Helló. Üdvözöllek az Internet: Történelem,
Technológia és Biztonság kurzuson. Charles
Severance vagyok, én leszek a tanárotok
ezen a kurzuson. Kezdjük is el
például azzal, hogy kinek ajánlom ezt a kurzust.
Természetesen a válasz az, hogy nektek.
Nektek ajánlom ezt a kurzust. Igazából
mindenkinek ajánlom.
A hálózatot, ami körbevesz minket minden
nap használjuk.
Ezt a kurzust is az interneten nézitek.
De hogyan
működik ez az egész? Ki alkotta?
Ez az egész nem csak úgy a fán nőtt.
Emberek alkották. Ennek a technikai
hátteréről lesz szó.
Talán ez volt a legkomplexebb mérnöki feladat
az emberiség történelmében.
Viszont nem a matematikai oldaláról
fogjuk megközelíteni,
se nem a programozó oldaláról. Komolyan mondom,
ezeket kihagyjuk, nem erőltetjük rátok.
Nagyon izgalmas technológiákról lesz szó,
érdekes emberekkel fogunk találkozni,
de ez nem egy technikai kurzus. Sokkal inkább
arról szól, hogy hallgassátok és értsétek meg, valamint
gondolkozzatok kritikusan azokról az emberekről
akik az internetet azzá tették, ami.
El fogunk magyarázni pár dolgot és arra kérünk,
hogy gondolkozzatok el ezeken. Ez az egész magában
foglal interjúkat azokkal,
akik hozzájárultak az internet kialakulásához.
Ezeket én és a televíziós kollégám, Richard Wiggins
készítettük. A 90-es években kezdtük
és én még a mai napig is
folytatom. Olyan embereket kérdezgetek,
akik hihetetlen dolgokkal járultak
hozzá az internet kialakulásához.
Mi vezetett hozzá? Hogyan működik?
Mi járt a fejedben? Mi volt innovatív?
Mi sült el balul? A történelem gyakran kusza.
A történelem nem olyan, nem olyan, mint
ahogy azt egy fél órás PBS special
láttatni szeretné. Azok igazából egyfajta szórakoztató
műsorok. Valós személyeket fogunk hallani.
Hallgassátok végig őket. Nem akarunk mindent
két perces blokkokba sűríteni.
Mindegyik embert végighallgatjuk.
Utána pedig kérdéseket teszünk fel nekik.
A kurzus második felében megnézzük, hogy
hogyan működik az internet. Még mindig
elkerüljük a programozást, valamint az
összetett technológiai részleteket.
Csupán... csupán egyszerű metaforákon
keresztül fogom bemutatni az
internet működését.
Meg fogtok lepődni, hogy milyen egyszerű
az egész.
Az első előadáson mindig magamról szoktam mesélni,
hogy jobban megismerjenek a hallgatók.
A Michigani Műszaki Egyetemen
(University of Michigan School of Information)
vagyok professzor.
Az egyetem nagyon sokrétű. Megtalálhatóak
társadalom tudományi képzések ugyanúgy, mint
műszaki és matematikai képzések. Éppen ezért
szeretünk úgy tekinteni az egyetemre,
mint ami összeköti az embereket az
informatikával és a technológiával.
A tanári kar tagjaként számos könyvet
írtam. Megtalálhatsz a weben,
követhetsz a Twitteren. Sokat utazok,
úgyhogy ki tudja, lehet, hogy ezen
kurzus alatt ellátogatok az országotokba, vagy
pont abba a városba, ahol ti is éltek és lehet
találkozni is fogunk. Szóval, ha úgy érzitek
nyugodtan kövessetek a Twitteren. Ott mindig elérhető
vagyok. A kurzus legizgalmasabb részét a videók jelentik.
Ezek főleg a kurzus első felében fognak szerepelni,
amikor az internet történetéről lesz szó.
1995-ben nagyon szerencsés voltam. Komolyan,
az emberek többsége is annak tartotta volna magát
a helyemben. Az internet és a web 1994 körül
kezdett el terjedni az egyetemi szektoron kívül.
Ekkor egy TV műsort vezettem, amit
a TCI CableVision szponzorált.
