Rich Baraniuk vagyok. Ma néhány gondolatomat szeretném Önöknek elmondani melyek nagyszerűen egybevágnak azokkal a témákkal, melyekről az elmúlt két napban itt szó esett. Igen, olyan sok ponton találok összefüggést, hogy nehéz lesz mindegyikről szót ejteni. Megteszek mindent, hogy sikerüljön. Van bárki, aki emlékszik ezekre? (Nevetés) Nos, ezek LP hanglemezek, melyeket már nem használunk. Az elmúlt két évtized alatt elsöpörték őket a a digitális technológia eszközei. Azt hiszem a legjobban ezt akkor tapasztalhattuk, amikor Thomas zenéjét hallgattuk, mialatt ma bejöttünk ebbe a terembe. Ami a zene világában történt az nem más, mint egy új kultúra vagy ökoszisztéma létrejötte, amit - az Apple szavaival élve - kedvünk szerint alkotunk, alakítunk, keverünk majd lemezre írunk. Úgy értem, hogy a világon bárki teljesen szabadon hozhat létre új zenéket és zenei gondolatokat. Bárki bárhol, kivághat, másolhat zenei ötleteket, majd újszerű módon újra hasznosíthatja azokat. Bárki keverheti, a legkülönfélébb módokon összefüggéseket keresve a zenei ötletek között majd ezeket CD-re másolhatja, eladhatja, majd a folyamat újraindul. Ennek az lesz az eredménye, ahogyan említettem, hogy egy élő és összefüggő közösség jön létre, akik folyamatosan kapcsolatot létesítenek a zenei ötletek között, fejlesztik azokat, mindig napra készen. A mai sláger nem azonos a tegnapival, és ez így jó. De nem azért jöttem, hogy a zenéről beszéljek, hanem könyvekről. Leginkább tankönyvekről, az oktatásban használt tartalmakról melyeket naponta használunk az iskolákban. Járt Önök közül valaki iskolába? (Nevetés) Nos, észrevette valaki, hogy szerte a világon egy oktatási krízis közepében vagyunk? Nem sokat fogunk erről beszélni, de arról igen, hogy mennyire szétválik egy könyv és az írója a könyv megjelenése után, ami velejárója a kiadási folyamatnak -- ami nehéz, összetett és költséges folyamat, és amely folyamat egyfajta falat képez a könyvek írói és a könyvek végső felhasználói között, legyenek akár oktatók, tanulók vagy átlagos olvasók. Ez még inkább így van, ha az író nem valamelyik világnyelven ír, például angolul. Őket küszöb alatti Kirekesztetteknek hívom, mivel ők ténylegesen ki vannak zárva a folyamatból és nem tudják tudásukat megosztani a világgal. Nos, arról szeretnék ma beszélni Önöknek, hogy vegyük példának azokat a módszereket, melyeket a zene világában láttunk és használjuk őket arra, hogy új utakat építsünk ki a könyvek írásának és a belőlük való oktatásnak a területén. Arról beszélek tehát, hogy valójában hogyan jutunk el a mai helyzetből oda, ahová mennünk kell? Nos, arra kérem Önöket, hogy végezzünk el egy gondolatkísérletet. Képzeljük el, hogy itt van a Világ összes könyve. Jó. Most képzeljük el a könyveket, ahogyan kiemeljük a lapjaikat. Így kiszabadítva a lapokat, mindegyiket digitalizáljuk majd eltároljuk egy hatalmas, összefüggő, globális gyűjteményben. Olyasmi lenne mint egy óriási iTunes, könyvekkel feltöltve. Majd vegyük ezt a tartalmat, és képzeljük el, hogy mindez nyitva áll és az emberek szabadon módosíthatják, játszhatnak vele, fejleszthetik. Mindez ingyenes lenne, és e tudáshoz bárki bárhonnan hozzáférne az információs technika segítségével, így bármikor feltölthető lenne új tudással, javítható lenne, játszhatnánk vele, és mindezt néhány másodperc alatt és nem évek alatt. Most képzeljük el, hogy egy új kiadás nem két év alatt jelenne meg hanem minden 25. másodpercben. Képzeljük el, hogy képesek vagyunk erre, és arra is hogy embereket helyezzünk bele ebbe a térbe. Így egy valódi ökoszisztémát építhetnénk, melyben