Amikor hasonló előadásokat tartok,

hosszan beszélek arról, mi is a fenntarthatóság,

mert sokan nem tudják, mit jelent.

Önöknek azonban ezt nem kell elmagyarázni,

úgyhogy most egy 60 másodperces, rövidített változatot fogok elmondani.

Tartsanak velem. Gyorsan átszaladunk rajta,

hogy kitöltsük az esetleges hézagokat.

Szóval tudják, fenntarthatóság, kicsi bolygó.

Képzeljék el az aprócska Földet, ahogy kering a Nap körül.

Tudják, úgy egymillió éve,

néhány majom lepottyant a fáról,

okosabbak lettek, megszelídítették a tüzet,

feltalálták a nyomtatott sajtót,

és elkezdték gyártani, azokat a gurulós bőröndöket.

És felépítették azt a társadalmat, amiben ma is élünk.

Sajnálatos módon, bár ez a társadalom kétségtelenül

a legvirágzóbb, és legdinamikusabban fejlődő, amit valaha látott a világ,

van néhány súlyos, alapvető hibája.

Az egyik ilyen, hogy minden társadalomnak van egy ökológiai lábnyoma.

Vagyis olyan hatással van a bolygóra, ami már mérhető.

Mennyi cuccot használunk el az életünk során,

mennyi szemetet hagyunk magunk után.

És mi, ebben pillanatban, és ebben a társadalomban

ezt elképesztően fenntarthatatlan módon tesszük.

Ma a bolygó tényleges kapacitásának 5-szörösét használjuk.

Ha mindenki úgy élne a bolygón, ahogy mi tesszük

akkor legalább öt, hat, hét, vagy

néhányak szerint akár 10 bolygóra is szükségünk lenne hozzá.

Világos, nincs tíz bolygónk.

Megint csak, idézzük fel, 10 bolygó, egy bolygó,

10 bolygó, egy bolygó. Igaz?

Nincs ennyink.. Szóval ez az egyik gond.

A másik probléma, hogy ezt az egy bolygót, amink van

nagyon méltánytalanul használjuk fel.

Mi, észak-amerikaiak, mint én is, tudják,

falánk disznók vagyunk,

és a legkülönfélébb dolgokat esszük.

Aztán, tudják, megyünk egyre lejjebb,

azokig, akik Ázsia egyes részein, vagy még inkább, Afrikában élnek.

És az embereknek már nincs elég élelmük a túléléshez.

Ez különféle feszültségekhez vezet,

különféle igen aggasztó folyamatokat mozgat.

És egyre többen és többen leszünk. Igaz?

Így fog kinézni a Föld 20 év múlva.

Meglehetősen zsúfolt hely lesz, legalább nyolc milliárd emberrel.

És, hogy tovább bonyolódjon a helyzet, a bolygónk meglehetősen fiatal.

A lakosságának egyharmadát gyerekek adják.

És ezek a gyerekek teljesen másképp nőnek fel,

mint a szüleik, függetlenül attól, hol élnek.

Teljesen át vannak itatva a mai társadalmi felfogással, a növekedési elvárással.

És talán nem is akarnak pont úgy élni, mint mi.

Talán nem is akarnak majd amerikaiak, britek,

németek, vagy dél-afrikaiak lenni,

de szeretnék majd a saját elképzeléseik szerint

élni az életüket, ami sikeresebb, dinamikusabb,

és élvezhetőbb.

Mindezek a hatások együttesen

óriási nyomást gyakorolnak a bolygóra.

És ha nem sikerül kitalálnunk, hogyan kezeljük ezt a nyomást,

nagyon, nagyon hamar olyan helyzetekkel fogjuk

szembetalálni magunkat, amelyek egész egyszerűen leírhatatlanok.

Már mindenki hallotta a legpesszimistább forgatókönyveket.

Nem kell, hogy ebbe belemenjek.

De felteszem a kérdést, milyen alternatívánk van?

És azt kell mondanom, ebben a pillanatban az alternatíva elképzelhetetlen.

Tudják, az egyik oldalon ott a leírhatatlan,

a másik oldalon meg az elképzelhetetlen.

Még nem tudjuk, hogyan építhetnénk fel egy olyan társadalmat,

ami környezeti szempontból fenntartható,

a bolygó minden lakójával megosztható,

biztosítja a stabilitást, a demokráciát, és az emberi jogokat,

és kivitelezhető a rendelkezésre álló időn belül,

úgy, hogy kiállja azokat a kihívásokat, amivel szembenézünk.

