WEBVTT
00:00:04.000 --> 00:00:05.930
*Művészet …*
00:00:05.930 --> 00:00:07.900
*… kérdésekben*
00:00:10.660 --> 00:00:13.400
Egy rózsaeső,
00:00:13.400 --> 00:00:17.000
egy szemérmes mozdulat,
00:00:17.000 --> 00:00:19.860
egy tűnődő arckifejezés.
00:00:19.860 --> 00:00:23.060
Egy Sandro Botticelli festmény.
00:00:23.060 --> 00:00:27.000
Egy titokzatos akt a festészet történetéből?
00:00:27.000 --> 00:00:29.000
Nem csupán az!
00:00:29.660 --> 00:00:33.130
Egy akt, ahogy az emberiség nem látta ezer év óta:
00:00:33.130 --> 00:00:37.730
életnagyságú, kecses, frontális és nyílt.
00:00:37.730 --> 00:00:39.850
A hosszú évszázadok után, amikor a mezítelenség
00:00:39.850 --> 00:00:41.850
a szégyen és az erkölcstelenség metaforája volt,
00:00:41.850 --> 00:00:43.850
a szépségre pedig gyanakvással tekintettek,
00:00:45.100 --> 00:00:49.600
íme itt áll kivirultan és körülrajongva a szerelem istennőjének álarca alatt.
00:00:50.600 --> 00:00:53.300
A női test és báj ilyen mértékű magasztalása által
00:00:53.300 --> 00:00:57.900
a reneszánsz humanista embere átlépett a modernkorba.
00:00:57.900 --> 00:00:59.350
Egy ikon?
00:00:59.350 --> 00:01:01.350
Netán egy közhely?
00:01:02.450 --> 00:01:06.100
A jelenet újra és újra szembejövő reprodukcióitól émelyegve
00:01:06.100 --> 00:01:08.500
szinte örülnénk, ha látnánk lecsusszanni helyéről
00:01:10.900 --> 00:01:13.250
mint hogy időt fordítsunk arra, hogy jobban szemügyre vegyük.
00:01:13.250 --> 00:01:16.600
Azt látnánk, hogy a nyilvánvaló nyugalom és szelídség mögött
00:01:16.600 --> 00:01:18.600
nincsen egyensúly,
00:01:20.850 --> 00:01:24.250
eszeveszett a felfordulás
00:01:24.250 --> 00:01:26.250
és a rajz száraz, éles.
00:01:29.250 --> 00:01:31.500
Felfedeznénk, hogy ez az elnyújtott test
00:01:31.500 --> 00:01:33.500
a túlburjánzó hajzuhataggal
00:01:33.500 --> 00:01:35.900
semmit sem hordoz az antikvitás súlyos tömörségéből
00:01:35.900 --> 00:01:38.900
és ez a melankolikus és üres tekintet
00:01:38.900 --> 00:01:42.850
jobban hasonlít a mai durcás divatmodellekre,
00:01:42.850 --> 00:01:44.850
mint az őt követő érzéki Vénuszokra.
00:01:46.200 --> 00:01:51.400
Tehát reneszánsz istennő vagy középkori madonna?
00:01:51.400 --> 00:01:56.650
A női egyenjogúság megnyilvánulása vagy férfiak eszményített ideálja?
00:01:56.650 --> 00:01:58.650
Kicsoda ez a nő valójában?
00:01:58.650 --> 00:02:00.650
Harmadik fejezet
BOTTICELLI: *Vénusz születése*
00:02:00.650 --> 00:02:02.650
A vágy sejtelmes tárgya
00:02:04.550 --> 00:02:06.550
Első rész: Súlyos szavak, sokkoló képek
00:02:07.400 --> 00:02:09.000
A válasz nyilvánvalónak tűnik:
00:02:09.000 --> 00:02:11.900
íme Vénusz a születése pillanatában!
00:02:11.900 --> 00:02:13.000
Szép,
00:02:13.000 --> 00:02:15.000
esetlenül takargatja meztelenségét,
00:02:15.000 --> 00:02:17.000
attribútumai körülfogják:
00:02:17.000 --> 00:02:19.400
a kagyló, melyen a habokban megszületik
00:02:19.400 --> 00:02:21.050
és a rózsák.