nem csupán írók hanem mindazok is részt vehetnének, akik írók akarnak lenni a világ különböző nyelveit beszélő emberek. Azt hiszem, ha meg tudnánk ezt csinálni, akkor tudás ökoszisztémának nevezhetnénk ezt. Igen ez egy álom, abban az értelemben ami az álom lényege, és ezt az álmot bárki számára elérhetővé tennénk világszerte. Tényleg bárki számára. Így bárki a saját tanulási anyagát szabadon állíthatná össze, akár egy DJ a tananyagot összeállítva és megosztva a világgal, folyamatosan fejlesztve azt. Ez az álom tehát. Valójában ez az álom részben valóra vált. Az elmúlt hat és fél évben keményen dolgoztunk a Rice Egyetemen a Connexions nevű projekten, így az előadás következő részében arról számolok be, hogy mit csinálunk a Connexions-ben, ami szépen összecseng Nicholas Negroponte tegnapi támájával, melyben olyan hardver kifejlesztésén dolgoznak amely az oktatást a világon bárhol elérhetővé teszi. Mi a nyílt forráskódú eszközökön és tartalmakon dolgozunk. Most nézzük ezt egy szélesebb összefüggésben. Kik azok, akik ez így kifejlesztett eszközöket használják? Először is, van mérnök-tanároknak egy csoportja Cambridge-től Kyotóig, akik mérnöki tartalmat fejlesztenek villamosmérnöki tudományokból, hogy kifejlesszenek valami olyasmit, mint egy hatalmas szuper-tankönyvet, ami lefedi a teljes villamosmérnöki tudományt -- sőt, mindez úgy van fölépítve, hogy testre szabott lehet, hogy használható legyen a saját, egyedi intézményükben. Vegyük például Kitty Jones -- egy kirekesztett -- Champagne-ban, Illionis-ban él, jelenleg magán zenetanár és anya. Kitty meg akarta osztani a gyerekek zenetanítása során szerzett kiemelkedő tudását a világgal. Az ő általa létrehozott oktatási anyagot ma havonta 600 ezezrszer használják. Hatalmas, hatalmas felhasználási szám ez. Sőt, a legtöbb felhasználó az USA-ból való, óvodáktól középiskolákig. Tudják, ha egy iskolában csökkenteni kell a kiadásokat akkor a legelső, ami áldozatul esik, az a zenei oktatás, ezért aztán hatalmas igény mutatkozik az ilyen jellegű szabadon elérhető ingyenes anyagra. Nagyon sok tanár használja ezt az anyagot. És mi van a lemezre másolással és az újra felhasználással? Önkéntesek egy csoportja a Texas Egyetemen El Pasoban, lefordította ezt a mérnöki szuper-tankönyvet, és körülbelül egy héten belül ez lett az egyik legnépszerűbb anyagunk ami Latin Amerikában, különösen pedig Mexikóban használatban van, mivel ez az anyag szabadon elérhető és fejleszthető. Önkéntesek, sőt cégek is, akik ezeket az anyagokat ázsiai nyelvekre fordítják, pl. kínaira, japánra vagy thai-ra azért, hogy a tudást még szélesebb körben terjesszük. Rendben, és mi van az ötvözéssel, keveréssel? Mit is jelent ez? Az ötvözés testreszabott tananyag létrehozását jelenti azaz testreszabott könyvek létrehozását. Az olyan cégek, mint a National Instruments nagyon hatásos és interaktív részeket építenek be a tartalmakba, így a hagyományos tananyagon túl tudunk lépni és megtapasztalhatjuk, hogy az oktatási anyagokkal kapcsolatba lehet lépni, szabadon játszani velük és ennek a folyamata során alakul ki a tanulás maga. Együtt dolgozunk a Teachers Without Borders csapatával, akiket nagyon érdekel a tananyagok ötvözésének módszere. Használni fogják a Connexions eszköztárat saját tartalom fejlesztésére és oktatására, arra, hogy a tanárokat tanítsák a tanítás módszertanára a világ 84 országában. A TWB Irakban 20 ezer tanárt képez ki az USAID segítségével, és számukra ez az ötlet, hogy ötvözhetik és a helyi környezetre szabhatják az anyagot nagyon fontos, mivel az ingyenes tartalom önmagában való