Még nem tudjuk, hogyan lehetne ezt megvalósítani.

Mi is a "Worldchanging" a " Világváltozás" ?

Nos, lehet, hogy úgy képzelik a Világváltozás

egy afféle hírszolgáltatás az elképzelhetetlen jövőről.

Tudják, amit itt valójában csinálunk, az

olyan példák, modellek, és ötletek keresése, amelyek,

ha széles körben elterjednének, megváltoztatnák a dolgok menetét.

Amikor hasonló előadást tartok, olyan dolgokról beszélek

amelyekről önök küzül már biztos mindenki hallott,

de a legtöbb ember még nem.

Úgyhogy arra gondoltam, ma egy kicsit másképp fogom csinálni,

és inkább arról beszélek, mit keresünk, ahelyett,

hogy kipróbált, és igazi példákat hoznék,

hogy lássák, mi is érdekel bennünket.

Egy kis betekintést nyújtanék a szerkesztői jegyzeteink közé.

Mivel minderre 13 percem van, egy kicsit fel fogom gyorsítani.

Úgyhogy, nem is tudom, csak próbáljanak követni.

Tehát, mit is keresünk valójában? A Ragyogó Zöld várost.

Az egyik leghatékonyabb módja annak, hogy mi, a fejlett országok

megváltoztassuk a bolygóra tett hatásunkat az, ha

változtatunk a nagyvárosi életmódon.

Ez egy elvárosiasodott bolygó,

és ez különösen igaz a fejlett országokra.

És a városi emberek nagyon sok holmit

használnak el a hétköznapjaik során.

Ha sikerülne megváltoztatnunk ezt

azzal, hogy először is élhetőbb városokat alkotunk...

Itt például Vancouver látható, amelyet, ha nem láttak volna még,

feltétlenül meg kell nézniük. Egy csodás város.

És úgy nő a népsűrűség, olyan módon növekednek

ami jobb, mint bárhol másutt a világon.

Sikerül rábeszélniük az embereket, hogy

kiszálljanak az autóikból, ami hatalmas dolog.

Adott tehát a népsűrűség, és van kezelési mód.

Hagyják, hogy ami természetes, az is maradhasson.

Ez Portland. Ez már valódi előrelépés.

Az a földdarab örökre legelő marad.

Elhatárolták a várost egy vonallal.

Természet, város. Semmi sem változik.

Ha már megtettük ezeket a lépéseket, különféle fejlesztésekbe foghatunk.

Például olyasmibe, mint a tömegközlekedés, ami

valóban képes hatékonyan, és kényelmesen eljuttatni

az embereket az úticéljukhoz.

Az építkezési módokat is érdemes átgondolni.

Ez a Beddington "Zéró Energia" épület Londonban,

ami a világ egyik legzöldebb épülete. Csodálatos hely.

Képesek vagyunk olyan épületeket építeni, amelyek megtermelik

az általuk használt elektromos áramot és újra hasznosítják a víz nagy részét,

és amelyek sokkal kényelmesebbek, mint a normál épületek,

Természetes fényt használnak, stb. és hosszú távon olcsóbbak is.

Zöld háztetők. Erről Bill McDonough tegnapi előadásában volt szó, ezért most nem megyek bele.

Ha az emberek közel élnek egymáshoz,

kis távolságokra

az egyik dolog, amit tehetünk,

ahogy az információs technológia fejlődik,

hogy ötletes helyeket alakítunk ki.

Tisztában vagyunk vele, hol találjuk meg a dolgokat.

Ha tudod, hol érhetők el a dolgok, könnyebb rajtuk osztozni.

Ha pedig megosztjuk, akkor kevesebbet használunk belőle.

Az egyik szép példája ennek az "közös autó" klubok,

ami egyre népszerűbb az Államokban,

és Európában is terjedőben van.

Ha például valaki csak heti egy napot vezet,

biztos, hogy valóban saját autóra van szüksége?

Egy másik lehetőség, amit a számítástechnika lehetővé tesz,

hogy rájöjjünk, hogyan használhatnánk föl kevesebbet.

Például úgy, hogy segítségével megfigyelhetjük, mennyit is használunk éppen.

Ez a hosszabbító egyre jobban világít, ahogy egyre több áram

folyik keresztül rajta. Ez nagyon jópofa ötlet.

De fordítva kéne működnie. Akkor világítson inkább,

ha kevés áramot használunk.

De létezik ennél egyszerűbb megközelítés is.

Például újracímkézhetnénk dolgokat.