00:02:26.500 --> 00:02:29.450
Balján Zefír a nyugati szél istensége
00:02:29.450 --> 00:02:31.500
levegőtől kikerekedő orcákkal,
00:02:31.500 --> 00:02:34.650
és társa Khlorisz, a tavaszi szél.
00:02:34.650 --> 00:02:37.750
A kagylót a part felé fújják,
00:02:39.000 --> 00:02:42.050
ahol egy nő készül ráadni egy rózsaszín köpenyt,
00:02:42.050 --> 00:02:44.050
mely virágokkal van telehintve.
00:02:44.700 --> 00:02:46.250
Ő egy a hórák,
00:02:46.250 --> 00:02:49.100
az évszakok istenségei közül, nyilvánvalóan a Tavasz.
00:02:49.850 --> 00:02:54.600
Ez a Vénusz egyenes leszármazottja az antikvitásnak!
00:02:54.600 --> 00:02:59.400
Csakugyan, Botticelli kortársa, Poliziano leírásának megfelelően
00:02:59.400 --> 00:03:01.700
mintázta meg Vénusz születését.
00:03:01.700 --> 00:03:04.750
De maga a szöveg a római idősebb Pliniusztól merít,
00:03:04.750 --> 00:03:08.400
aki egy legendás freskóról ír, melyet Vénuszról Apellész,
00:03:08.400 --> 00:03:10.900
a legnagyobb görög festő festett
00:03:12.250 --> 00:03:13.800
Nagy Sándor részére!
00:03:15.750 --> 00:03:20.050
Festő számára nem létezik ennél előkelőbb leszármazás,
00:03:20.050 --> 00:03:23.150
mint ahogy nincs előkelőbb megrendelő sem: a Mediciek.
00:03:23.150 --> 00:03:27.250
Ők szolgáltatják Botticelli másik antik ihletésű forrását:
00:03:27.250 --> 00:03:30.150
Praxitelész Vénuszának birtokukban levő római másolatát,
00:03:30.150 --> 00:03:34.650
egy legendás aktot, mely oly szépséges, hogy egy fiatalember beleszeretett
00:03:34.650 --> 00:03:37.150
és megpróbált testileg is egyesülni vele!
00:03:38.900 --> 00:03:43.500
A *Vénusz születése* tehát hűen képviseli a reneszánsz szellemiséget,
00:03:43.500 --> 00:03:46.600
a „sötét középkor”elhagyását,
00:03:46.600 --> 00:03:48.600
ami az antikvitás újrafelfedezésének köszönhető.
00:03:50.350 --> 00:03:56.650
Mindamellett, ha összehasonlítjuk a festményt más mesterművekkel, melyeket Botticelli ismerhetett,
00:03:56.650 --> 00:03:58.650
meglepődünk maradiságán:
00:03:59.550 --> 00:04:02.950
miközben társai rajongtak a perspektíváért,
00:04:02.950 --> 00:04:04.950
mindez a *Vénusz születésén* meglehetősen sommás:
00:04:06.850 --> 00:04:11.150
semmilyen fokozatos színkontraszt nem kelti a távolodás benyomását
00:04:11.150 --> 00:04:15.700
és a szereplők mintha papírból lennének kivágva és a háttérre ragasztva.
00:04:17.050 --> 00:04:20.950
Továbbá, miközben kortársai igyekeznek alakjaikat élőbbé tenni
00:04:20.950 --> 00:04:22.950
a kontúrok eltüntetésével,
00:04:22.950 --> 00:04:25.750
Botticelli alapossággal rajzolja meg őket.
00:04:28.250 --> 00:04:31.050
Végül, amiben még különbözik Vénusz a modelljétől,
00:04:31.050 --> 00:04:33.900
az az elnyújtottabb nyak és arc,
00:04:33.900 --> 00:04:35.350
a keskenyebb vállak
00:04:35.350 --> 00:04:37.350
és a kerekebb has.
00:04:38.450 --> 00:04:42.900
A tetejében, nem tiszteli az antik arányok szentséges kánonját,
00:04:42.900 --> 00:04:47.900
a mellek közötti távolságot, ami alapegységként szolgál az arányok összességénél:
00:04:47.900 --> 00:04:49.900
állandóan megnyújtja vagy lecsökkenti azt.
