Kezdjük hát a játék szépségeinek bemutatását. Komoly dolog a játék, ha a New York Times február 17-i, vasárnapi címlap sztorijában erről olvashatunk. A cikk szerint a játék mélyebben van bennünk mint a nemi azonosságunk. Súlyos és veszélyes szórakozás. Meg,hogy a játék az evolúciós lehetőségek kipróbálásának színtere. Nem rossz. Bár nézzék meg a borítót.... Mi hiányzik? Látnak akárcsak egy felnőttet? Nos, menjünk vissza a XV-ik századba. Ez itt egy udvar, valahol Európában ahol 124 féle játékot láthatunk. Minden korosztály játszik: egyedül, test test ellen, csúfolódva stb. És itt, azt hiszem ez jellemző arra milyen lehetett egy udvar akkoriban. Azt hiszem a kultúránk valamit elveszített. Végigmegyünk együtt egy érdekes képsorozaton. ... Churchill városától északra októberben vagy novemberben, amikor a Hudson öböl nincs befagyva Ez a jegesmedve, úgy 600 kilós hím vad és meglehetősen éhes. Norbert Rosing, egy német fotós készített egy fotósorozatot ezekről a huskykról. Ki voltak kötve. Most jön a képbe a vad jegesmedve hím, ragadozó tekintettel. Ha voltak Afrikában, vagy találkoztak már kóbor kutyával akkor tudják milyen is a ragadozó tekintet amiről pontosan tudható, hogy nagy a baj. De a ragadozó tekintet egy nőstény huskyra irányul aki játékra készen csóválja a farkát. És most valami nagyon szokatlan történik. A rögzült viselkedés, amelyik az élőlényt irányítja és amely a húsra irányult, hirtelen megváltozik. És a jegesmedve a husky fölé magasodik. A karmai és az agyarai nem látszanak. És egy hihetetlen táncba kezdenek. Egy játékos balettbe. Ilyen a természet, amikor fölülbírálja a ragadozó rutint ami egyébként rövid, halálos kimenetelű küzdelem lett volna. Ha megnézik közelről a huskyt : odanyújtja a torkát a medvének. Közelről nézve láthatjuk, hogy mindketten megváltoztak. Játékos hangulatra váltottak. Ez az állapot teszi lehetővé mindkettőjük számára a fölfedezést. Olyasmit tesznek, amit soha nem tettek volna a játékra hívó jel nélkül. Ez csodálatos példa arra, hogy a lényeges erőbeli különbséget átírja egy másik erő amely mindannyiunkban ott van. Hogy kerültem ebbe a történetbe? John említette, hogy gyilkosok pszihológiájával foglalkoztam régebben. A "texasi torony gyilkosának" esete utólag rádöbbentett a játék fontosságára. Amikor a sorozatgyilkos viselkedésének okait tanulmányoztuk, a mély elemzés kimutatta, hogy súlyos játék-hiányban szenvedett. Charles Whitmannak hívták. A mi bizottságunk, csupa komoly tudósember a vizsgálat végén úgy érezte, hogy a játék hiánya és a normál fejlődéshez szükséges játékigény állandó elnyomása súlyos sérülésekhez, majd tragédiához vezetett. Ez a diagnózis megállta a próbát az idők folyamán, és sajnos igaznak bizonyult a nemrég történt virginiai iskolai tragédiában is. Egyéb, a veszélyeztetett népesség vizsgálatai ráirányították a figyelmemet a játék fontosságára, de nem értettem mit is akarok valójában. Sok évbe telt, amíg az egyének játszási szokásait vizsgáltam és fölfogtam, hogy valójában nincs teljes képem az egészről. Nem hiszem, hogy bárki a világon értené. Van azonban olyan irány, ahonnan a játékra nézve lehetőség adódik az osztályozásra és a róla való gondolkodásra.™ Ez a kép az emberek esetében ... a játék kezdetének pillanata.£ Amikor az anya és a gyerek egymásra néz, és a gyerek elég idős már, hogy mosollyal jelezzen, erre a mosolyra az anyából hirtelen és spontán módon kitör a felhőtlen öröm.