Próbáltam büszke lenni a szolgálatomra
de csak szégyent érzek.
A rasszizmus többé nem takarhatja el
a megszállás valóságát.
ők is egy nép, emberi lények.
Azóta viselem a bűntudat bélyegét. Ha egy idős embert látok
mint azt, aki járni sem tudott már,
rálöktük egy hordágyra
és elvitettük az iraki rendőrökkel.
Bűntudatom van bármikor egy anyát és gyermekeit látok
mint azt, aki kétségbeesetten kiabált
azt sikoltotta, hogy rosszabbak vagyunk, mint Szaddam
mert mi tettük az utcára őket.
Bűntudatom van, ha egy fiatal lányra nézek,
mint akit karon ragadtam
és kirángattam az utcára
Azt mondták, terroristák ellen harcolunk,
de az igazi terrorista én voltam
és az igazi terrorizmus ez a megszállás maga.
A fajgyűlölet régóta a hadsereg
fontos eszköze, amellyel igazolja
más országok lerombolását és megszállását.
Régóta szentesíti a gyilkosságokat,
más emberek leigázását és megkínzását.
A fajgyűlölet alapvető fegyver a kormány kezében.
Fontosabb, mint egy puska,
tank, bombázó gép vagy csatahajó
Pusztítóbb, mint a tüzérségi lövedékek,
bunker romboló rakéták
vagy egy Tomahawk robotrepülő.
Bár ezeket a fegyvereket a kormány
hozza létre és birtokolja,
mind ártalmatlanok
olyan emberek nélkül, akik használni akarják őket.
Azok, akik háborúba küldenek minket,
nem húzzák meg a ravaszt,
nem lőnek ki gránátokat.
Nem kell megvívniuk a háborút,
csupán el kell adniuk azt.
Olyan társadalomra van szükségük,
akik hajlandóak a vészbe küldeni a katonáikat.
Katonák kellenek nekik, akik ölnek vagy meghalnak
kérdés nélkül.
Milliókat költenek egyetlen bombára,
de az a bomba csak akkor válik fegyverré,
amikor a hadsereg tisztjei készek végrehajtani
az utasítást, hogy használják.
Elküldhetik az utolsó katonát is bárhová a Földön,
háború csak akkor lesz, ha azok harcolni is akarnak.
Az uralkodó osztály, a milliárdosok,
akik jól keresnek mások szenvedésén,
akik csak a vagyonuk növelésével törődnek,
meg a világgazdaság irányításával,
tudják, hogy erejük azon múlik,
képesek-e meggyőzni bennünket arról, hogy a háború
elnyomás és kizsákmányolás a mi érdekünket szolgálja.
Tudják, hogy gazdagságuk azon múlik,
rá tudják-e venni a munkásokat, hogy meghaljanak azért
hogy ők egy másik ország gazdaságát irányíthassák.
Azzal képesek minket a gyilkosságra és halálra rávenni,
hogy képesek elhitetni velünk,
hogy valahogy felsőbbrendűek vagyunk.
A katonák, tengerészek, tengerészgyalogosok, pilóták
semmit sem nyernek ezen a megszálláson
Amerika lakosságának túlnyomó többsége
semmit nem nyer ezen a megszálláson
Valójában nemhogy nem nyerünk rajta,
de még többet szenvedünk miatta
Elveszítjük végtagjainkat, sérüléseket szenvedünk
feláldozzuk az életünket.
Családjainknak látni kell a zászlóval takart koporsót
leereszkedni a földbe.
Milliók élnek ebben az országban egészségügyi ellátás nélkül
munka és oktatási lehetőségek nélkül
és nézik, ahogy kormányunk eltékozol
NAPI 450 millió dollárt erre a megszállásra.
Országunk szegény dolgozó embereit
elküldik, hogy öljenek szegény dolgozó embereket egy másik országban,
hogy a gazdagok tovább gazdagodhassanak.
Fajgyűlölet nélkül a katonák rájönnének,
hogy jobban hasonlítanak az iraki emberekre,
mint azokra a milliárdosokra, akik őket harcba küldik.
Családokat dobtam az utcára Irakban,
és arra tértem haza, hogy családok kerülnek utcára
a hazámban is, és ez egy tragikus
és értelmetlen ingatlanpiaci válság.
Fel kell ébrednünk és megérteni, hogy valódi ellenségeink
nem valami távoli országban vannak,
nem olyan emberek, akiknek a nevét sem tudjuk,
nem olyan kultúrák, amiket nem is értünk.
Ellenségeinket nagyon jól ismerjük
akiket fel tudunk ismerni.
Ellenségünk az a rendszer, amely hadat visel, ha az hasznot hoz;
ellenségünk a vállalat vezetője, aki kirúg minket,
ha az hasznot hoz;
a biztosító társaság, amely megtagadja tőlünk az ellátást, ha az hasznot hoz,
a bank, ami elveszi az otthonunkat, ha az hasznot hoz
Az ellenségünk nem ötezer mérföldre van tőlünk
hanem épp itt, saját hazánkban,
Ha összefogunk, testvéreinkkel együtt harcolunk,
megállíthatjuk ezt a háborút, megállíthatjuk a kormányunkat,
és létrehozhatunk egy jobb világot.