Ezen a villanykapcsolón az látható: "fényár"

a másik oldalán: "ki"

Azon is változtathatunk, ahogy építkezünk.

Ez egy biomorf épület.

A formai jegyeit a természet ihlette.

A legtöbb ilyen épület lenyűgözően szép,

és sokkal hatékonyabb.

Ez a bio-mimikri egy példája,

amit nagyon és egyre inkább keresünk.

Ebben az esetben egy kagylóhéj forma,

amit egy újfajta szellőztető ventillátorhoz használtak, ami sokkal hatékonyabb.

Egy csomó ilyesmi zajlik, ami igazán figyelemre méltó.

Kérem nézzék meg a Worldchanging.com oldalát.

Egyre több példával szolgálunk.

Itt van azután az új-biológiai formatervezés

ahol az életet magát, és az ott tanult folyamatokat

használjuk egyre inkább, és ez része lesz az iparunknak.

Ez itt például hidrogén-előállító alga.

Van tehát egy sok lehetőséget rejtő modellünk, ami lehetővé teszi,

hogy a városokat, ahol a legtöbben élünk

átváltoztassuk Ragyogó Zöld városokká.

De sajnos a legtöbb ember a Földön nem olyan városokban él, mint mi.

A fejlődő világ növekvő óriás-városaiban élnek.

Íme egy statisztika, amit szívesen használok.

E szerint négynaponként egy Seattle-méretű várossal

növekszik a Földünk lakossága. Minden negyedik nap.

Két hónappal ezelőtt tartottam egy előadást

és egy fickó, aki valamilyen ENSZ munkát végez, odajött hozzám

nagyon izgatott volt, és azt mondta, hogy amit mondtam

az teljes tévedés, teljesen helytelen.

Minden hetedik napon következik ez be.

Nos, a Föld lakossága egy Seattle méretű várossal nő minden hetedik napon,

és ezek a városok úgy néznek ki, mint ez itt a képen, és nem olyan, mint ahol Őnök vagy én élünk.

A legtöbb ilyen város hihetetlen sebességgel nő.

Nincs semmilyen infrastruktúrája,

hatalmas embertömeg él bennük, akik a szegénységgel küzdenek,

és rengetegen törik a fejüket azon,

hogyan kéne a dolgokat másként csinálni. Igaz?

Mit kell hát tennünk, hogy ezeket az óriás-városokat

Ragyogó Zöld városokká alakítsuk?

Az első, amire szükségünk van az a "békaugrás".

És ez az, amit keresünk mindenhol, mindenfelé.

A "békaugrás" mögötti gondolat lényege

hogy, egy személy, egy ország, valahogyan elakad

és nincs eszköze, technológiája a kitörésre, akkor nincs értelme

olyan technológiákba ölni a pénzt, melyek már a múlté. Igaz?

Sokkal jobban jársz, csaknem minden esetben

ha alacsony költségű, helyben alkalmazható vadonatúj módszert alkalmazol.

Az egyik ilyen példa a mobiltelefon, Igaz?

A fejlődő országokban mindenki a mobiltelefonokat használja

teljesen átugorva a földi, vonalas technológiát.

Ha vannak is vonalas telefonok ezekben az országokban

azok gyakran elavultak és használhatatlanok

továbbá hatalmas pénzbe kerül a fenntartásuk.

Ezért, sokkal inkább szeretem ezt a képet itt.

Különösen tetszik Ganésa, aki a háttérben látható és mobilon beszél.

A mobilok egyre inkább átszövik a teljes társadalmunkat.

Már sokat hallottunk erről ezen a héten,

ezért nem mondok többet, csak annyit,

hogy, ami igaz a mobilokra, az igaz más technológiákra is.

A második eszköz az együttműködésé

akár a közvetlen együttműködésé, akár szerzői jogokhoz kapcsolódó eszközök

amelyek az együttműködést segítik.

Amikor az együttműködés és innováció eszközei szabadon elérhetőek,

akkor teljesen másfajta megoldások születnek.

És ezek a megoldások más és más úton válnak elérhetővé

azok számára akik nem rendelkeznek jelentősebb tőkével.

Itt vannak például a nyílt forráskódú szoftverek,

itt van a Creative Commons és más "Copyleft" megoldások, igaz?

És ezek a dolgok vezetnek ide.

Ez egy "Telecentro" Sao Pauloban.

Figyelemre méltó program, melyben

ingyenes, nyílt forráskódú programokat használnak olcsó, összetákolt gépeken

elhagyott épületekben, itt hoztak létre

egyfajta közösségi központokat, ahová

az emberek betérhetnek, gyors internet kapcsolathoz férhetnek hozzá

és ingyenesen tanulhatnak számítógép programozást.