¼ És elkezd gügyögni és mosolyogni, és ezt viszonozza a csecsemő. Ha EEG-vel vizsgáljuk az agyi aktivitást, akkor mindkettőjük jobb agyféltekéje magasabb aktivitást mutat az örömteli kapcsolat első jelét. Lassan lesz elképzelésünk a folyamat biológiai hátteréről. Azt hiszem, hogy az emberek összetettebb játékai ugyanezeken az alapokon nyugszanak. Most pedig egy olyan vonatkozást gondoljunk végig, ami túlmutat az egyszerű megközelítésen. Nézzünk úgy a testi játékokra, melyek spontán megnyilvánulásai a tömegvonzástól való szabadulási vágynak. Ez itt egy hegyi kecske. Ha Önöknek rossz napja van, próbálják ki ezt, ugurjanak föl és le, forgolódjanak .. egyből jól érzik majd magukat. Úgy érezhetik majd magukat mint ő aki csak puszta kedvtelésből ugrál. Nincs semmi határozott oka, és ez benne a jó. Ha a cél fontosabb mint, mint maga a cselekvés, akkor valószínűleg az nem játék. Van másfajta játék is ... ez a tárgyakkal való játék. Ez a japán makákó hógolyót gyúrt és mindjárt legurítja a lejtőn. Nem dobálják egymásra, de ez jó felhívás a játékra. Amikor az emberi kéz tárgyakat fogdos, alakít, akkor a kéz az agyhoz keres kapcsolatot. Az agy is keres kapcsolatot a kézzel és a játék jelenti a legjobb összeköttetést a kettő között. Reggel hallottunk a Sugárhajtású Laborról, izgalmas hely. Két szakértőjüket említem, Frank Wilson-t és Nate Johnson-t. Frank Wilson neurológus, Nate Johnson pedig szerelő, aki gépszerelést tanít egy középiskolában Long Beachen. Azt találta, hogy a diákjai már nem képesek feladatok megoldására. Megpróbálta megérteni az okot, és arra a következtetésre jutott, hogy azok nem tudtak jól feladatokat megoldani, pl. autót szerelni akik nem végeztek fizikai munkát korábban. Frank Wilson írt egy könyvet "A kéz" címmel. Ők ketten találkoztak és a laboratórium alkalmazta őket. Nos a NASA, a Boeing, mielőtt fölvennének valakit kutatási és fejlesztési munkára legyen akár "summa cum laude" végzettségük a Harvardon ha nem végeztek korábban kétkezi munkát kézügyességi játékot akár, nem lehetnek jó problémamegoldók. A játék tehát gyakorlatias és nagyon fontos dolog. A játékot a kíváncsiság és a felfedezés szüli. / nevetés / De a felfedezésnek biztonságban kell zajlania. Ez itt rendben van, a kissrác érdeklődik az anatómia iránt a hölgy a mamája, más esetben ez ellenállást váltana ki. A kíváncsiság és a felfedezés a játék forgatókönyvének a része. Ha tartozni akarunk valahová, társas játékokra van szükségünk. És a társas játékok az egyik oka annak, ami miatt ma összejöttünk ez is egy játék része. Egyszerű és néha esetlen játék. Ezek az oroszlánok messziről úgy tűnnek, mintha harcolnának. Ha azonban közelebbről megnézzük, olyanok, mint a jegesmedve és a husky. Nincs kiengedett karom, sima a szőrzet, lágy a tekintet, nyitott száj, agyarak mutogatása nélkül, táncoló mozdulatok tekergő mozgás, mind-mind a játék jellemzői. Az egyszerű és esetlen játék mindenkinek jó terep a tanuláshoz. Az iskolás kor előtt a gyerekeket hagyni kell búvárkodni, verekedni, zajongani kiszámíthatatlanul cselekedni és így az érzelmeket megmozgatni és és ilyeneket kipróbálni: kognitív, érzelmi és testi viselkedéseket játékosan elsajátítani. A megfigyelői játék, a rituális játék, ilyenekben veszünk részt. A Bostonból valók tudják, hogy ez