[Maggie Gundersen] Üdvözlöm önöket, Hirose úr és Kansai lakosai. Maggie Gundersen vagyok, a Fairewinds Associates alapítója és elnöke, és a non-profit Fairewinds Energia Oktatás alapító igazgatója. Ma férjemmel, Arnie Gundersennel, a Fairewinds Associates vezető mérnökével együtt vagyunk itt, és a Fukushima Daiichi erőműben történt három leolvadásról fogunk beszélni önöknek. Reméljük, minden kérdésükre választ kapnak. Szerettünk volna személyesen beszélni önökkel, így viszont kérjük fogadják szívesen ezt a felvételt, és kapcsolódó kérdéseiket küldjék el nekünk, örömmel válaszolunk rájuk. Most vonjuk be Arniet is a beszélgetésbe. Arnie, mennyire veszélyes a helyzet jelenleg a Fukushima Daiichi 4-es blokkjánál, különösen a földrengés állandó veszélyének kitett Japánban, esetleg más szeizmikus aktivitás, vagy újabb cunami esetén? [Arnie Gundersen] A legtöbb aggodalmat mindig is a 4-es blokk okozta nekem. Ha figyelték a honlapunkat, már a baleset első hetében azt mondtam, ha a 4-es blokk lángra kap, Tokiót ki kell üríteni. Az eseményről írt könyvünkben is sokat beszélünk erről. Ez tényleg nagyon fontos, és még mindig a legnagyobb általam ismert probléma az erőmű területén. A 4-es blokkban több nukleáris fűtőanyag van, mint a komplexum bármely más egységében, és ami még fontosabb, itt vannak a legfrissebben eltávolított fűtőelemek. Az összes a fűtőelem a reaktorköpenyen kívül található. Ez már épp elég veszélyessé tenné a helyzetet. Mindezek tetejében a 4-es blokk épületének szerkezetét robbanások sora gyengítette meg. Azelőtt egy 7.5-es földrengésnek is ellenállt volna. Véleményem szerint a sérülések olyan komolyak, hogy ha a 4-es blokkot most 7.5-es erősségű földrengés érné, nem bírná ki. Ha a 4-es blokk összeomlana, és a tároló medence vize elszivárogna, a következők történnének. A fűtőelemekben most is annyi hő keletkezik, hogy vízhűtésre van szükségük. Ha csak a levegő hűtené őket, felizzanának. A rudak a cirkónium burkolata felizzik, reakcióba lép az oxigénnel, égni kezd. Ez olyan tűz, ami ha fellobban, vízzel nem oltható, az csak ront a helyzeten. Így a fűtőrudaknak teljesen el kell égniük, mielőtt a tüzet oltani lehetne. Eközben az összes sugárzó anyag a levegőbe kerülne, elterülne Japán, majd az egész világ fölött. A 4-es blokkban annyi cézium van, mint amennyi az összes kísérleti atombombából felszabadult 1940-től a hetvene évekig. Az összes eddigi felszíni atomrobbantás kevesebb céziumot szabadított fel, mint amennyi most Fukushima 4-es blokkjának pihentető medencéjében megtalálható. Ez igen súlyos helyzet, és nem hiszem, hogy a japán kormány elég gyorsan cselekszik. HA nincs földrengés, a fűtőelemek lassú eltávolítása megfelelő terv. De nem bízhatunk ennyire a Földanyában. Nagyon gyorsan ki kell szednünk azokat a fűtőrudakat abból a medencéből, és a talajra helyezni. Ez a kulcsszó: gyorsan! A japán kormány végre, épp e hónapban állt elő egy tervvel, egy épületet emelnek a tárolómedence épületénél, majd elkezdik a rudak eltávolítását 2013 vagy 2014 folyamán. Épp egy éve mondtam ezt, a Fairewinds honlapon megtekinthető, Chris Martensonnal készült interjúban. Ezek teljesen egyértelmű dolgok, de a TEPCO nem cselekszik elég gyorsan, és a japán kormány sem kényszeríti arra, hogy elég gyorsan cselekedjék. Szerintem a TEPCO és a japán kormány legfontosabb feladata kellene legyen, hogy abból a medencéből a fűtőelemeket kiemeljék, amilyen gyorsan csak lehetséges. De addig is, muszáj annyira megerősíteniük a medencét, hogy egy földrengésnek ellenálljon. Ne feledjék, ezt a medencét nem szigeteli semmi. Egy műholdról lenézve közvetlenül láthatók a fűtőelemek. A tető is felrobbant fölötte. Ez teszi a helyzetet veszélyessé. Az amerikai Brookhaven Nemzeti Laboratórium készített egy pihentető medence tűz következményeit vizsgáló tanulmányt. A Brookhaven Nemzeti Laboratórium megállapításai szerint 187000 ember lenne, akinek egy ilyen esemény rákot okozna. Ez egy igen komoly gond, és úgy vélem, sem a Tokyo