00:04:52.250 --> 00:04:54.500
Ami az „antik stabilitást” illeti,
00:04:54.500 --> 00:04:57.600
egy valószínűtlen instbilitásnak adja át a helyét.
00:04:58.350 --> 00:05:01.700
Vajon Vénusz elrejti előlünk valódi eredetét?
00:05:05.830 --> 00:05:07.500
Második rész: *Élni a saját korunkban: ez a művészet*
00:05:08.550 --> 00:05:12.150
Botticelli nem tudta kifejezni kortársai számára Vénusz minden szépségét
00:05:12.150 --> 00:05:15.400
azzal a kevés antik mintával, ami a rendelkezésére állt.
00:05:16.400 --> 00:05:22.100
Inkább visszanyúlt azokhoz a stílusokhoz, amelyek Firenze 15. század végi ízlésében tovább éltek:
00:05:22.100 --> 00:05:26.600
az északi területek középkori kárpitművészetéhez, melyet a Mediciek nagy becsben tartottak.
00:05:26.600 --> 00:05:29.350
Az egymástól mintegy díszítőelemekként elkülönülő szereplők
00:05:29.350 --> 00:05:33.000
és a perspektíva, mely a Vénusz születésére jellemző, ebből a műfajból származnak,
00:05:33.000 --> 00:05:37.850
ahol a hordozó anyag kötöttségei nehézkessé teszik a mélyég kifejezését.
00:05:39.000 --> 00:05:42.200
Visszanyúl az ötvösművészethez, a középkor fontos művészeti ágához,
00:05:42.200 --> 00:05:44.200
mely az utolsó fénykorát élte.
00:05:45.600 --> 00:05:48.750
Botticelli eredetileg ötvös iskolázottságú volt,
00:05:48.750 --> 00:05:52.100
ami megmagyarázza vonalainak precizitását és élességét,
00:05:52.750 --> 00:05:55.450
és a férfias kvalitást, amellyel jellemezték.
00:05:56.400 --> 00:06:00.300
Férfiasnak minősítették akkoriban azt, aki a legkiemelkedőbbet alkotta a saját területén:
00:06:00.300 --> 00:06:02.800
egy festő számára ez a virtuozitásban nyilvánul meg.
00:06:03.300 --> 00:06:07.600
és 1485-ben, Firenzében a tiszta és pontos rajzot értékelték a legtöbbre.
00:06:08.750 --> 00:06:10.750
Botticelli ennek a királya!
00:06:13.700 --> 00:06:16.850
Végül pedig az akt nem antik, hanem gótikus:
00:06:18.050 --> 00:06:19.750
hosszú hajzat,
00:06:21.500 --> 00:06:23.000
elnyújtott test,
00:06:23.000 --> 00:06:25.700
ahol az izmok átadták helyüket a szélesebb csípőnek,
00:06:25.700 --> 00:06:27.700
és a szerényebb kebleknek.
00:06:28.500 --> 00:06:30.750
Vénusz tehát egy neo-középkori akt?
00:06:32.700 --> 00:06:35.950
A formája igen, de a téma semmiképp sem!
00:06:37.450 --> 00:06:40.950
A középkor a meztelenség két – Bibliához kapcsolódó - ábrázolásmódját alkalmazta,
00:06:40.950 --> 00:06:43.600
kevesebbszer azt, amikor ártatlanságában bontakozik ki,
00:06:44.850 --> 00:06:48.900
és sokkal gyakrabban azt, amelyik a bűnből származó szégyenhez kötődik.
00:06:49.650 --> 00:06:54.500
Vénusz meztelensége az *ártatlanság és a tisztaság* modern változata:
00:06:54.500 --> 00:06:56.500
mozdulatai szemérmesek,
00:06:58.150 --> 00:07:00.400
arca tűnődő és elmélyült,
00:07:01.450 --> 00:07:03.900
olyan, mint Szűz Máriáé,
00:07:03.900 --> 00:07:05.900
a keresztények „istennőjéé”!
00:07:06.950 --> 00:07:10.100
És a legnagyobb korabeli filozófusok erényekkel ruházzák fel:
00:07:10.100 --> 00:07:12.100
ő a mértékletesség és az őszinteség,
00:07:12.100 --> 00:07:14.100
a báj és a ragyogás!