Negyedmillió ember használja ezeket a központokat évente Sao Pauloban.

És ezek az emberek a legszegényebbek közül kerülnek ki.

Különösen teszik a Linuxot jelképező pingvin a háttérben.

Ez az egyike azoknak a dolgoknak, melyek a déli kulturális robbanáshoz vezetnek.

És ez az, ami igen foglalkoztat minket a Worldchanging-nél.

Az a mód, ahogyan a déli országok újra-értelmezik önmagukat, és

olyan módon teszik ezt, hogy annak semmi köze

ahhoz ahogyan mi, ebben a teremben ehhez viszonyulunk.

Nem arról van szó, ahogyan Bollywood viszonyul Hollywoodhoz. Értik?

Tudják, a brazil zenei világ nem a fő zenei irányzatok fényében értelmezi magát.

Valami újat tesz. Új dolgok történnek.

Összjáték zajlik itt, és csodás dolgok történnek.

Hasonlóan az "Isten városa" című filmhez, nem tudom látták-e?

Nagyszerű film ... ha nem látták volna.

Pontosan erről a jelenségről szól nagyon költőien, közvetett eszközökkel.

Van más átütő példa is

ahol a kultúra eszközeinek használata széles körben terjed.

A képen látható emberek éppen

az internetes mobil könyvkiadónál járnak.

Azok, akik első könyveiket lengetik

igazán megkapó látványt nyújtanak, igaz?

Adott tehát a képességünk, hogy embereket összehozzunk

akik azután maguktól képesek lesznek a civil és a politikai életben cselekedni.

Oylan módon, ahogyan soha korábban.

Tegnap este és a múlt héten is hallottuk:

alapvetően és megkerülhetetlenül szükséges, hogy új megoldásokat találjunk

és új politikai színtereket építsünk.

Személyesen azt mondanám, hogy valóban új politikát kell létrehozni

nem csupán Indiában, Afganisztánban, Kenyában vagy Pakisztánban

hanem idehaza is.

Lehetséges hogy létezik egy másik világ.

Ez akár egyfajta mottó is lehet az anti-globalizációs mozgalom számára, igaz?

Sokat forgolódunk a téma körül.

Azt mondjuk, nem csupán lehetséges hogy van, de már valóban létezik egy másik világ.

Nem csak arról van szó, hogy képzelődünk róla, hogy

létezik egy másik, pislákoló lehetőség, de

tennünk is kell egy kicsit ezért a lehetőségért.

Tennünk kell, úgy mint Lula, a brazil elnök.

Hányan hallottak Luláról ezelőtt?

Rendben, sokan, ez sokkal jobb, mint az átlag.

Nos Lulának sok gondja van, tele van ellentmondásokkal

de egy dolgot biztosan megtesz:

előtérbe helyezi a nemzetközi kapcsolatokat, és ez teljesen

áthelyezi a hangsúlyt a szokásos észak-déli párbeszédről

egy teljesen új, átfogó együttműködésre.

Az Önök helyében figyelnék erre a fickóra.

Egy másik hasonló jelenség: azoknak a játékoknak

a térnyerése, melyeket úgy hívunk, hogy "komoly játékok".

Sokat foglalkozunk ezzel. Mindenhol terjedőben van.

Ez a kép a "Az erő hatásosabb" című játékból való.

"Az erő hatásosabb" ... egy olyan video játék

melyet ha játszanak, megtanítja Önöket, hogyan vegyenek részt

egy vértelen felkelésben és a világ rendjének megváltoztatásában.

Itt van egy másik példa. Ez a "Étel Erő" című játék,

amely megtanítja a gyerekeket, hogy működtessenek egy menekülttábort.

Mindezek igen erőteljesen járulnak hozzá ahhoz,

hogy a fejlődő országok embereiben felébredjen

az érdeklődés és a szenvedély a demokrácia iránt.

Oly keveset tudunk a fejlődő országokról,

hogy néha szó szerint csaknem megfeledkezünk arról,

hogy emberek milliói küzdenek azért, hogy megváltoztassák a dolgokat

a tisztességesebb, demokratikusabb, kevésbé korrupt világért.

És, tudják, alig hallunk ezekről a dolgokról.

De mindezek zajlanak körülöttünk, és ezek az eszközök

lehetővé teszik, hogy a változás lehetségessé váljon.