átadását a fejlődő országok emberei egyfajta kulturális imperializmushoz hasonlítják, ha nem ruházzuk fel az embereket az anyag újra-értelmezésének lehetőségével, és azzal, hogy helyi nyelvre fordíthassák és birtokolják, az nem megfelelő módszer. Nos, a másik szervezet, akivel együtt dolgozunk az UC Merced, vannak, akik ismerik. Ez egy új egyetem Kaliforniában, a Központi-völgyben fekszik. Ők szorosan együttműködnek a közösségi egyetemekkel. Sok, saját fejlesztésű anyaggal dolgoznak a mérnöki tudomány területén és ezt a tudást terjesztjük szerte a világban saját hálózatunkon keresztül. Ők is próbálkoznak azzal, hogy saját szoftvereiket nyílt forráskódúvá tegyék. Együtt dolgozunk az AMD-vel, ennek a projektnek a neve 50-15, amely projekt során az internettel való ellátottságot a világ népességének 50%-ra akarjuk emelni 2015 -re. Tartalmat fogunk nekik szolgáltatni nagyon sokféle nyelven. Egy sor más szervezettel is együttműködünk. Különösen sok projekttel, amiket a Hewlet Foundation támogat, akik igazán vezető szerepet vállaltak szabad tartalmak területén. És most a tartalom fizikai megjelenítéséről, ami egy érdekes kérdés. A megjelenítés arra szolgál, hogy ezek az anyagok tapintható formában is elérhetőek legyenek. Azt hiszem sokan megkapták ezt, azt hiszem mindenki kapott egy zenei könyvet az ajándékcsomagjában. Ajándékba szántuk Önöknek. Néhány szót erről a könyvről: ez egy mérnöki tankönyv. Ez nagyjából 300 oldal terjedelmű, kemény fedeles. Mennyibe került? Van tippük? Mennyibe kerülne ez a könyv egy boltban? Közönség: 65 dollár. Richard Baraniuk: 22 dollárba kerül a diáknak. Miért kerül 22 dollárba? Mert igény-alapú nyomtatással készült és szabad hozzáférésű adatbázis felhasználásával hoztuk létre. Ha ezt egy szokványos kiadón keresztül adtuk volna ki legalább 122 dollárba került volna. Azt látjuk tehát, hogy a szokványos kiadási modell irányából ami az egyszemélyes szerzőségre épít, elmozdulunk a közösség-alkotta tartalmak felé, melyek modulárisak, melyek egyénenként és csoportonként testre szabottak és a kiadásuk akkor történik meg, amikor igény van rá, és forgalomba hozhatók akár az Amazon-on keresztül is vagy közvetlenül egy igény-alapú nyomda, mint pl. a Coop-on keresztül. Azt hiszem ez egy kiemelkedően fontos terület, mivel a könyvkiadásban hatalmas terület van ezalatt a hosszú farok alatt a grafikonon. Nem a Harry Potterről van itt szó, egészen a baloldalon. Olyan könyvek ezek, melyek keveseket érintenek, mondjuk a hipergeometria differenciálegyneletei. Olyan könyvek ezek, melyekből évente csak 100 vagy 1000 darab kell. Hatalmas bevételi lehetőség van a görbe jobb oldalán, a hosszú farok alatt, hogy eltartson olyan projekteket, mint a miénk, ugyanakkor lehetővé teszi az olyan igény-alapú nyomdák megjelenését mint például a Coop, akik ezt a könyvet kiadták. Azt hiszem az egyik üzenetem, amit át szeretnék adni Önöknek az, hogy a közvetítőket el lehet hagyni, nincs szükség rájuk. Közvetítő-mentesség. Ez hamarosan megtörténik majd a kiadói iparágban és a folyamat fel fog erősödni a következő években. Azt is hiszem, hogy ez mindenki javát szolgálja majd, a világ javát. És mi támogatja mindezt? Mi az, amitől mindez tényleg működni fog? Hatalmas mennyiségű technológia áll rendelkezésre, ezek közül azonban csak egyet emelek ki, ez pedig az XML. Hányan ismerik az XML-t? Pompás, igen, ez a világháló jövője. Ez a szemantikus leképezése a tartalomnak, és az XML-re úgy gondolhatunk ebben az esetben, mint a csomagolásra, amit ezek köré a lapok köré teszünk. Emlékezzenek, ahogyan kezünkbe vettük a könyvet