00:07:15.200 --> 00:07:22.300
A korszak egy különös kísérletre vállalkozik: megbékéltetni a *katolikus vallást a pogány istenekkel*.
00:07:23.700 --> 00:07:26.250
Mindez nagyon komoly, asztrológiai témájú traktátusokban
00:07:28.000 --> 00:07:30.100
és Vénusz valóságos kultuszában nyilvánult meg.
00:07:33.750 --> 00:07:36.400
Fiatal édesanyáknak ajándékul szánt dísztálakon
00:07:36.400 --> 00:07:38.400
az istennő uralja a férfiakat,
00:07:38.950 --> 00:07:40.950
akik mintha meg lennének babonázva általa.
00:07:46.500 --> 00:07:50.100
Következésképp azt feltételezzük, hogy a *Vénusz születését* nászajándéknak szánták
00:07:50.100 --> 00:07:53.450
és elképzelhető, hogy ez egy bemutatásra szánt, felfokozott változata azoknak az aktoknak,
00:07:53.450 --> 00:07:56.150
melyeket a kelengyés ládák belső oldalára festettek,
00:07:56.450 --> 00:07:58.750
mert a házaspárra nézve jótékony hatást tulajdonítottak nekik,
00:07:58.750 --> 00:08:00.250
mely fokozza a vágyat,
00:08:00.250 --> 00:08:03.900
és még a születendő gyermekek szépségére is előnyös befolyással lehet!
00:08:05.500 --> 00:08:09.650
A festmény emellett egy nagyon is érzéki hatást valószínűsít:
00:08:09.950 --> 00:08:14.350
a „szemérmetlen Zefírek” lábai valószerűtlenül összegabalyodtak,
00:08:19.400 --> 00:08:21.950
a hosszú hajzuhatag mozgalmas,
00:08:26.500 --> 00:08:31.350
a szél a hóra ruháját szemléletesen simítja testére.
00:08:35.250 --> 00:08:38.200
Izgatottság és mozgalmasság uralja a képet!
00:08:38.450 --> 00:08:40.820
A mozgás a reneszánsz művészeinél
00:08:40.820 --> 00:08:43.220
kitüntetett eszközzé vált az öröm,
00:08:43.220 --> 00:08:44.320
a megrészegülés
00:08:44.320 --> 00:08:46.320
és az érzékiség kifejezésére.
00:08:48.270 --> 00:08:53.650
Végül pedig, ha Botticelli meg akarja szabadítani aktjait az érzékiségtől, minden nehézség nélkül sikerül is neki.
00:08:53.650 --> 00:08:56.920
Mint ahogy ennél a fakó, mesterkélt és minden térbeliséget nélkülöző Igazságnál is
00:08:56.920 --> 00:08:58.920
Apellész megrágalmazásán,
00:08:59.150 --> 00:09:03.150
vagy ennél a púpos és formátlan Szent Zenóbiánál.
00:09:05.370 --> 00:09:10.070
Nem antik, de nem is középkori, a jelenet tipikusan a firenzei reneszánsz terméke,
00:09:10.070 --> 00:09:12.520
az élet és az érzékek felmagasztalása iránti ízlés megtestesülése,
00:09:12.520 --> 00:09:14.300
mely arra vállalkozik, hogy finoman összevegyítse
00:09:14.300 --> 00:09:17.370
a keresztény vallást a pogány babonasággal,
00:09:17.370 --> 00:09:20.170
és az eszményítést és érzéki testiséggel.
00:09:21.270 --> 00:09:23.620
Ennek ellenére, alig egy évtizeddel később
00:09:23.620 --> 00:09:26.950
a festmény a feledés homályába merült több mint három évszázadra!
00:09:28.730 --> 00:09:30.400
Harmadik rész: *Vénusz kettős élete*
00:09:33.200 --> 00:09:34.870
1494-ben
00:09:35.270 --> 00:09:38.720
Firenze hirtelen teokratikus diktatúrává lett
00:09:38.900 --> 00:09:41.670
egy Savonarola nevű prédikátor irányítása alatt,
00:09:41.670 --> 00:09:43.970
aki nagyon rossz szemmel tekintett a pogány aktokra…
00:09:44.650 --> 00:09:47.470
Botticelli hivatalosan bűnbánatot tartott,
00:09:47.470 --> 00:09:49.470
majd visszatért a bibliai jelenetek festéséhez.
