Kezdjük hát a játék szépségeinek bemutatását.
Komoly dolog a játék, ha a New York Times február 17-i,
vasárnapi címlap sztorijában erről olvashatunk.
A cikk szerint a játék mélyebben van bennünk mint a nemi azonosságunk.
Súlyos és veszélyes szórakozás.
Meg,hogy a játék az evolúciós lehetőségek kipróbálásának színtere.
Nem rossz. Bár nézzék meg a borítót.... Mi hiányzik?
Látnak akárcsak egy felnőttet?
Nos, menjünk vissza a XV-ik századba.
Ez itt egy udvar, valahol Európában
ahol 124 féle játékot láthatunk.
Minden korosztály játszik: egyedül, test test ellen, csúfolódva stb.
És itt, azt hiszem ez jellemző arra
milyen lehetett egy udvar akkoriban.
Azt hiszem a kultúránk valamit elveszített.
Végigmegyünk együtt egy
érdekes képsorozaton. ... Churchill városától északra
októberben vagy novemberben,
amikor a Hudson öböl nincs befagyva
Ez a jegesmedve, úgy 600 kilós hím
vad és meglehetősen éhes.
Norbert Rosing, egy német fotós készített
egy fotósorozatot ezekről a huskykról. Ki voltak kötve.
Most jön a képbe a vad jegesmedve hím,
ragadozó tekintettel.
Ha voltak Afrikában, vagy találkoztak már kóbor kutyával
akkor tudják milyen is a ragadozó tekintet
amiről pontosan tudható, hogy nagy a baj.
De a ragadozó tekintet egy nőstény huskyra irányul
aki játékra készen csóválja a farkát.
És most valami nagyon szokatlan történik.
A rögzült viselkedés, amelyik az élőlényt irányítja
és amely a húsra irányult, hirtelen megváltozik.
És a jegesmedve
a husky fölé magasodik.
A karmai és az agyarai nem látszanak.
És egy hihetetlen táncba kezdenek.
Egy játékos balettbe.
Ilyen a természet, amikor fölülbírálja a ragadozó rutint
ami egyébként rövid, halálos kimenetelű küzdelem lett volna.
Ha megnézik közelről a huskyt : odanyújtja a torkát a medvének.
Közelről nézve láthatjuk, hogy mindketten megváltoztak.
Játékos hangulatra váltottak.
Ez az állapot teszi lehetővé
mindkettőjük számára a fölfedezést.
Olyasmit tesznek, amit soha nem tettek volna
a játékra hívó jel nélkül.
Ez csodálatos példa arra, hogy a lényeges
erőbeli különbséget átírja egy másik erő
amely mindannyiunkban ott van.
Hogy kerültem ebbe a történetbe?
John említette, hogy gyilkosok pszihológiájával foglalkoztam régebben.
A "texasi torony gyilkosának" esete utólag rádöbbentett
a játék fontosságára.
Amikor a sorozatgyilkos viselkedésének okait
tanulmányoztuk, a mély elemzés kimutatta, hogy
súlyos játék-hiányban szenvedett.
Charles Whitmannak hívták.
A mi bizottságunk, csupa komoly tudósember
a vizsgálat végén úgy érezte, hogy a játék hiánya és
a normál fejlődéshez szükséges játékigény állandó elnyomása
súlyos sérülésekhez, majd tragédiához vezetett.
Ez a diagnózis megállta a próbát az idők folyamán, és
sajnos igaznak bizonyult a nemrég történt virginiai iskolai tragédiában is.
Egyéb, a veszélyeztetett népesség vizsgálatai
ráirányították a figyelmemet a játék fontosságára,
de nem értettem mit is akarok valójában.
Sok évbe telt, amíg az egyének játszási szokásait vizsgáltam
és fölfogtam, hogy valójában nincs teljes képem az egészről.
Nem hiszem, hogy bárki a világon értené.
Van azonban olyan irány, ahonnan a játékra nézve
lehetőség adódik az osztályozásra és a róla való gondolkodásra.™
Ez a kép az emberek esetében ... a játék kezdetének pillanata.£
Amikor az anya és a gyerek egymásra néz,
és a gyerek elég idős már, hogy mosollyal jelezzen,
erre a mosolyra az anyából hirtelen és spontán módon kitör a felhőtlen öröm.¼
És elkezd gügyögni és mosolyogni, és ezt viszonozza a csecsemő.
