A művészet... megkérdőjelezve A hold egy templom egy ciprus. Egy Vincent van Gogh festmény. Egy kedves vidéki éjszaka? Azonban nincs nyugalom ez alatt az aránytalan csillagokkal teli vad ég alatt. Van Gogh ezt az éjszakát egy pszichológiai intézetbe való beutalása alatt festette, egy évvel öngyilkossága előtt. Egy túl korán született zseni lázadó kiáltása? Azonban, míg a kortársai a város fényeiért voltak oda, ... Van Gogh elhagyta Párizst és bemutatja nekünk a feszült városi álmot: Meneküljünk be a művészi őrület szárnyai alá! [ironikus hang] És ismét a megnyugtató vidéki élet öröme! [ironikus hang] A csillagos ég őrülete vajon csak elfedi a múlt vízióit? Van Gogh: a Csillagos éjszaka - Egy átformált éjszaka 1. rész: egy képzett őrült Vajon az elmebaj spontán kifejeződése ez a kép? Tartózkodjunk az elhamarkodott ítéletektől: Van Gogh 1889-ben festi meg ezt az éjszakát, egy olyan korban, ahol a kézikönyveknek köszönhetően az amatőr asztronómia nagyon felkapott, kegyes illusztrációk készültek minden égről készült fényképről. Ez a spirál egy igazi ködfoltból (nebula) inspirálódott: a Vénusz ciklusa végén különlegesen fényes volt az év ezen részén és a hold olyan mintha a festő a cellájából látta volna... hajnalhasadtakor 1889 május 25-én. Azonban a kilátás Van Gogh ablakából falakba ütközött. Létrehoz így egy képzeletbeli tájképet amihez hozzáadja a ciprust és a falu templomtornyát, mely mélységérzetet ad és strukturálja a képet. Még a viharos spirál is segít megtalálni a távlatpontot, ami épp alatta helyezkedik el. Ha az őrület nem is része a kompoziciónak nem része-e a brutális és elnagyolt ecsetkezelésnek? Sietségében Van Gogh nem is festi be az egész vásznat! Valójában az ecsetkezelés a festmény két része közötti ellentétet erősíti. Alul minden ház fekete kerettel van ellátva, mint egy üvegfestménynél, és a fák olyanok mintha sűrű gyapjú gombolyagok lennének. A földnek megmunkált szilárdsága van. Az ég ezzel szemben folyékony és hullámzó, mint egy halraj. A csillagok fénye koncentrikus körök által nő. Látható, hogy a kép mozgalmassága inkább kiszámított, mint spontán. Két erő ellentétével: - A föld zárt és érinthetően szilárd - és az ég dinamikus és hullámzó formáival A ciprus, a kettő közötti hídként sűrű mint a kátrány és egyszerre élő mint egy láng. Miért zaklatja fel Van Gogh ezt a nyugodt vidéki estét? 2. rész: Veszélyes éjszaka vagy vallásos éjszaka? Még mielőtt Van Gogh elképzelte ezt a csillagos egű éjszakát,... ... ez a momentum mint a munkából való szabadulás pillanata érdekelte. Micsoda kontraszt azokkal az avantgárd festőkkel, akik a munkaidő utáni városi fényeket és mozgalmasságot dicsőítették! Van Gogh egy fordított utat jár be: Ez az ijjesztő étkezése a parasztoknak, akik nemessé válnak, ... ... miközben a csillogó város bomlást okoz. Szomorú és durva az első pillanatra... ... ez az étkezés, melyen az emberek nézik egymást és kommunikálnak... egyetlen egy vigasztaló fény alatt, mely a munka után megérdemelt ételt dicséri. A család úgy egybe van forrva, mint a templomtorony körül összegyűlt házak, a keresztény hit szimbólumai. A vidéki méltóság ezen ünneplését nem Van Gogh találta fel: a csodált Jean-François Millet-től kölcsönzi. Már az Angelus képen az este a föld iránti bensőség és áldozat momentuma volt. Ezzel szemben Van Gogh kitalálja a város szinte pokolivá váló bemutatását. A Táncteremben Arles-ban festményen egy halom fakó fény helyettesíti a ragyogó, meleg fényeket. Mindegyik táncos olyan, mintha egy kaotikus és hisztérikus csődületbe tévedt volna be. Ebben az éjszaka is nyitott kávézóban a légkör egy ivásra kész torok. A piros és zöld komplementer színek rikító környezetet teremtenek, egy biliárd asztal helyettesíti az erényes családi asztalt: a játék iránti szenvedély felemésztette az energiát és az emberi kötelékeket. Az asztal négy