00:09:50.520 --> 00:09:52.570
Vénusza megúszta a megsemmisítést,
00:09:52.570 --> 00:09:55.620
de a mű, akárcsak Botticelli még életében, kiment a divatból.
00:09:55.620 --> 00:09:59.520
Nem kapott egyetlen megrendelést sem élete utolsó 10 évében.
00:10:01.100 --> 00:10:02.570
Ezentúl azok művészek számítottak,
00:10:02.570 --> 00:10:06.570
akik végérvényesen szakítottak a középkori hagyományokkal
00:10:06.570 --> 00:10:10.650
és a testet tömegként kezelték, melyet nagyon is realista, folyamatos kontúr vesz körül
00:10:11.970 --> 00:10:15.450
A Vénusz születésének minden vakmerősége hamarosan idejét múlttá vált:
00:10:16.300 --> 00:10:18.720
a bőr valószerűségének utánzása alapvető fontosságú lett és
00:10:20.720 --> 00:10:23.950
az istennő most már teljes egyszerűségében tárulkozhatott fel
00:10:23.950 --> 00:10:25.950
egy előkelő interiőrben,
00:10:25.950 --> 00:10:27.950
és akár szembe is nézhetett nézőjével.
00:10:29.770 --> 00:10:32.050
Alakja ugyanakkor egyre inkább nehézkesebbé válik,
00:10:34.050 --> 00:10:36.620
sokat sejtető pózokat vesz fel,
00:10:36.620 --> 00:10:37.900
ékszerek borítják,
00:10:37.900 --> 00:10:40.950
és olykor inkább hasonlít egy kurtizánra, mint egy istennőre.
00:10:42.600 --> 00:10:44.720
Botticelli ábrázolásmódja mindettől távol áll
00:10:44.720 --> 00:10:48.720
és egészen a 19. századig kell várnia, hogy visszavághasson.
00:10:49.600 --> 00:10:51.720
Az évszázad meghasonlott önmagával:
00:10:51.720 --> 00:10:54.220
soha sem láttunk korábban ennyi meztelen nőt
00:10:54.220 --> 00:10:57.750
miközben amellett kardoskodtak, hogy műalkotásként tekintsenek rájuk,
00:10:57.750 --> 00:10:59.750
mintegy érdek nélkül,
00:11:00.420 --> 00:11:06.150
„a kisgyermekek tisztaságával, akik test-test ellen játszanak minden hátsó gondolat nélkül”.
00:11:06.620 --> 00:11:10.370
A női testnek szűziesnek kell maradnia szexuális utalások nélkül,
00:11:10.370 --> 00:11:14.450
de eközben a vágy átkerül azokra a szereplőkre, akik körülveszik.
00:11:14.870 --> 00:11:16.450
Siralmas a kudarc!
00:11:18.100 --> 00:11:20.250
A jelenetek teljességgel nevetségessé válnak,
00:11:20.920 --> 00:11:23.070
miközben a fennakadó szemek,
00:11:23.070 --> 00:11:25.520
a megemelt csípő
00:11:25.520 --> 00:11:28.870
szüntelenül azt juttatják az eszünkbe, hogy ezek a „szexualitást nélkülöző” aktok
00:11:28.870 --> 00:11:32.970
olyanok, mint egy érzékiségtől túlfűtött kukta, robbanásra készen!
00:11:36.720 --> 00:11:38.320
Ami sok, az sok!
00:11:38.320 --> 00:11:40.220
Egy angol értelmiségiekből és művészekből álló csoport
00:11:40.220 --> 00:11:42.870
úgy vélte, hogy a dekadencia gyökereit a múltban kell keresni.
00:11:43.850 --> 00:11:46.070
Raffaello-ra mutogattak:
00:11:46.070 --> 00:11:48.950
az egyszerűség és az igazság megvetése,
00:11:48.950 --> 00:11:51.150
a dagályos gesztusokhoz való vonzódása
00:11:51.150 --> 00:11:53.150
lelepleződött!
00:11:53.800 --> 00:11:59.220
De micsoda lelkesedéssel fedezték fel a quattrocento és különösen Botticelli művészetét!