Electric, sem pedig a japán kormány nem veszi elég komolyan. Az elmúlt év folyamán együtt dolgoztam Akio Matsumorával, és végre úgy tűnik, hogy a világ egyre inkább felfigyel Akio Matsumora aggodalmára a pihentető medencével kapcsolatban. Meg kell ragadnunk a világ közvéleményének figyelmét, támogatnunk kell a japán kormányt és a TEPCO-t, hogy sürgősen találjon megoldást. [Maggie Gundersen] Arnie, említetted a céziumot a korábbi beszélgetések során. Miért olyan fontos ez? Mik a cézium élettani hatásai, és vannak-e más radioaktív izotópok, amelyek felszabadultak a hármas reaktorolvadás során? [Arnie Gundersen] A cézium csupán egy a nukleáris reaktorban keletkező radioaktív izotópok közül. A felezési ideje 30 év, tehát úgy 300 évig kell számolnunk a jelenlétével, biológiai szempontból a káliumra hasonlít. Amint önök is tudják, izomgörcs esetén érdemes megenni egy banánt, a belőle származó kálium az izmokba kerül és feloldja a görcsöt. A cézium ugyanígy az izmainkba kerül. "Izom-keresőnek" is nevezik. Ha felhalmozódik az izmainkban, rákot, vagy számos más betegséget okozhat. A Brookhaven tanulmány csak a rákkal foglalkozik. Nem tárgyalja a többi problémát, amit a radioaktív cézium okozhat. A gyorsan fejlődő izomzatú gyermekeknél, különösen a szívizomban, egy Csernobil-szív nevű szívizom károsodást okoz, amely ha egyszer bekövetkezett, a gyermek egész életére szóló, nem gyógyuló kárt okoz. Tehát a cézium csak egy az izotópok közül, de a mennyisége viszonylag egyszerűen megállapítható, és élettani szempontból a reaktorban lévő izotópok közül a legtöbb baj forrása. [Maggie Gundersen] Arnie, állításod szerint a 3-as blokk robbanása egy átmeneti kritikus állapot következménye volt. Mi ez a kritikus állapot, és mivel indoklod az állításodat? [Arnie Gundersen] A kritikus állapottal kapcsolatos félelmemet a 3-as blokk robbanásának lefolyása támasztja alá. Az 1-es blokk robbanása oldalirányú, és viszonylag kis energiájú volt. A mozgási sebessége lemérhető, és lassabb a hangsebességnél. Ezt deflagrációnak nevezzük, és a romboló hatása közel sem olyan nagy. Viszont a 3-as blokk robbanását egészen másmilyennek látom. Önök is megfigyelhetik, elég látványos a különbség. Ezt detonációnak hívjuk. A 3-as blokk robbanásának sebessége nagyobb, mint a hangsebesség. Talán nem is az a legfontosabb, hogyan robban fel a 3-as blokk. A legfontosabb, hogy itt detonáció, és nem deflagráció történt. Az atomipar jelenleg nem fordít figyelmet erre a tényre, pedig muszáj lenne, mert egy reaktorköpeny elbír a lassabban terjedő deflagrációval, de nem állhat ellen a gyors detonációnak. A Nukleáris Ellenőrző Bizottság (NRC) és a nemzetközi közösség figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy a 3-as blokkban detonáció történt. Nos, hogy keletkezhetett ez a detonáció? Ezt a kérdést tettem fel magamnak. Kémikusokkal ellenőriztük, hogy normál légköri nyomáson hidrogén nem okozhat detonációt. Csak deflagrációt, ahogy az 1-es blokkban is történt. Így ki kellett találnom, hogy keletkezhetett a detonáció. Azért van néhány nyom, amin elindulhattam. Az egyik nyom, hogy az NRC tavaly márciusban a honlapjukon közzé tett jelentésben azt írta, hogy nukleáris fűtőanyag szóródott szét a telephelyen, és ilyen fűtőanyagot találtak még két kilométeres távolságban is. Hogy repülhet ki nukleáris fűtőanyag egy reaktorból? Ezt az anyagot körülveszi a reaktor test és a reaktor köpeny, és semmi jele olyan hatalmas köpeny sérülésnek, illetve reaktor sérülésnek, amely nukleáris fűtőanyagot szórhatott volna szét. Magyarázatot kellett találnom a fűtőanyag darabok környezetbe kerülésére - nem apró atomok, hanem törmelék formájában, amit az NRC jelentése szerint találtak. Ennek egyetlen módja az, ha a 3-as blokk robbanása a pihentető medencében történt. Ha megnézik a 3-as blokk robbanásáról szóló felvételt, az első kockákon látszik, hogy a robbanás az épület oldalsó részén történik, ez az épület azon része, ahol a pihentető medence található. A medence