A TED 30 éves. A világháló ebben a hónapban ünnepli 25. születésnapját. Így van önök számára egy kérdésem. Beszéljünk az utazásról, legfőképp a jövőről. Beszéljünk az állapotról. Beszéljünk arról, hogy milyen világhálót szeretnénk. 25 évvel ezelőtt a CERN-nél dolgoztam. Végül, egy év után kaptam rá engedélyt, hogy mellékprojektként csinálhassam. Megírtam a kódot. Azt hiszem én voltam az első felhasználó. Aggódtak amiatt, hogy az emberek nem fognak ráharapni, mert túl bonyolult. Sok győzködés, sok csodálatos együttműködés másokkal, és lépésről lépésre működött. Elindult. Nagyon király volt. S valóban, pár évvel később, 2000-ben a világ népességének öt százaléka használta a világhálót. 2007-ben, hét évvel később 17 százalék. 2008-ban megalapítottuk a World Wide Web Foundation-t, részben azért, hogy vizsgáljuk és aggódjunk amiatt a szám miatt. Most itt tartunk, 2014-ben, és a világ 40 százaléka használja a világhálót, s ez csak nő. Nyilvánvalóan emelkedik. Szeretném ha mindkét oldalról elgondolkodnának ezen. Nyilvánvalóan mindenki számára itt a TED-nél, az első kérdés ami felmerül, hogy mit tehetünk azért, hogy a másik 60 százalékot a fedélzeten tudjunk, amilyen gyorsan csak lehet. Sok fontos dolgot. Nyilván a mobillal összefüggésben. De érdemes elgondolkodni azon a 40 százalékon is, mert ha itt ülnek, egyfajta web-alapú élettel nem emlékeznek már dolgokra, csak rákeresnek, s úgy érezhetik, ez már a siker, és mind hátradőlhetünk. Valójában, hát igen, ez siker volt, itt a sok dolog, a Khan Academy és az isten szerelméért, a Wikipedia, sok ingyenes e-könyv, amit online olvashatunk, sok csodás dolog az oktatás eszközeként, sok dolog, sok területen. Az online kereskedelem néhány esetben teljesen a feje tetejére állította azt, ahogy a kereskedelem működik, s olyan kereskedelmet tett lehetővé, ami azelőtt nem volt elérhető. A kereskedelem majdnem teljesen univerzálisan is érintett lett. A kormányzat, ha nem is világszinten, de eléggé érintett, és egy jó napon, sok nyílt adat, sok e-kormányzás, szóval, sok látható dolog a weben történik. És sok olyan dolog is, amelyek kevésbé láthatóak. Az egészségügy, késő este, amikor azon aggódnak, milyen fajta rákban szenvedhet valaki, aki fontos számukra. Amikor egy számukra fontos személlyel csevegnek a neten keresztül, aki egy másik országban él. Ezek a fajta dolgok nincsenek közszemlére teve, sőt, valójában ezekhez szükség van bizonyos mennyiségű adatvédelemre. Így nem feltételezhetjük, hogy a web része, a web alku része, az amikor a webet használom, ez csak egy jól átlátható, semleges médium. Beszélhetek veled rajta keresztül, anélkül, hogy aggódnom kéne amiatt, amit igazából tudunk, hogy megtörténik , anélkül, hogy aggódnánk, amiatt a tény miatt, hogy nem csak megfigyelés történik, hanem, hogy olyan emberek által, akik visszaélhetnek az adatokkal. Valójában, amire rájöttünk az az, hogy nem használhatjuk csak úgy a webet, hanem gondolnunk kell az egész mögöttes infrastruktúrájára, hogy valóban oyan minőségű-e, amire nekünk szükségünk van Örvendünk a ténynek, hogy miénk ez a csodálatos szólásszabadság. Tweetelhetünk és sok-sok ember láthatja a mi tweetünket, kivéve, ha nem, kivéve, ha valójában a Twittert blokkolják az országukban, vagy amikor oly módon fejezzük ki magunkat, hogy olyan információt osztunk meg magunkról, vagy az országról, ahol élünk, ami más számára nem hozzáférhető. így tiltakoznunk kell, és biztosítanunk kell, hogy a cenzúra vissza legyen fogva, hogy a webet ott is felszabadítjuk, ahol cenzúra van. Szeretjük, hogy a web nyitott. Ez lehetővé teszi, hogy beszéljünk. Bárki beszélhet bárkivel. Nem számít kik vagyunk. Csatlakozunk a nagy közösségi hálózatokhoz, amelyek valójában hatalmas silók, így sokkal könnyebb beszélni valakivel ugyanazon közösségi hálózaton belül, mint annál hogy valakivel egy másikból beszéljünk, s így valójában néha lekorlátozzuk magunkat. Itt van még, ha elolvasták a könyvet a filter buborékról, a filter buborék jelenség, ami nem más, mint hogy szeretjük használni a gépeket amik segítenek nekünk megtalálni, amit keresünk. Ezért szertejük ha körbevesznek minket azok a dolgok, amire rá szeretünk kattintani, és így a gép automatikusan adagolja nekünk azt ami tetszik, míg végül egy olyan rózsaszín szemüvegen keresztül látjuk a világot, amit úgy hívnak filter buborék. Szóval itt van néhány dolog, ami talán veszélyezteti a mi szociális web-ünket. Milyen webet akarsz? Én olyat akarok, amit nem törnek szét apró darabokra, mint, amit néhány ország javasol meglépni válaszként a legutóbbi megfigyelésekre. Egy olyan webet szeretnék például, ami jó alapja a demokráciának. Egy olyan webet szeretnék, ahol az egészségügyet az adatvédelem tiszteletben tartásával tudom használni, és ahol sok egészségügyi adathoz, klinikai adathoz hozzá tudnak férni a tudósok kutatási célzattal. Olyan web-et szeretnék, amibe a maradék 60 százalék is a lehető leggyorsabban bekapcsolódhat. Olyan web-et szeretnék, mely az innovációnak olyan erős alapja, hogy ha valami csúnya történik, lesújt egy katasztrófa, akkor tudjunk válaszolni azáltal, hogy olyan dolgokat építünk, amelyek azonnal reagálnak rá. Ezek csak néhány azok közül, amit szeretnék egy nagy listáról, ami nyilvánvalóan hosszabb. Önöknek is megvan a maguk listája. Arra szeretném használni ezt a 25. évfordulót, hogy végiggondoljuk, milyen web-et is szeretnénk. Menjenek fel a webat25.org-ra ott találnak pár linket. Sok olyan oldal van, ahol az emberek egyfajta Magna Charta-t kezdtek összetenni, a web alkotmányát. Mi lenne ha mi csinálnánk? Mi van akkor, ha úgy döntünk hogy ezek, bizonyos módon, alapvető jogokká válnak, jogom van azzal kommunikálni, akivel akarok. Mi lenne rajta az önök Magna Charta listáján? Tegyük össze közösen a Magna Carta-t a web számára. Csináljuk meg még idén! Használjuk a 25. évfordulóból származó energiát hogy közösen létrehozzuk a web Magna Carta-ját. (Taps) Köszönöm. Megtennének nekem még egy szívességet? Harcoljanak ezért, a kedvemért! Rendben? Köszönöm. (Taps)