e pillanat ritka pillanat volt. / nevetés / amikor a Vörös Zoknisok megnyerték a Világkupát. Nézzék csak az arcokat és a testbeszédet, az egész kép arról beszél, hogy milyen érzés a játék közepében lenni. Ez itt a képzeletbeli játék. Szeretem ezt a képet, a lányomat mutatja gyerekkorában ... már majdnem 40 éves de erről eszembe jut, ahogyan mesélt, ahogyan a képzelete működött. ahogyan a meséket szőtte iskolás kora előtt. A jó játékosra jellemző, hogy magában is jól elvan, a fantáziáját mozgatva. Azért is szeretem ezt, mert mindannyiunkról üzen. Mindannyiunkban van egy belső mesélő. A történet teszi a dolgokat érthetővé az agyunk számára. Elmondok egy történetet a játékról. A képen látható busman a kifogott halról mesél ami ILYEN nagy volt. A mese szerves része a játéknak. Mire jó a játék az agy számára? Nos, sok mindenre. Még nem sok mindent tudunk arról, hogy milyen hatást gyakorol az agyra, mivel a játék kutatására kevés forrás jutott. Besétáltam a Carnegie-hez és támogatást kértem. Korábban komoly támogatást adtak, amikor még egyetemi tanárként a részegen elkövetett bűneseteket tanulmányoztam. Jó reputációm volt tehát. Amikor tehát támogatást kértem, közel fél órát beszéltem de nyilvánvaló volt, hogy nem érzik át a játékról szóló kutatás súlyát. Ez néhány évvel ezelőtt volt, ezek az idők elmúltak és a játék kutatásának divatja nő mivel sok jó kutatás látott napvilágot. Semmi sem képes úgy beindítani az agyat, mint a játék. A háromdimenziós játékok izgatni kezdik a kisagyat majd megpiszkálják a homloklebenyt. A feladatmegoldásért felelős területek segítik a memória fejlődését aminek további következményei vannak. Egyszóval számomra ez egy nagyon termékeny kaland volt, hogy az idegtudományt összehozzam a játékkal és olyan embereket vonjak be akik a szakterületükön nem gondoltak a játékra erről az oldalról. Erről szól a Játék Nemzeti Intézete. Íme a tanulmányozás egyik lehetséges módja: 256 érzékelőt helyezünk el a fejen, majd EEG-t készítünk. Sajnos nincs olyan képem, ami játék közben készült de képesek vagyunk ilyen mérésekre is. Az anya és gyerek közötti játékos kapcsolat részletes megértésén dolgozunk. Azért veszem pont ezt elő, hogy sorba rendezhessem a gondolatokat a játék hatásaival kapcsolatban. Az állatvilágban a játék a viselkedés szerves része. Az állatvilágban, vegyük például a patkányokat. Életük egyes szakaszaiban nagyon fontos a játék hízelegnek, bírkóznak, összeugranak ez képezi a mindennapi játékukat. Ha megszakítjuk ezt a viselkedést az egyik csapatnál míg egy másik esetében hagyjuk játszani őket majd olyan helyre helyezzük a patkányokat ahol erős macskaszag van az állatok azonnal menekülni kezdenek és elbújnak. Természetesen menekülnek a macskától. Nos, mi történik? Mindegyikük elrejtőzik. Azok, akik nem játszhattak ... soha nem bújnak elő és meghalnak. Azok, akik játszhattak, lassan feltérképezik és és elkezdik próbálgatni a környezetüket. Azt jelenti mindez, legalább is a patkányok esetében - és az ő agyuk nagyon hasonló a miénkhez - - az agykérgük is hasonló - azt jelenti mindez tehát, hogy a játék fontos a túléléshez. És még egy csomó, tényleg sok állatkísérlet van amiről beszélni tudnék... Ez a következménye, ha elnyomják a játékot. /nevetés/ Sok időt vett ez igénybe, ameddig rávettem Homér Simpsont, hogy high tech felvételeket készítsünk róla, Mint