sarkába dobva az alkoholisták úgy futnak zátonyra mint az éjjelilepkék három hamis emésztő, robbanó nap körül. Úgy tűnik, hogy Van Gogh ezen a képen, hogy bemutassa a modern élet hamis voltát, a japán technikát használja. A fekete körvonalak érzelmi telítettsége, a nézőpontok közti brutális eltérések, a komplementer színek hatalma, a város látomásaival és hamis fényeivel - itt az ideje, hogy Van Gogh ellenszegüljön a csillagos ég rendjének és örökévalóságának. Ellenben a játszma nincs előre megnyerve. A szolid és biztos ég ellenére a csillagok halványak és poshadtak... kivéve a vízben tükröződő rikító lámpák fénye. Van Gogh felfedezi a fényszennyezés jelenségét : A mesterséges fények nem engedik, hogy lássuk a csillagokat, és még a város környezetét is megfertőzik, mint ez az utcai lámpa, amely a vidéki élet beszippantását jósolja. Ahogy ez a Nasa szatelit kép is mutatja, alig egy évszázaddal később, a föld olyan mint maga a csillagos ég. Mielőtt még újra próbálná, Van Gogh elhagyja Arlest, s vidékre menekül... teljesen megváltoztatja az ecsetkezelési technikáját. A föld eléri az ég mozdíthatatlan szilárdságát, amíg a csillagos ég mesterséges, modern fényeket kap... azok kitörő élénkségével és dinamikus hullámaival. Az eredmény látványos, de igazából túlzó: ismét visszatér az őrült zseni! Miért erölködik Van Gogh magasztalni az égbolt hatalmasságát? Valóban ilyen nehéz elfelejteni a csillagokat? 3. rész: Az éjszaka visszavág Figyelmen kívűl hagyva Van Gogh-ot, a csillagos ég lenyűgöző, mert két alapvető élményt nyújt: a szépségét és a magasztosságét. Az égről alkotott klasszikus felfogás egy tágas boltozaté, mely szép, mert a rend és tökéletesség megtestesítője. Messziről nézve a fényes és örök csillagok oly távolinak tetszenek a mi megviselt földünktől, melyen minden változik és megront! Annak ellenére, hogy a modern fizika elsöpörte ezt a naiv felfogást, a költői vágyakozás a tökéletesség után megmaradt. Van Gogh térképként tekintett a csillagos égre, s űrhajóként a halálra. "A csillagok látványa álmodozásra késztet, ugyan úgy, mint a térképeken városokat és falukat szimbolizáló fekete pöttyök." "Nem lehetetlen, hogy a kolera és a rák az égi utazás eszközei, úgy, ahogy a gőzhajó, az omnibusz és a vasút a földié." Ez a két éjszaka ennek a látomásnak a terméke: Az első, melyen az ég olyan mint egy isteni kézművesmunka, és a csillagok ábrázolása hagyományos. És a második, ahol a ciprus, a temetők fája felébreszti a halottat s földről az égbe kalauzol. Az utóbbi az égbolt egy modernebb szemléletét is tükrözi, a végtelenség és a hatalmasság érzetét. A zene világában Mozart Varázsfuvolája visszaidézi ezt a díszítőelemet: a mennyei boltozatot. Azonban a fenséges borzongás, amit éjszaka királynője dala okoz, már nem a rend iránti vágyakozásból ered, hanem a saját kicsinység érzésünkből a végtelenséggel szemben. Az építészetben pedig Etienne-Louis Boullée létrehoz egy lyukakkal teli, gigantikus síremléket, hogy ezáltal is imitálja a csillagok fényét s hogy emlékeztesse az embereket hangya méretükre. Van Gogh szintén a végtelenséget keresi a második éjszakájával. Új utat mutat azáltal, hogy bevezeti a hatalmat saját égboltjába, mint ahogy más művészek: a vulkánkitörések erejébe, a lavinák és az árvizek hatalmába. De ezúttal nem a tudományt ünnepli, hanem a saját akaratunk tehetségét. Igazából az akaratunk bezárhatja egy képbe azt is, ami tönkretesz. Ez a "fenséges dinamizmus" lényege: kis alakok rendületlenül állnak szembe a természet erejével. El Greco 17. századi Toledo-i katedrálisa rettenthetetlen látvány a viharos ég alatt. Van Gogh átülteti ezt a természeti erőt Saint-Rémy büszke tornya fölé. A csillagos ég tettetett őrültsége nagyon is kiszámított! A közönséges falu a mítosz közepén: egy magasztos iránypont a modernitás megrázkódtatásai közepette. Magyar felirat K. Bea