és kiemeltük a lapokat? Nos, az XML azt teszi, Lego-szerűen, szabadon kombinálható elemekké alakítja a lapokat. Az XML képezi a Lego elemek kiálló dudorait, melyek lehetővé teszik, hogy az elemeket millió féle módon kombináljuk és olyan keretrendszert ad, ahol a tartalmakat meg tudjuk osztani. Így foghatjuk ezt a tanulási ökoszisztémát, annak kezdeti formájában, minden elérhető tartalmat, melyeket különféle könyvekből emeltünk ki, és létrehozhatunk kifinomult tanuló-gépezeteket: Könyveket, tanfolyamokat, tanfolyam-csomagokat. Ez az ami lehetővé teszi, hogy testre szabjuk a tanulási tapasztalatokat minden tanulónak a pont neki szólót. Így minden tanulónak saját, testreszabott könyve, vagy tanfolyama lesz, ami az Ő stílusuknak és helyzetüknek a legmegfelelőbb, ami megfelel a nyelvüknek és annak a tartalomnak, ami Őket izgatja. Lehetővé válik tehát, hogy már meglévő anyagokat újszerű és izgalmas módon állítsunk össze. Összeköthetünk ötleteket, gondolatokat, bemutatva ahogy ezek a különféle tartalmak egymással összefüggenek. Hadd mondjak el egy személyes történetet. Ezzel a gondolattal 6 és fél éve álltunk elő, mert azt tanítom, ami a piros keretben van. Villamosmérnök tanár vagyok, ahogyan azt Chris mondta a bevezetőben. Jelfeldolgozást tanítok, és a napi kihívásom az volt, hogy megmutassam, hogy a mögöttes matematika -- látom a közönség fele már most elaludt csak ettől az egyenlettől -- (Nevetés) de ez a látszólag unalmas matematika áll a középpontjában annak a hihetetlenül erős hálónak, ami összeköti a technológiát -- ami összeköt nagyon menő alklamazásoklat, mint a zene szintetizátor, hihetetlen gazdasági lehetőségekkel, amiket ugyanakkor szellemi tulajdonjog véd. Megértettem, hogy nekem, mint mérnöknek, nincs módom megírni ezt a könyvet, ami mindezt át tudná adni. Közösségre volt hát szükségünk, hogy előre lépjünk és új eszközök is kellettek, hogy a gondolatokat összeköthessük. Azt hiszem, hogy, bizonyos értelemben, valami olyasmit csinálunk ami Hyman Minsky álmát valósítja meg, amelyben egy olyan könyvtár szerepelt, melyben minden könyv elérhető volt és ahol a könyvek egymással kezdtek el beszélgetni. És a tanárok, bárki, aki valaha is tanított, azok tudják ezt -- ez a gondolatok közti kapcsolat, ez a tanítás lényege. Nos, vissza a matekhoz. Képzeljük el, hogy ez lehetséges, és minden egyenlet, melyre ráklikkelnek az e-könyvükben föltárulna és kísérletezhetnénk velük. Képzeljék el a gyerekük hetedik osztályos algebrakönyvét. Bármelyik egyenletre rá tudunk klikkelni és ekkor felugrik egy kis eszköz, és kísérletezni lehet a segítségével babrálhatunk vele, megérthetjük mélyebben, mert nem értjük igazán addig, amíg közel nem kerül hozzánk. Ugyanez a fajta jelölési nyelv, mint a mathML, a kémiához. Képzeljünk el egy kémia tankönyvbet, ami megérti a molekulák kialakulásának rendszerét. Képzeljük el ugyanezt a zenében, ami lehetővé teszi, hogy mélyen a zene szemantikus struktúrájába merüljünk, játszunk vele, és így igazán megértsük. Nem csoda, ha így mindenki részt akar venni benne. Még a Napkeleti Bölcsek is. (Nevetés) A második jelentős segítő -- nos itt nagyot füllentettem. A második jelentős segítő a szellemi tulajdon. Ideálltam és beszéltem Önöknek és azt mondtam, milyen nagyszerű is a zenei kultúra. Megosztjuk a zenét, mixelünk és írunk, de ez valójában illegális. Be is perelhetnek minket zenei kalózkodásért, mivel ezek a zenék védettek. Tulajdonosuk van, főként nagy zenei ipar. A valóságban tehát ezt nem tehetjük meg. Nem ismételhetjük meg a Napster esetét. Ezért a legelejétől fogva helyesen kell