otthonülő embernek, Homér agya összement. Jól ismerjük ezt a háziállatok esetéből, akiktől megvonták a játékot. Náluk, akárcsak a patkányoktól így az agyuk nem fejlődik ki normális méretűvé. Azt találjuk, hogy a játék ellentéte nem a munka, hanem a depresszió. Gondoljunk csak arra, milyen az élet játék nélkül. Semmi humor, kacérkodás, semmi film vagy egyéb játékok, fantáziálás nélkül, mindezek nélkül ... Próbáljunk elképzelni egy kultúrát, egy felnőtt vagy más korú ember életét játék nélkül. Ami az emberi fajt illeti, nagyon jellemző ránk hogy az életünk minden szakaszában játszunk. Mindannyiunkban felismerjük a játék lehetőségét. Mindenki odafigyelne erre kutyára, amelyiket nemrég fényképeztem a strandon Ami most jön majd az a játék. Biztosak lehetnek benne. Az emberi bizalom a játék lehetőségére épül. Felnőttként elveszítjük az érzékenységünket, kulturálisan és egyébként is. Szégyen. Azt hiszem sokat kell még tanulnunk. Jane Goodall-t látjuk itt, amint játékra hívó arccal jelez a csimpánzának. A játékra való felhívás része ez, amit megtehetünk hanggal, mimikával, testbeszéddel. Meg tudjuk ítélni, amikor csoportos játékra készülődünk ami kulcsfontosságú a csoportok számára a biztonságérzethez amint megosztják egymással ezeket a jelzéseket. Lehet, hogy nem ismerik ezt a szót. De akár lehetne ez az Önök biológiai vezeték vagy keresztneve is. A neoténia: felnőttkorban megtartani a fiatalkori tulajdonságok egy részét. És mi, emberek az antropológusok sok vizsgálata alapján a leginkább neotének vagyunk: a leginkább fiatalosak, rugalmasak és alakíthatóak az összes faj között. És pont ezért a leginkább játékosak. Ez egy további támaszt ad nekünk az alkalmazkodáshoz. Van egy másik mód, ahogyan a játékra tekinthetünk és ezt is meg akarom osztani Önökkel, ez pedig a játék egyéni története. Mindenki egyéni játékosság-története egyedi és erre gyakran nem is gondolunk. Ezt a könyvet egy tökéletes játékos írta név szerint Kevin Carrol. Kevin teljesen elnyomott körülmények közül jött, alkoholista anya, apa nélkül, Philadelphia belvárosából fekete családból. Az öccsére egyedül vigyázott. Amikor kinézett az ablakán a közeli játszótérre, amitől el volt zárva akkor valami különöset érzett. Követte ezt az érzést. Az élete átalakult a hátrányos helyzetből ami akár börtön felé is terelhette volna ... ő nyelvész lett és edzője a76osok kosárlabda csapatának. A motivációról tart képzéseket. A játékot úgy tekinti, mint az átalakuláshoz szükséges hajtóerőt, ami egész életén át kísérte. Álljon itt egy másik történet, ez még most alakul. Azok akik emlékeznek még Al Gore-ra szenátorságára, majd az elnökségért folytatott sikeres, de a megválasztásához nem vezető kampányára úgy emlékezhetnek rá, mint egy kissé esetlen személyre. Nyilvánosan legalább is. Áttekintve az ő történetét, amely hozzáférhető a sajtóból úgy tűnik számomra, mint pszihiáter számára, hogy az élete nagyrészt előre meg volt írva. A nyarak keményen, munkával teltek a forró Tenessee-ben. Az apja nyomdokaiba kívánt lépni Washintonban. Azt hiszem minden bizonnyal megvolt benne a játék képessége - mert van erről némi ismeretem. Nem volt akkor annyi hatalma, mint manapság, és nem tudott annyi figyelmet fordítani a szenvedélyére, a saját belső mozgatórugóira, amely, azt hiszem, mindannyiunk játék-történetében megtalálható. Arra bátorítom