Ez a cég azóta már nem létezik,
mivel... mivel az AT&T felvásárolta.
1995-től kezdve 1999-ig
én és a kollégám, Richard Wiggans
kamerákkal a kezünkben rohangáltunk,
elmentünk konferenciákra és ilyen helyekre.
Kamerát toltunk az emberek arcába, híres emberek
arcába, akik fontos dolgokat csináltak.
A 90-es évek közepén az internet közel sem
volt olyan elterjedt és fontos, mint manapság
így egyszerű volt megtalálni ezeket az embereket
és ők mindig boldogok voltak, hogy mesélhettek.
Ezek az emberek a saját szavaikkal mesélik el az egészet.
Ezek az emberek a dián... Az egyikük a dia
szélén, ő Tim Berners-Lee. Tim
Berners-Lee a world wide web feltalálója,
ővele később fogunk majd találkozni a kurzus
folyamán. Most viszont James Wells-el
fogunk találkozni.
Ő volt a real audio egyik megalkotója.
Ezzel a videóval szeretném megmutatni
azt, hogy mi vezérelt engem.
Hatalmas inspirációt nyújtottak számomra
azok az emberek, akik hozzájárultak
az internet kialakulásához.
Itt van most velem James Weels a RealAudio-tól.
- Több, mint 700 ezer ember töltötte le a
lejátszónkat az elmúlt fél évben,
250 ezer csak a múlt hónapban, így, ha elvégezzük
a számításokat, akkor világossá válik, hogy
az elkövetkező fél évben több millió
ember fog zenét hallgatni és több tízezer
fog zenét szerkeszteni. Ez lehetővé teszi
a narrow casting ötletét is.
Ez arról szól, hogy információt rögzítünk
nagyon olcsón és eljuttatjuk
egy nagyon szűk csoport részére. A Realaudio
másik használati lehetősége
az oktatás.
- Hm...
- Konkrétan a távoktatás. A lehetőség,
hogy egy tanulási lehetőséget biztosítsunk,
ami átnyúlik téren és időn.
Ő volt James Wells a RealAudiótól. Hatalmas ötletei vannak.
Az egyik eszköz, ami aháttérben volt látható
egy modem. Láthattátok a villogó ledeket.
Ezek jelezték az adatok áramlását.
Tudjátok, 1993-4-5-ben 28 kilobites modemeket
használtunk. Amikor... amikor
a telefonotok az Edge-t használja, az
128 kilobitet jelent.
Arról... arról azt gondoljátok, hogy borzalmas.
Nos, 1992-ben mi 28 kilobitet használtunk,
ami harmada-negyede a mai Edge-nek.
Ez nem... nem valami nagy
sávszélesség, de ennek ellenére James Wells-nek
olyan elképzelése volt, hogy
a tananyagot bele lehetne passzírozni
kicsi hangfájlokba és ez lehetővé tenné
az embereknek az egész világon a tanulást.
Ez nagyon megfogott és végül ez lett a
kutatási területem. Elkezdtem tanítani,
hasonló technológiát használva, mint amit
most is használunk, habár az közel sem volt
ilyen összetett. Én alkottam az úgynevezett
Sync-O-Matic-ot, ami képes volt 1996-ban
diákat és hanganyagot is küldeni.
Az ott egy ijesztő képe rólam, amint ott ülök.
Az az ember elég félelmetesen néz ki ott.
Az csak egy kép rólam, mivel
videót még nem tudtunk küldeni. Csak hangot,
mivel a kapcsolat olyan lassú volt 1996-ban.
De diákat tudtunk küldeni. Szóval megtartottam
az előadásokat, felvettem a hanganyagot
és feltöltöttem a diákat. Akkor még nem lehetett
a képernyőre rajzolni vagy más hasonló dolgot csinálni.
Aztán 1999-ben munkát váltottam. Átmentem egy
másik egyetemre és megírtam a következő programot.
Ezt neveztem ClipBoard-nak. Ez
igazából nagyon hasonlított arra,
amit most is használunk, persze ez
sokkal összetettebb,
de már ott is lehetett diára rajzolni,
lehetett a diák között lépkedni, még egy
mutató is volt, és még szöveget is lehetett gépelni
a diára. Megírtam ezt a programot és
megpróbáltam eladni az Apple-nek.