És, ha mindezekez a dolgokat összeadjuk,

ha összeadjuk a "békaugrást" és az új típusú eszközöket

ezeket az igen hatásos eszközöket ... mit kapunk?

Nagyon, de nagyon hamar eljutunk a fejlődő országok Ragyogó Zöld jövőjéhez.

Az tapasztaljuk, hogy a zöld erő végigsöpör a világon.

Ilyet kapunk, mint ez az épület Hyderabadban, Indiában.

Ez a világ legzöldebb épülete.

Lényegi megoldásokhoz jutunk el, amelyek működnek

az olyanok számára, akik korlátozott anyagiakkal vagy hozzáféréssel rendelkeznek.

Mezitlábas mérnököket kapunk, akik napelemeket cipelnek távoli hegyekbe.

Távolról érkező gyógyszerekhez férünk hozzá.

A képen indiai nővéreket látunk, amint PDA-t használnak

azért, hogy olyan adatbázishoz férjenek hozzá

melyekhez otthonról nem tudnának.

Új eszközöket kapunk a fejlődő országok emberei számára.

Ezek itt LED lámpák, melyek emberek tömegeinek segítenek,

hogy műtéteket hajthassanak végre akkor is

ha már leszállt az éjszaka.

Ezek itt olyan hűtőszekrények, amelyekhez nem kell áram,

a párologtatás elvén működnek.

És eljutunk a víz felhasználásához kapcsolódó megoldásokhoz, ami az egyik legégetőbb probléma.

Ez az eszköz alkalmas arra, hogy esővizet gyűjtsön

és a fejlődő országok emberei számára készült.

Ez pedig egy napfénnyel működő vízdesztilláló berendezés.

Ez egy harmat begyűjtő, ami a nedves éghajlaton, őserdőben

képes desztillált víz előállítására, ami tiszta és iható.

Ez pedig a víz szállításának egyik módja.

Ez egyenesen csodálatos, így magunknál hordani egy szippantót ...

valaki azt mondta, mi lenne, ha felcsavarnánk.

Nagyszerű találmány.

Úgy hívják "Lifestraw" (Életszippantó)

Bármilyen vizet fel lehet szívni ezen keresztül, és

amire a szájba ér, a víz már iható.

Így, a nagyon nehéz helyzetben lévők is hozzáférhetnek ehhez.

Ez pedig a legkedvesebb dolog, amivel találkoztam.

Ez körhinta, melyet egy Roundabout nevű cég fejlesztett ki,

és amely vizet pumpál, ahogyan a gyerekek játszanak vele.

Komolyan, a segítés csodás példája.

Ugyanez igaz azokra, akik krízisben vannak.

A klímaváltozás és a politikai instabilitás miatt 2020-ra

200 millió további menekült várható.

Hogyan tudunk nekik segíteni?

Nos, létezik egy nagyszerű humanitárius segítség

mely az együttműködésen alapul szerte a világban.

Ezek között olyan cselekvési modellek találhatók,

mint az új irányítási modellek a menekülttáborok közepén.

Új pedagógiai modellek az oktatásból kiszorultak számára.

Vannak más új eszközeink is.

Ez például az egyik legkedvesebb példám.

Tudja bárki, hogy mi ez?

Nézők: taposóaknákat képes jelezni.

Pontosan. Ez taposóakna-jelző növény.

Ha olyan helyen élnek, ahol

félmilliárdnyi, ismeretlen helyre telepített akna van szétszórva

akkor csak ki kel szórni ezeket a magvakat a mezőre.

Amint az aknák körül fölnőnek, a gyökereik érzékelik

az aknából távozó kémiai anyagokat

és ahol a virágok pirosak, oda nem szabad lépni.

Igen. Magvak, amelyek megvédik az életet.

(taps)

Azért is szeretem, mert azt jelzi a számomra,

hogy a világ megváltoztatásához használt eszközeink

önmagukban is szépek lehetnek.

Tudják, nem elég túlélni.

Jobbá kell tenni a helyet, ahol élünk, mint amikor megkaptuk.

És azt hiszem, meg is tesszük majd.

Összefoglalva, H.G Wells hallhatatlan szavaival élve

"A jobb dolgok már készülőben vannak."

Azt hiszem, hogy "a múlt nem más, mint a kezdetek kezdete."

"Mindaz, amit az emberi elme elért

a fölébredés előtti álom csupán."

Remélem ez valósággá válik.

Az itt jelenlévők nagyon sok támogatást adtak nekem ebben.

Köszönöm a figyelmet.

(Taps)