Önöket, hogy mindenki magában menjen vissza az időben amennyire csak tud addig a pontig, amikor felhőtlenül boldog és játékos volt. Lehet ez egy születésnapi játék, egy nyaralás. És ebből a képből és érzésből próbáljon eljutni addig a pontig, ahol ma áll. Ez oda is vezethet, hogy tevékenységet vált. Ez sokakkal megtörtént, amikor ezt a gyakorlatot végeztük annak érdekében, hogy minél felszabadultabbak legyenek játék közben. Az is lehet, hogy más hangsúlyok kialakításához vezet majd és jobban odafigyelnek majd erre a tapasztalatra. Legtöbben csapatban dolgozunk. Azért hozom ez elő mert a stanfordi "d-suliban" a tervező iskolában - köszönet David Kelley-nek és másoknak - amelynek megalapításáról oly sokat álmodtunk és ami lehetővé tette, hogy összejöjjünk és létrehozzuk a "Játéktól a felfedezésig" tanfolyamot. Amint látni fogják, a tanfolyam célja annak feltárása hogy a "jegesmedve-husky" játék mintájára, az emberi játék milyen fontos szerepet tölt be a kreatív gondolkodásban. A tanfolyam célja, hogy a játékos szerepeket és biológiáját megértsük és alkalmazzuk ezeket azért, hogy az innovációs hozzáállást erősítsük a cégeken belül. A tanulók a tervezés legkülönfélébb területéről jövő emberekkel találkoznak majd. Ez az első ilyen próbálkozásunk. Most tartunk a folyamat harmadik hónapja felé és mondhatom nagyon jó. Ez a labrador a házi sztár-tanulónk akitől sokat tanultunk, milyen is a játékba beleolvadni és egy igen idős és roggyant tanárember irányítja az egészet. Brendan Boyle és Rich Crandall és ott messze jobbra azt hiszem George Smoot, Nobel-díjas, valamint Stuart Thompson neurobiológus. Velünk volt tehát Brendan az IDEO-tól és mi többiek néztük a tanulókat, amint a játék szabályait a gyakorlatban alkalmazzák. Az egyik feladatuk az volt, hogy kiderítsék mitől válik egy megbeszélés unalmassá és megpróbáljanak tenni valamit ez ellen. Most egy kisfilm következik, amit a tanulók készítettek. Narrátor: " A flow az az állapot, amikor a személy teljesen belemerül abba, amit éppen csinál. Koncentrált és nagyon energikus figyelem jellemzi, teljes belemerülés, és a feladat sikeres megoldási igénye. A megbeszélésekkel kapcsolatos fontos kulcs volt hogy ezek gyakran egymást érik, és teljesen tönkreteszik vele a munkanapot. A résztvevők nem tudják mikor mehetnek vissza a dolgukhoz amit félbehagytak. De ennek nem kell így lennie. " / zene / Narrátor: " Egyszer néhány bölcs ember a d.school-nak nevezett helyen olyan megbeszélési helyszínt terveztek, amiből szó szerint ki tudsz lépni, amikor vége van. Tedd le a megbeszélést, és nyugodj meg. Mert, ha szükség lesz rá ismét, a megbeszélés szó szerint a gardróbban lóg. Ez a "Viselhető Megbeszélés", mert amikor fölveszed, azonnal rendelkezésedre áll minden ahhoz, hogy egy kellemes, eredménye megbeszélésed legyen. De, amikor leveszed ... .. akkor jön az igazi buli / zene / /nevetés és taps / Szóval, bátorítanám mindannyiukat ... hogy vegyenek részt a játékban nem a munka - vagy - játék alapú életben amikor külön időt teszünk félre játszani hanem, amikor az egész életet átitatjuk vele percről percre, óráról órára testünkkel tárgyakkal társas, fantáziálós, átalakulást kiváltó játékkal telítődünk. Azt hiszem akkor jobb és energiával teltebb életük lesz. Köszönöm. / taps / John Hockenberry: Úgy értelmezem, hogy lehet egyfajta kísértés arra, hogy felületesen