Egy Apple számítógépen programoztam és
megpróbáltam eladni nekik 1999-ben.
De nekik nem kellett. Ma már több
ilyen szoftver létezik, például a ScreenFlow
vagy a Camtasia. És ezen kívül még egy rakat
olyan program, ami képes ezekre.
Ez, ez a pillanat, amikor ott ültem
a forgatáson és hallottam, ahogy ez az ember
arról beszél, hogy az oktatás jövője az
internet, ez elindított bennem valamit,
aminek hatására megváltoztattam a
kutatási területem. Ami akkor
a nagyteljesítményű számítástechnika (HPC)
volt. Ott ültem... ott ültem a
felvételen és láttam, hogy az oktatás
jó lehet. Ezután rögtön hozzáfogtam
a Sync-O-Matic-hoz, majd később a ClipBoard-hoz.
1999 körül jártunk akkor. És akkor nem
találtam senkit, aki használni akarta
volna az ötletemet. Most persze használjuk,
ebben a pillanatban is, de akkor ez nagyon
csalódottá tett, így eldöntöttem, hogy
egy oktatási keretrendszeren fogok
dolgozni, a Sakai-on. Néhányan
talán használtátok is. Én voltam
a projekt vezető fejlesztője
és irányítója. Amikor rádöbbentem,
hogy a Sakai csupán 2-3% piaci
részesedést ért el, akkor
eldöntöttem, hogy a különböző
tanulmányi keretrendszerek közötti
együttműködésen fogok dolgozni azzal
a titkos céllal, hogy lehetővé tegyem
olyan anyagok elérését a keretrendszereken belül,
mint amilyenek az általam rögzített kurzusok voltak.
És így éveken keresztül, 2007-től kezdve
2010, 11, 12-ig együtt dolgoztam az IMS-el,
ami egy szabványügyi szervezet, ami szabványokat
készít. És elég ironikus, hogy
most 15 évvel később itt ülök
és tanítalak titeket
egy nagyszerű, király rendszeren
keresztül, amit Coursera-nak hívnak.
Mert... mert ez volt az én elképzelésem
is. Ennél izgatottabb
nem is lehetnék, mint most, hogy a
Coursera-val dolgozok. Van egy alteregóm,
Dr Chuck. A diákjaim többsége Dr Chucknak
hív. Ez a becenév onnan jön, hogy
a PhD-met elég későn szereztem meg
az életem során és azt gondoltam, hogy
álszent dolog lenne, ha abbahagynám a viccelődést
azokkal az emberekkel, akiknek PhD-jük van,
csak azért, mert nekem is van. Emiatt vettem
fel a Dr Chuck becenevet. Azoknak, akik szeretnek
utánajárni a dolgoknak elmondom, hogy nem
Dr. Phil, vagy Dr Drew, hanem Dr Ruth volt
a TV doktor. Most már utánajárhattok annak,
hogy ki is volt ez a Dr. Ruth.
Elhoztam pár képet a hobbijaimról.
Szeretek hokizni.
Rengeteget utazom. Ez főleg a Sakai
miatt volt. Már körbeutaztam a
világot. Ezen a képen látható
3 vagy 4 év utazása.
A rajszögek jelölik ezt. Motorozok is.
Terep motorokon és sima motorokon is.
Ezekről videókat is készítek.
Karaokézok is. A képeken természetesen
nem én vagyok karaoke közben. Ezeket én
készítettem a barátaimról,
miközben karaokéznak. Egy könyvet is írtam.
Igazából többet. A Sakai projektben
szerzett tapasztalataimról is
írtam egy könyvet. Zárásnak pedig
vicces videót szántam, amit én csináltam.
Talán hallottatok már róla, iPad Steering
Wheel Mount-nak hívják. Ha még nem,
akkor keress rá a Google-on.
Ez csak egy rövid videó. Kíváncsi
vagyok, mit gondoltok róla.
Következő alkalommal a kurzus felépítéséről,
az osztályzásról és hasonló dolgokról lesz szó.
Nemsokára találkozunk.