Ha EEG-vel vizsgáljuk az agyi aktivitást,
akkor mindkettőjük jobb agyféltekéje magasabb aktivitást mutat
az örömteli kapcsolat első jelét.
Lassan lesz elképzelésünk a folyamat biológiai hátteréről.
Azt hiszem, hogy az emberek összetettebb játékai
ugyanezeken az alapokon nyugszanak.
Most pedig egy olyan vonatkozást gondoljunk végig,
ami túlmutat az egyszerű megközelítésen.
Nézzünk úgy a testi játékokra, melyek
spontán megnyilvánulásai a tömegvonzástól való szabadulási vágynak.
Ez itt egy hegyi kecske.
Ha Önöknek rossz napja van, próbálják ki ezt,
ugurjanak föl és le, forgolódjanak .. egyből jól érzik majd magukat.
Úgy érezhetik majd magukat mint ő
aki csak puszta kedvtelésből ugrál.
Nincs semmi határozott oka, és ez benne a jó.
Ha a cél fontosabb mint, mint
maga a cselekvés, akkor valószínűleg az nem játék.
Van másfajta játék is ... ez a tárgyakkal való játék.
Ez a japán makákó hógolyót gyúrt és
mindjárt legurítja a lejtőn.
Nem dobálják egymásra, de ez jó felhívás a játékra.
Amikor az emberi kéz tárgyakat fogdos, alakít,
akkor a kéz az agyhoz keres kapcsolatot.
Az agy is keres kapcsolatot a kézzel
és a játék jelenti a legjobb összeköttetést a kettő között.
Reggel hallottunk a Sugárhajtású Laborról, izgalmas hely.
Két szakértőjüket említem,
Frank Wilson-t és Nate Johnson-t.
Frank Wilson neurológus, Nate Johnson pedig szerelő,
aki gépszerelést tanít egy középiskolában Long Beachen.
Azt találta, hogy a diákjai már nem képesek feladatok megoldására.
Megpróbálta megérteni az okot, és arra a következtetésre jutott, hogy
azok nem tudtak jól feladatokat megoldani, pl. autót szerelni
akik nem végeztek fizikai munkát korábban.
Frank Wilson írt egy könyvet "A kéz" címmel.
Ők ketten találkoztak és a laboratórium alkalmazta őket.
Nos a NASA, a Boeing, mielőtt
fölvennének valakit kutatási és fejlesztési munkára
legyen akár "summa cum laude" végzettségük a Harvardon
ha nem végeztek korábban kétkezi munkát
kézügyességi játékot akár, nem lehetnek jó problémamegoldók.
A játék tehát gyakorlatias és nagyon fontos dolog.
A játékot a kíváncsiság és a felfedezés szüli. / nevetés /
De a felfedezésnek biztonságban kell zajlania.
Ez itt rendben van, a kissrác érdeklődik az anatómia iránt
a hölgy a mamája, más esetben ez ellenállást váltana ki.
A kíváncsiság és a felfedezés a játék forgatókönyvének a része.
Ha tartozni akarunk valahová, társas játékokra van szükségünk.
És a társas játékok az egyik oka annak, ami miatt ma összejöttünk
ez is egy játék része.
Egyszerű és néha esetlen játék.
Ezek az oroszlánok messziről úgy tűnnek, mintha harcolnának.
Ha azonban közelebbről megnézzük, olyanok, mint a jegesmedve és a husky.
Nincs kiengedett karom, sima a szőrzet, lágy a tekintet,
nyitott száj, agyarak mutogatása nélkül, táncoló mozdulatok
tekergő mozgás, mind-mind a játék jellemzői.
Az egyszerű és esetlen játék mindenkinek jó terep a tanuláshoz.
Az iskolás kor előtt a gyerekeket hagyni kell búvárkodni, verekedni, zajongani
kiszámíthatatlanul cselekedni és így az érzelmeket megmozgatni és
és ilyeneket kipróbálni: kognitív, érzelmi és
testi viselkedéseket játékosan elsajátítani.
