscript Koran [Korán illusztrált kézirat]",
-
akkor a 28 találatból 24 a mi intézményünkből lesz.
-
(Taps)
-
Gondolkodjunk el ezen egy percet.
-
Mit jelent ez az intézménynek?
-
Vannak mindenféle szempontok ezzel kapcsolatban az intézmény számára.
-
Beszélhetünk itt a bölcsészetről, meg hasonlókról,
-
de beszéljünk most önző dolgokról.
-
Mert ami valóban hozadéka ennek az intézet számára, az a következő:
-
Miért mennek az emberek a Louvre-ba?
-
Hogy megnézzék a Mona Lisa-t.
-
Miért mennek megnézni a Mona Lisa-t?
-
Mert már tudják, hogy milyen.
-
Tudják, hogyan néz ki,
-
hiszen szinte mindenütt látni róla képeket.
-
Tehát semmi szükség
-
az ilyen korlátozásokra.
-
És úgy gondolom, az intézeteknek ki kéne állni bátran
-
és kibocsátani minden adatukat korlátozás nélküli licenszek alatt.
-
Ennek óriási előnye lenne mindenki számára.
-
Vajon miért nem engedjük meg, hogy bárki hozzáférhessen
ezekhez az adatokhoz
-
és maga gondozhassa a régi tudományok
-
és más csodálatos, gyönyörűséges dolgok saját gyűjteményét,
-
növelve ezzel az internet kultúrális jelentőségét
-
és szépségét?
-
Igazán nagyon köszönöm.
-
(Taps)
closed TED