00:11:59.220 --> 00:12:01.220
A jelenetek bájos egyszerűségét,
00:12:02.270 --> 00:12:03.820
a testeket,
00:12:04.500 --> 00:12:06.470
a visszafogott gesztusokat,
00:12:06.970 --> 00:12:10.020
a melankolikus és tűnődő arckifejezéseket.
00:12:11.250 --> 00:12:14.620
Számukra ez a tétova és bátortalan Vénusz azért szépséges,
00:12:14.620 --> 00:12:17.300
mert nem vágyakozásra,
00:12:17.300 --> 00:12:19.300
hanem gyengédségre ösztönöz.
00:12:19.300 --> 00:12:21.820
A század végére ez a nézet győzedelmeskedik:
00:12:21.820 --> 00:12:25.520
a *Vénusz születésének* reprodukciói elárasztják az angliai háztartásokat
00:12:25.520 --> 00:12:29.400
és a viktoriánus Angliában a nemiség ábrázolásának normájává lett.
00:12:29.670 --> 00:12:31.600
Egy kegyes hölgy,
00:12:31.850 --> 00:12:34.870
aki ugyanakkor visszafogott, ami a szemérmesség nélkülözhetetlen kelléke.
00:12:35.800 --> 00:12:38.620
Ebben gyökerezett ugyanakkor Vénusz utolsó átváltozása
00:12:38.620 --> 00:12:41.770
egy olyan nővé, aki felébreszti a képzeletet,
00:12:41.770 --> 00:12:43.770
de akiből minden gondolkodás száműzve van.
00:12:44.420 --> 00:12:48.620
Amikor Vénusz ismét testi vágyakat ébreszt, azt mint „nő-tárgy” teszi,
00:12:48.620 --> 00:12:51.600
ami a férfi-képzelgéseket kielégíteni rendeltetett.
00:12:52.300 --> 00:12:55.670
Nem csupán a *Shell *- kagyló szójáték miatt
00:12:55.670 --> 00:12:59.070
változtatta Alain Jacquet Vénuszt benzinkúttá,
00:13:00.370 --> 00:13:03.250
hanem azért is, hogy megmutassa, hogyan vált használati tárggyá,
00:13:03.250 --> 00:13:05.370
a férfiak vágyait beteljesítő eszközzé.
00:13:09.800 --> 00:13:11.770
Hogy megértsük, ki is ez az asszony,
00:13:11.770 --> 00:13:14.070
be kell tekintenünk a sablonok,
00:13:14.070 --> 00:13:16.070
valamint a történeti tényfeltárás mögé
00:13:17.050 --> 00:13:19.000
és visszatérni a gyökereihez.
00:13:19.450 --> 00:13:24.550
Ezáltal felfedezzük azt csábító képességet, melyet egy ilyen jelenség képes gyakorolni:
00:13:24.550 --> 00:13:27.300
egy egyetemes szépségideál
00:13:27.300 --> 00:13:31.150
akihez jól illik a születés és az élet felmagasztalásának gondolata.
00:13:32.930 --> 00:13:35.600
A sorozat következő epizódja: Mária-Antoinette és gyermekei
00:13:35.750 --> 00:13:38.230
Egy „kommunikációs stratégia” kudarca?
00:13:38.240 --> 00:13:44.200
További információk:
00:13:45.100 --> 00:13:48.100
Írta és rendezte:
00:13:48.100 --> 00:13:51.100
Gyártó:
00:13:51.100 --> 00:13:54.110
Tudományos tanácsadó:
00:13:54.110 --> 00:13:57.100
Ez a film támogatóinak (miért ne legyen az ön is?) és Kulturális Minisztériumnak köszönheti létrejöttét.
00:13:57.100 --> 00:14:00.100
Kísérőszöveg:
00:14:00.100 --> 00:14:03.100
Vágás és videotechnika:
00:14:03.100 --> 00:14:06.110
Utógyártás és hangrögzítés:
00:14:06.110 --> 00:14:09.100
Zenei válogatás:
00:14:09.100 --> 00:14:12.100
Zene:
00:14:12.100 --> 00:14:15.100
Köszönetnyilvánítás, feliratozás:
00:14:15.100 --> 00:14:18.090
Fotójogok:
00:14:18.100 --> 00:14:18.100
CED produkció