A megfigyelői játék, a rituális játék, ilyenekben veszünk részt.
A Bostonból valók tudják, hogy ez e pillanat ritka pillanat volt. / nevetés /
amikor a Vörös Zoknisok megnyerték a Világkupát.
Nézzék csak az arcokat és a testbeszédet, az egész kép
arról beszél, hogy milyen érzés a játék közepében lenni.
Ez itt a képzeletbeli játék.
Szeretem ezt a képet, a lányomat mutatja gyerekkorában ... már majdnem 40 éves
de erről eszembe jut, ahogyan mesélt, ahogyan a képzelete működött.
ahogyan a meséket szőtte iskolás kora előtt.
A jó játékosra jellemző, hogy magában is
jól elvan, a fantáziáját mozgatva.
Azért is szeretem ezt, mert mindannyiunkról üzen.
Mindannyiunkban van egy belső mesélő.
A történet teszi a dolgokat érthetővé az agyunk számára.
Elmondok egy történetet a játékról.
A képen látható busman a kifogott halról mesél ami ILYEN nagy volt.
A mese szerves része a játéknak.
Mire jó a játék az agy számára?
Nos, sok mindenre.
Még nem sok mindent tudunk arról, hogy milyen hatást gyakorol az agyra, mivel
a játék kutatására kevés forrás jutott.
Besétáltam a Carnegie-hez és támogatást kértem.
Korábban komoly támogatást adtak, amikor még egyetemi tanárként
a részegen elkövetett bűneseteket tanulmányoztam. Jó reputációm volt tehát.
Amikor tehát támogatást kértem, közel fél órát beszéltem
de nyilvánvaló volt, hogy nem érzik át a játékról szóló kutatás súlyát.
Ez néhány évvel ezelőtt volt, ezek az idők elmúltak
és a játék kutatásának divatja nő
mivel sok jó kutatás látott napvilágot.
Semmi sem képes úgy beindítani az agyat, mint a játék.
A háromdimenziós játékok izgatni kezdik a kisagyat
majd megpiszkálják a homloklebenyt.
A feladatmegoldásért felelős területek
segítik a memória fejlődését aminek további következményei vannak.
Egyszóval számomra ez egy nagyon termékeny kaland volt, hogy
az idegtudományt összehozzam a játékkal és olyan embereket vonjak be
akik a szakterületükön nem gondoltak a játékra erről az oldalról.
Erről szól a Játék Nemzeti Intézete.
Íme a tanulmányozás egyik lehetséges módja:
256 érzékelőt helyezünk el a fejen, majd EEG-t készítünk.
Sajnos nincs olyan képem, ami játék közben készült
de képesek vagyunk ilyen mérésekre is.
Az anya és gyerek közötti játékos kapcsolat
részletes megértésén dolgozunk.
Azért veszem pont ezt elő, hogy sorba rendezhessem
a gondolatokat a játék hatásaival kapcsolatban.
Az állatvilágban a játék a viselkedés szerves része.
Az állatvilágban, vegyük például a patkányokat.
Életük egyes szakaszaiban nagyon fontos a játék
hízelegnek, bírkóznak, összeugranak
ez képezi a mindennapi játékukat.
Ha megszakítjuk ezt a viselkedést az egyik csapatnál
míg egy másik esetében hagyjuk játszani őket
majd olyan helyre helyezzük a patkányokat
ahol erős macskaszag van
az állatok azonnal menekülni kezdenek és elbújnak.
Természetesen menekülnek a macskától.
Nos, mi történik?
Mindegyikük elrejtőzik.
Azok, akik nem játszhattak ... soha nem bújnak elő
és meghalnak.
Azok, akik játszhattak, lassan feltérképezik és
és elkezdik próbálgatni a környezetüket.
Azt jelenti mindez, legalább is a patkányok esetében
- és az ő agyuk nagyon hasonló a miénkhez -
- az agykérgük is hasonló -
azt jelenti mindez tehát, hogy a játék fontos a túléléshez.
És még egy csomó, tényleg sok állatkísérlet van amiről beszélni tudnék...
Ez a következménye, ha elnyomják a játékot. /nevetés/
Sok időt vett ez igénybe, ameddig
rávettem Homér Simpsont, hogy high tech felvételeket készítsünk róla,
Mint otthonülő embernek, Homér agya összement.