felőli részen kezdődött, majd hatalmas füstoszloppá vált, amit önök is láthatnak. Mi okozhatta ezt? Ez a kérdés. A hidrogén a fűtőelemek FÖLÖTT lett volna, egy gázfelhő a fűtőrudak tetején, és ha felrobban, azokat LEFELÉ nyomja. Nem ez történt. Emlékeznek, fűtőanyag törmeléket találtak a telephelyen kívül is. Valaminek ezeket fel kellett emelnie. Az egyetlen lehetséges magyarázatnak tűnik, hogy a medence átmeneti kritikus állapotba került, és ez lökte fölfelé a törmeléket. Az általam vezetett részleg annak idején nukleáris fűtőrudakat gyártott olyan forralóvizes reaktorok számára, mint a fukushimai. A feltöltött fűtőanyag rekeszek, amelyek ma minden reaktorban megtalálhatók, amúgy is igen közel vannak a kritikus állapothoz. Egy baleset során, földmozgások és robbanások közepette, valószínűleg rendkívül közel voltak ehhez az állapothoz. Ez azt jelenti, hogy igen közel voltak egy önfenntartó nukleáris láncreakció beindulásához. Több, mint negyven éve, az egyetemen találkoztunk a Borax Kísérletről készített felvétellel. Önök is megtalálhatják az interneten. A Borax-nál történt robbanás egy átmeneti, korlátozott kritikus állapot eredménye. Majdnem pontosan úgy néz ki, mint a 3-as blokk robbanása Fukushimában. Ez a negyven éves kép vezetett arra a következtetésre, hogy ugyanez történhetett a 3-as blokkban. Vagyis, kritikus állapot alakult ki a pihentető medencében, a fűtőrudak egy részét szilánkokra morzsolta, és ezek a szilánkok szóródtak szét a telephelyen. Ez egy átmeneti, korlátozott kritikus állapot. Nem atombomba. A bombában átmeneti, gyors kritikus állapotról beszélünk. A reakció lassabb, mint a bombában - de gyorsabb, mint ami a reaktor belsejében történik. A Borax kísérlet célja az volt, hogy megállapítsák, milyen heves lehet ez a reakció. Szerintem ha megnézik a Borax felvételt, és összevetik a fukushimai 3-as blokkal, meglehetősen hasonlónak találhatják. Ismétlem, ez csak elmélet, de jelenleg az egyetlen, amely magyarázatot ad arra, hogy miért a medence felőli részen látható a robbanás, az egyetlen, amely magyarázza a felfelé ható erőt, és a fűtőanyag törmelék kiszóródását a területen és annak 2 kilométeres környezetében. Van még egy bizonyíték, mégpedig az, hogy a tető medence fölötti része teljesen megsemmisült, míg a reaktor és a reaktorköpeny fölötti rész csupán leomlott. Erről is beszámoltunk egy itt látható korábbi videóban, és szerintem ez újabb fontos jele annak, hogy bármi is emelte föl a fűtőelem darabokat, az az épület medence felőli részén történt, nem pedig a közepén, ahol a reaktor maga található. A baleset és a robbanások után készült felvételek tanúsága szerint a reaktorköpeny szintén megsérült, ereszt. A rákövetkező hetekben gőz kiáramlása látható az épület közepén. Úgy hiszem, a reaktortér fedele felemelkedett a 3-as blokknál, és már nem záródott egyenesen vissza, hanem a felemelkedés közben oldalra csúszott, és radioaktív gázok szabadulnak ki a fedél alól. Arra viszont nincs bizonyíték, hogy ez okozhatta volna azt a robbanást, amelyet a baleset során láttunk. A kérdés nyitott, és még vagy tíz év telik el, mire bejuthatunk a reaktorhoz, és megláthatjuk a károkat. Jelenleg viszont szerintem a feltételezésem magyarázza a károkat, a lökéshullám sebességét, és azt a tényt is, hogy sugárzó törmeléket találtak még 2 kilométeres távolságban is. [Maggie Gundersen] Arnie, beszéljünk a 4-es blokk pihentető medencéjéről. Sok kérdés érkezett már ezzel kapcsolatban, és sok aggodalom övezi most is. Történt hidrogén robbanás a 4-es blokk pihentető medencéjénél? És ha igen, mi valójában a hidrogén robbanás, és hogyan történhetett meg ott? [Arnie Gundersen] Fukushima egyik legnagyobb rejtélye a 4-es blokk robbanása. Van néhány nagyon-nagyon szemcsés felvétel, amelyek világosan mutatják a robbanás tényét. Ez egész másmilyen robbanás, talán egy tűz és utána következő robbanás, amely napokig folyamatosan zajlott. A fukushimai baleset egyik legnagyobb kérdése az, hogyan is zajlott ez pontosan. Három