eljárnunk, és azt kell tennünk, hogy olyan keretrendszert találunk, melyben ez legálisan megtehető, könnyen érthető és az inspiráció a nyílt forráskódú szoftverekből jött, mint például a Linux, vagy a GPL. És itt vannak olyan gondolatok, mint a "creative commons" licence. Hányan hallottak a "creative commonsról"? Ha még nem ismernék, tegyék meg. Creativecommons.org. Minden egyes tartalom alján megtalálják a Connexions-ben és sok más projektben is a "cc" logót. Arra klikkelve eljutnak egy tisztán elrendezett jól érthető leíráshoz, ami pontosan, részletesen elmondja mi az, ami megtehető az adott tartalommal. Valójában szabadon terjeszthető az így jelzett anyag másolható, módosítható, még akár kereskedelmi célra is használható feltéve, hogy a szerzőt feltüntetik az így létrejött anyagon. Az tudományos kiadványok esetében és a legtöbb oktatási célú kiadvány esetében a cél az, hogy a tudást megosszák, hogy hatást gyakoroljanak általa. Ez az, amiért az emberek írnak, és nem csupán pénzért teszik ezt. Most nem a Harry Potterről beszélünk természetesen. Most a hosszú farok részén járunk. Ezen tartalmak mögött ott van a jog, tehát ha körültekintően akarnak eljárni, akkor ás a "creative commons" egyre népszerűbb -- már 43 milló dolog van, amit a "creative commons" licence véd. Nem csupán szövegek, de zenék, képek, videók és a trend emelkedést mutat. Egyre többen teszik hozzáférhetővé zenéiket hogy ingyenesen hozzáférhető legyen és így a zenéket újra felhasználják megvágják, keverik, adathordozóra írják és megosztják. Az előadásom összefoglalásaként megemlítek néhány dolgot. Megteremtettük tehát a "közös" gondolatát. Az emberek használják ezt. 500 ezer egyéni látogatónk van havonta, csak a mi saját oldalunkon. Az MIT nyílt programkódja, amely szintén hatalmas tartalom-megosztó hely, hasonló látogatottsággal bír. De hogyan tudjuk ezt megvédeni? Hogyan biztosítjuk ezt a jövő számára, és, amit gyakran kérdeznek, hogyan biztosítjuk a minőséget? Úgy, hogy azt mondjuk, hogy bárki hozzájáruljat a közöshöz. Bárki bármihez hozzájárulhat. Ez gondot okozhat. Nem sok időbe tellett, amíg az emberek megtették hozzájárulásaikat például a fehérnemű területén, ami egy elég hasznos modul. Az egyetlen gond, a plágium, ezt pl. egy nagy francia feminista újságból plagizálták. És amikor tehát az adott tanfolyam oldalát felkeresik, akkor a kívánt tartalom helyett a fehérneműt árusító oldal ugrik fel. Nos, ez okoz némi problémát tehát bizonyosan szükségünk lesz minőségellenőrzésre és itt jön be a lektorálás és a társ-szakértői ellenőrzés szükségessége. Nos, Önök a TED-re jöttek. Miért is jöttek? Azért, mert Chris és csapata biztosították a nagyon-nagyon magas minőséget. Ugyanezt kell tennünk a mi tartalmainkkal is. Olyan kereteket kell alkotnunk, olyan, a társadalmi ellenőrzést lehetővé tevő szoftvereket, melyek bárkit képessé tesznek a szakértői ellenőrzésre. Ezt úgy hívjuk: "nagyítólencsék", melyek külsősök számára lehetővé teszik a tartalmak egyéni, szakértői ellenőrzését így biztosítva a tartalom-raktárak minőségét abból a szempontból, amit a szakértők fontosnak tartanak. Ilyen lehetséges nagyítólencse a TED is. Azzal zárom az előadást, hogy kérem, tekintsék ezt felhívásnak. A Connexions és a nyílt tartalmak a tudás megosztásáról szólnak. Az itt jelenlévők mindannyian igen nagy tudással rendelkeznek, ezért meghívom Önöket, személy szerint, hogy járuljanak hozzá ehhez és a hasonló a projektekhez, mert meggyőződésem, hogy együtt képesek leszünk megváltoztatni az oktatás és az oktatási tartalomszolgáltatás jövőjét. Köszönöm szépen.