Jól ismerjük ezt a háziállatok esetéből, akiktől
megvonták a játékot. Náluk, akárcsak a patkányoktól
így az agyuk nem fejlődik ki normális méretűvé.
Azt találjuk, hogy a játék ellentéte
nem a munka, hanem a depresszió.
Gondoljunk csak arra, milyen az élet játék nélkül.
Semmi humor, kacérkodás, semmi film vagy
egyéb játékok, fantáziálás nélkül, mindezek nélkül ...
Próbáljunk elképzelni egy kultúrát, egy felnőtt
vagy más korú ember életét játék nélkül.
Ami az emberi fajt illeti, nagyon jellemző ránk
hogy az életünk minden szakaszában játszunk.
Mindannyiunkban felismerjük a játék lehetőségét.
Mindenki odafigyelne erre kutyára, amelyiket nemrég fényképeztem a strandon
Ami most jön majd
az a játék.
Biztosak lehetnek benne.
Az emberi bizalom a játék lehetőségére épül.
Felnőttként elveszítjük az érzékenységünket, kulturálisan és egyébként is.
Szégyen.
Azt hiszem sokat kell még tanulnunk.
Jane Goodall-t látjuk itt, amint játékra hívó arccal jelez a csimpánzának.
A játékra való felhívás része ez, amit
megtehetünk hanggal, mimikával, testbeszéddel.
Meg tudjuk ítélni, amikor csoportos játékra készülődünk
ami kulcsfontosságú a csoportok számára a biztonságérzethez
amint megosztják egymással ezeket a jelzéseket.
Lehet, hogy nem ismerik ezt a szót.
De akár lehetne ez az Önök biológiai vezeték vagy keresztneve is.
A neoténia: felnőttkorban megtartani a fiatalkori tulajdonságok egy részét.
És mi, emberek az antropológusok sok
vizsgálata alapján a leginkább neotének vagyunk:
a leginkább fiatalosak, rugalmasak és alakíthatóak az összes faj között.
És pont ezért a leginkább játékosak.
Ez egy további támaszt ad nekünk az alkalmazkodáshoz.
Van egy másik mód, ahogyan a játékra tekinthetünk
és ezt is meg akarom osztani Önökkel,
ez pedig a játék egyéni története.
Mindenki egyéni játékosság-története egyedi
és erre gyakran nem is gondolunk.
Ezt a könyvet egy tökéletes játékos írta
név szerint Kevin Carrol.
Kevin teljesen elnyomott körülmények közül jött,
alkoholista anya, apa nélkül, Philadelphia belvárosából
fekete családból. Az öccsére egyedül vigyázott.
Amikor kinézett az ablakán a közeli játszótérre,
amitől el volt zárva
akkor valami különöset érzett.
Követte ezt az érzést.
Az élete átalakult a hátrányos helyzetből
ami akár börtön felé is terelhette volna ... ő nyelvész lett
és edzője a76osok kosárlabda csapatának. A motivációról tart képzéseket.
A játékot úgy tekinti, mint az átalakuláshoz szükséges hajtóerőt,
ami egész életén át kísérte.
Álljon itt egy másik történet, ez még most alakul.
Azok akik emlékeznek még Al Gore-ra
szenátorságára, majd az elnökségért folytatott
sikeres, de a megválasztásához nem vezető kampányára
úgy emlékezhetnek rá, mint egy kissé esetlen személyre.
Nyilvánosan legalább is.
Áttekintve az ő történetét, amely hozzáférhető a sajtóból
úgy tűnik számomra, mint pszihiáter számára,
hogy az élete nagyrészt előre meg volt írva.
A nyarak keményen, munkával teltek a forró Tenessee-ben.
Az apja nyomdokaiba kívánt lépni Washintonban.
Azt hiszem minden bizonnyal megvolt benne a játék képessége -
mert van erről némi ismeretem.
Nem volt akkor annyi hatalma, mint manapság, és nem tudott
annyi figyelmet fordítani a szenvedélyére,
a saját belső mozgatórugóira,
amely, azt hiszem, mindannyiunk játék-történetében megtalálható.