nézzék az Ön munkáját A saját első benyomásom a játékról az hogy valamiképpen akárcsak az állatok és mi emberek is úgy állunk a játékhoz, hogy az valamiféle főpróbája a felnőttkori tevékenységünknek. Az Ön munkája azt sugallja, hogy ez súlyos tévedés. Stuart Brown: Igen, azt hiszem ez nem pontos elsősorban azért, mert az állatoktól mást tanultunk. Ha meggátoljuk a macskát a játékban amit meg lehet csinálni, és azt láttuk, hogyan küzdenek a macskák és még akkor is jó ragadozók lesznek ha nem játszhatnak. Ha most elképzel egy gyereket aki azt játssza, hogy ő a King Kong vagy autóversenyző, vagy tűzoltó közülük azonban kevesen lesznek autóversenyzők, vagy tűzoltók. Nincs közvetlen kapcsolat a jövőre való felkészülés -ami a játékra a legegyszerűbben ráhúzható sztereotípia - és a között, ahogyan erre a funkcióra, mint biológiai jelenségre gondolunk. És ezen a ponton változtatták meg a négy-öt évig végzett vizsgálataim a klinikusi hozzáállásomat olyanná, amilyen ma vagyok, és ezért azt vallom, hogy a játéknak valóban az alváshoz, vagy az álmokhoz hasonlóan biológiai szerepe van. Ha az alvást, vagy az álmokat a biológia szemszögéből vizsgáljuk, akkor látjuk, hogy az állatok is alszanak és álmodnak felidézik a múltat, és más dolgokat is tesznek memóriájuk segítésére és ebben az alvásnak és álomnak nagyon komoly szerepe van. Az emlősök és más elképesztően nagyszámú idegsejttel rendelkező élőlények következő evolúciós lépése az, hogy játszani tudnak. A jegesmedve és a husky példája is mutatta, vagy akár az Önök és az én példám, és a kutyáim példája szintén arra mutat, hogy a játék valami más, valami fontos. Nagyon fontos a tanulás és az agy fejlesztése szempontjából. Nem csupán olyasmi, amit szabadidőben lehet végezni. JH: Tudom, hogy Ön a tudományos élet aktív résztvevője és mint ilyennek, igazolnia kell a kutatásai szükségességét ... hogyan éri el, hogy az Ön által végzett kutatások a megfelelő elbírálásban részesüljenek? Hogyan éri el, hogy ne magyarázzák félre a munkáját sem a médiában sem a tudományos életben? Szeretem a Mozart metafórát amikor az mondják, hogy az MRI kimutatja, hogy a játék fejleszti az intelligenciát. Tehát : nosza gyűjtsük össze a srácokat egy csoportba és érjük el, hogy hónapokig csak játszanak. Mind és mind a Harvardra megy. Hogyan lehet meggátolni, hogy az emberek ilyesmiket akarjanak csinálni az Ön által kifejlesztett módszerekre alapozva? SB: Azt hiszem az egyetlen módja ennek, hogy legyenek körülöttünk tanácsadók. És körülöttem vannak. Vannak köztük gyakorló pszihiáterek, akik improvizációs úton, bohóckodással vagy másként a játék hangulatát fel tudják idézni. Az emberek tudják, hogy ez az állapot megjelent. Mellettük ott egy MRI szakértő és ott van Frank Wilson és más, komoly tudósok, beleértve a neuroendokrinológusokat is. Összegyűjtjük őket és a játékra koncentrálunk és nehezünkre esik, hogy ne vegyük komolyan. Sajnos eddig a hatékonyság nem volt megfelelő sem a Nemzeti Tudományos Alappal, sem más intézményekkel kapcsolatban. Azaz, nem hallunk semmi olyan összefüggésről, amely a játék hiánya és a megnövekedett szívproblémák vagy a rák között fönnállna. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a játéknak a hosszú élet szempontjából fontos szerepe van egyénileg és a közegészségügy szempontból is. JH: Stuart Brown, köszönjük szépen. /taps /