Több tüntetés volt ma klímaváltozási konferencián ahol a világ vezetőinek a kudarca ellen tiltakoztak, akik nem tudtak megegyezni a kibocsátás csökkentése ügyében. Ma korábban Anjali Appadurai, a College of the Atlantic (Bar Harbor, Main) diákja szólalt fel a konferencián az ifjúsági küldöttek nevében. Most szeretném átadni a szót Miss Anjali Appadurainak, aki az ifjúsági nem-kormányzati szervezetek nevében fog beszélni. Miss Anjali Appadurai, öné a szó. A világ népességének a feléért beszélek. Mi vagyunk a csendes többség. Helyet kaptunk ebben a teremben de az érdekeink nincsenek az asztalon. Mi határozza meg ennek a játszmának a tétjét? A lobbisták? Vállalati érdekek? A pénz? Önök az egész életemről tárgyalnak ez alkalommal, önök kudarcot vallottak kötelezettségeikkel, nem teljesítették a célkitűzéseket, megszegték az ígéreteiket. De mindezt már hallották korábban is. Afrikában vagyunk, a klímaváltozás frontvonalának otthonában. A világ legszegényebb országainak most tőkére van szüksége az alkalmazkodáshoz, most. Afrikai szarvának és a közeli KwaMashunak szüksége volt rá tegnap. De 2012 hajnalán a Zöld Klíma Alap üres marad. A Nemzetközi Energia Ügynökség azt mondja nekünk, hogy 5 évünk van, mielőtt a visszafordíthatatlan klímaváltozás elkerülésre nyíló ablak bezáródik. A tudomány azt mondja, hogy maximum, 5 évünk van. Önök azt mondják: "Adjatok tízet!' Az önök generációja felelősségének legnagyobb árulása felénk amikor ezt "ambíciónak" hívják. Hova lett a bátorság ezekből a termekből? Most nincs idő fokozatos akciókra. Hosszú távon ezek a korszak meghatározó pillanatainak fogjuk látni, amikor a szűk önérdek legyőzte a tudományt, az értelmet és a közös együttérzést. Van igazi ambíció ebben a teremben, de elutasítják, mint radikálist, politikailag lehetetlennek bélyegzik. Álljunk ki Afrikáért! A hosszú távú gondolkodás nem radikális. Radikális, ha teljesen megváltoztatják a bolygó klímáját, ha elárulják, a generációm jövőjét, és ha milliókat halálra ítélnek a klímaváltozás miatt. Radikális, ha stornózzák azt a tényt, hogy tehetünk a változásért. 2011 volt az év, amikor a csendes többség megtalálta a hangját, az év, amikor a lent megrázta a fentet. 2011 volt az év, amikor a radikális reális lett. A közös, de differenciált és történelmi felelősség nem vita tárgya. Tiszteljék ennek a közgyűlésnek az alapvető elveit. Tiszteljék az emberiségtől elválaszthatatlan értékeket. Tiszteljék a leszármazottjaik jövőjét. Mandela azt mondta: "Mindig lehetetlennek látszik, amíg meg nem csináljuk." Tehát, tisztelt küldöttek és a világ kormányai, a fejlett világ kormányai: Nagy csökkentést most! Csinálják meg! Mikrofon próba! Méltányosságot most! Méltányosságot most! Kifogytatok a mentségekből! Kifutunk az időből! Csinálják meg! Csinálják meg! Köszönjük Miss Appadurainak, aki világ népességének a felének a nevében beszélt. Azt hiszem ezt mondta az elején. Egy tisztán személyes megjegyzés: Vajon miért nem hagytuk a világ népességének a felét ennek a konferenciának az elején beszélni, nem csak a végén. Ez volt Anjali Appadurai beszéde itt Durbanban az ENSZ klímatárgyalásán. Mint hallották, közvetlen a beszéde után "mikrofon próbát" rendezett a színpadról. Ezt az akciót a világ szerte zajló Occupy tüntetések inspirálták. A Demokráciát Most adását hallották, democracynow.org, a Háború és Béke Jelentést. Amy Goodman vagyok, élőben közvetítünk, Durban, Dél-Afrika. Rögtön folytatjuk.