Arra bátorítom Önöket, hogy mindenki magában
menjen vissza az időben amennyire csak tud
addig a pontig, amikor felhőtlenül boldog és játékos volt.
Lehet ez egy születésnapi játék, egy nyaralás.
És ebből a képből és érzésből próbáljon eljutni
addig a pontig, ahol ma áll.
Ez oda is vezethet, hogy tevékenységet vált.
Ez sokakkal megtörtént, amikor ezt a gyakorlatot végeztük
annak érdekében, hogy minél felszabadultabbak legyenek játék közben.
Az is lehet, hogy más hangsúlyok kialakításához vezet majd
és jobban odafigyelnek majd erre a tapasztalatra.
Legtöbben csapatban dolgozunk. Azért hozom ez elő
mert a stanfordi "d-suliban" a tervező iskolában
- köszönet David Kelley-nek és másoknak -
amelynek megalapításáról oly sokat álmodtunk
és ami lehetővé tette, hogy összejöjjünk és
létrehozzuk a "Játéktól a felfedezésig" tanfolyamot.
Amint látni fogják, a tanfolyam célja annak feltárása
hogy a "jegesmedve-husky" játék mintájára, az emberi játék
milyen fontos szerepet tölt be a kreatív gondolkodásban.
A tanfolyam célja, hogy a játékos szerepeket és biológiáját megértsük
és alkalmazzuk ezeket azért, hogy
az innovációs hozzáállást erősítsük a cégeken belül.
A tanulók a tervezés legkülönfélébb területéről jövő
emberekkel találkoznak majd.
Ez az első ilyen próbálkozásunk.
Most tartunk a folyamat harmadik hónapja felé és mondhatom nagyon jó.
Ez a labrador a házi sztár-tanulónk
akitől sokat tanultunk, milyen is a játékba beleolvadni
és egy igen idős és roggyant tanárember irányítja az egészet.
Brendan Boyle és Rich Crandall és ott messze jobbra azt hiszem
George Smoot, Nobel-díjas, valamint
Stuart Thompson neurobiológus.
Velünk volt tehát Brendan az IDEO-tól
és mi többiek néztük a tanulókat, amint a játék szabályait
a gyakorlatban alkalmazzák.
Az egyik feladatuk az volt, hogy kiderítsék
mitől válik egy megbeszélés unalmassá
és megpróbáljanak tenni valamit ez ellen.
Most egy kisfilm következik, amit
a tanulók készítettek.
Narrátor: " A flow az az állapot, amikor a személy
teljesen belemerül abba, amit éppen csinál.
Koncentrált és nagyon energikus figyelem jellemzi,
teljes belemerülés, és a feladat sikeres megoldási igénye.
A megbeszélésekkel kapcsolatos fontos kulcs volt
hogy ezek gyakran egymást érik, és teljesen
tönkreteszik vele a munkanapot.
A résztvevők nem tudják mikor mehetnek vissza a dolgukhoz
amit félbehagytak.
De ennek nem kell így lennie. "
/ zene /
Narrátor: " Egyszer néhány bölcs ember
a d.school-nak nevezett helyen olyan megbeszélési helyszínt
terveztek, amiből szó szerint ki tudsz lépni, amikor vége van.
Tedd le a megbeszélést, és nyugodj meg.
Mert, ha szükség lesz rá ismét, a megbeszélés
szó szerint a gardróbban lóg.
Ez a "Viselhető Megbeszélés",
mert amikor fölveszed, azonnal rendelkezésedre áll minden
ahhoz, hogy egy kellemes, eredménye megbeszélésed legyen.
De, amikor leveszed ...
.. akkor jön az igazi buli
/ zene /
/nevetés és taps /
Szóval, bátorítanám mindannyiukat ...
hogy vegyenek részt a játékban
nem a munka - vagy - játék alapú életben
amikor külön időt teszünk félre játszani
hanem, amikor az egész életet átitatjuk vele
percről percre, óráról órára
testünkkel
tárgyakkal
társas, fantáziálós, átalakulást kiváltó játékkal telítődünk.
Azt hiszem akkor jobb és energiával teltebb életük lesz.
Köszönöm.
/ taps /
John Hockenberry: Úgy értelmezem, hogy lehet egyfajta kísértés
arra, hogy felületesen nézzék az Ön munkáját
A saját első benyomásom a játékról
az hogy valamiképpen
akárcsak az állatok és mi emberek is
úgy állunk a játékhoz, hogy
az valamiféle főpróbája a felnőttkori tevékenységünknek.
Az Ön munkája azt sugallja, hogy ez súlyos tévedés.
Stuart Brown: Igen, azt hiszem ez nem pontos
elsősorban azért, mert az állatoktól mást tanultunk.
Ha meggátoljuk a macskát a játékban
amit meg lehet csinálni, és azt láttuk, hogyan küzdenek a macskák
és még akkor is jó ragadozók lesznek ha nem játszhatnak.
Ha most elképzel egy gyereket
aki azt játssza, hogy ő a King Kong
vagy autóversenyző, vagy tűzoltó
közülük azonban kevesen lesznek autóversenyzők, vagy tűzoltók.
Nincs közvetlen kapcsolat a jövőre való felkészülés
-ami a játékra a legegyszerűbben ráhúzható sztereotípia -
és a között, ahogyan erre a funkcióra, mint biológiai jelenségre gondolunk.
És ezen a ponton változtatták meg a négy-öt évig
végzett vizsgálataim a klinikusi hozzáállásomat olyanná, amilyen ma vagyok,
és ezért azt vallom, hogy a játéknak valóban
az alváshoz, vagy az álmokhoz hasonlóan biológiai szerepe van.
Ha az alvást, vagy az álmokat a biológia szemszögéből vizsgáljuk,
akkor látjuk, hogy az állatok is alszanak és álmodnak
felidézik a múltat, és más dolgokat is tesznek memóriájuk segítésére
és ebben az alvásnak és álomnak nagyon komoly szerepe van.
Az emlősök és más elképesztően nagyszámú idegsejttel
rendelkező élőlények következő evolúciós lépése
az, hogy játszani tudnak.
A jegesmedve és a husky példája is mutatta,
vagy akár az Önök és az én példám, és a kutyáim példája
szintén arra mutat, hogy a játék valami más, valami fontos.
Nagyon fontos a tanulás és az agy fejlesztése szempontjából.
Nem csupán olyasmi, amit szabadidőben lehet végezni.
JH: Tudom, hogy Ön a tudományos élet aktív résztvevője
és mint ilyennek, igazolnia kell a kutatásai szükségességét
... hogyan éri el, hogy az Ön által végzett
kutatások a megfelelő elbírálásban részesüljenek?
Hogyan éri el, hogy ne magyarázzák félre a munkáját sem
a médiában sem a tudományos életben?
Szeretem a Mozart metafórát
amikor az mondják, hogy az MRI kimutatja, hogy
a játék fejleszti az intelligenciát.
Tehát : nosza gyűjtsük össze a srácokat egy csoportba
és érjük el, hogy hónapokig csak játszanak. Mind és mind a Harvardra megy.
Hogyan lehet meggátolni, hogy az emberek ilyesmiket akarjanak csinálni
az Ön által kifejlesztett módszerekre alapozva?
SB: Azt hiszem az egyetlen módja ennek, hogy
legyenek körülöttünk tanácsadók. És körülöttem vannak.
Vannak köztük gyakorló pszihiáterek,
akik improvizációs úton, bohóckodással vagy másként
a játék hangulatát fel tudják idézni.
Az emberek tudják, hogy ez az állapot megjelent.
Mellettük ott egy MRI szakértő és ott van Frank Wilson
és más, komoly tudósok, beleértve a neuroendokrinológusokat is.
Összegyűjtjük őket és a játékra koncentrálunk
és nehezünkre esik, hogy ne vegyük komolyan.
Sajnos eddig a hatékonyság nem volt megfelelő
sem a Nemzeti Tudományos Alappal,
sem más intézményekkel kapcsolatban.
Azaz, nem hallunk semmi olyan összefüggésről, amely a játék hiánya és a
megnövekedett szívproblémák vagy a rák között fönnállna.
Ugyanakkor úgy gondolom, hogy a játéknak a hosszú élet szempontjából
fontos szerepe van egyénileg és a közegészségügy szempontból is.
JH: Stuart Brown, köszönjük szépen.
/taps /