lehetséges elmélet van versenyben. A TEPCO állítása szerint a 3-as blokkban keletkező radioaktív gázok egy csőbe jutottak, amely a 4-es blokkba vezettek, átjutottak rajta és a 4-es blokk robbanását okozták. Tehát a TEPCO álláspontja az, hogy a 3-as blokkban radioaktív hidrogén keletkezett, egy csövön átjutott a 4-es blokkba, majd ott felrobbant. Van erre utaló bizonyíték is. A 4-es blokk bizonyos légszűrőinek szennyeződése arra utal, hogy gáz érkezett a 3-as blokk felől. Ez egy lehetőség, de véleményem szerint pontatlan, mert úgy hiszem, a 3-as blokk reaktorköpenye annyira megsérült, hogy nem keletkezhetett megfelelő túlnyomás, ami elég gázt juttathatott volna a 4-es blokkba. Nem látom, milyen erőhatás nyomta volna azokat a gázokat a 4-es blokkba. Szerintem a hidrogén robbanás oka a 4-es blokk belsejében keletkezett. Két lehetőség van erre. Az egyik Dr. Gen Sajitól származik, ez egy kitűnő elemzés. Véleménye szerint a medence vizében volt az a hidrogén, a sok-sok hónap folyamatos radioaktív sugárzásának hatására keletkezett és oldódott a vízben, és mennyisége elég volt az épület felrobbantásához. Ahogy a pihentető medence vize felforrósodott, felszabadult a vízben oldott hidrogén, és ez elég volt a robbanáshoz. A másik lehetőség, az én elméletem szerint a baleset első időszakában, a honlapon is elérhető felvételeken is látható, hogy a fűtőrudak felső része szabad levegőre került. Nem állítom, hogy a teljes medence kiszáradt volna. De a fűtőrudak felső része szerintem levegőre került, és szerintem ezt a fényképek is igazolják. Ha a rudak teteje víz nélkül maradt, ott megindulhatott egy kémiai reakció, amely elég hidrogént hozhatott létre az épület felrobbantásához. Dr. Saji és én egyetértünk abban, hogy a hidrogén a 4-es blokk pihentető medencéjéből származik. Szerinte ez a vízben volt feloldva korábban. Szerintem a fűtőrudak hozták létre. Ez csak azután fog kiderülni, miután bejuthatunk és elemezhetjük a reakciókat. Ám itt is van egy fontos tanulság, amit az atomipar nem vesz figyelembe. Ez a medence hőmérséklete. A pihentető medence hatalmas, és egy-egy helyen forráspontig hevülhet. Ez olyasmi, amire az NRC és a nemzetközi közösség nincs tekintettel. A víz forrásba kerülhet egy-egy ponton, miközben a medence hőmérséklete mondjuk 80 Celsius fokos. Ám egyes helyeken akár fel is forrhat. Ez igen fontossá teszi Dr. Saji állítását, mely szerint a forrással hidrogén szabadul fel, akkor is, ha az átlaghőmérséklet egy pillanatra sem lépi túl a forráspontot. Az én elméletem szerint itt a teljes medence annyi vizet veszített, hogy forrásba jött, de az igazán fontos az, hogy az atomipar nem foglalkozik a helyi forrás lehetőségével, akkor is, ha a mért hőfok 100 Celsius alatt marad. Ez egy nagyon fontos különbség a továbbiakra nézve. Úgy 23 Mark I reaktor működik az USA területén, és talán tíz még a világ különböző helyein. Szerintem úgy kell megterveznünk ezeket a medencéket, hogy kezeljük a sugárzás által keletkező hidrogént, hogy ne robbanthassa fel az épületet. Senki nem készült fel erre, mert senki nem számított arra, hogy ez megtörténik. De ez megtörtént a 4-es blokknál, és meg kell akadályoznunk a jövőben. Nem csak ezeknél a Mark I-es típusoknál, hanem a többi 400 reaktornál is, hiszen mindnek van pihentető medencéje ahol hasonló esemény bekövetkezése elképzelhető. [Maggie Gundersen] Arnie, lenne még néhány további kérdés ezzel kapcsolatban. A 4-es blokkal kapcsolatos elemzésben hidrogén robbanásról beszéltél. Bekövetkezhet újabb átmeneti kritikus állapot, vagy hidrogén robbanás a 4-es blokknál? Bármi, ami további fűtőanyag vagy egyéb sugárszennyezés kijutását okozhatja? [Arnie Gundersen] A 4-es blokk pihentető medencéjében a fűtőanyagot a baleset óta, már egy éve folyamatosan hűtik és az esemény előtt néhány hónappal emelték ki a reaktorból. Tehát a rudak most már kevesebb hőt termelnek. Igaz, még legalább két évig szükség van a vízhűtésre, de sokkal kevésbé forrók, mint a baleset kezdetén. A hidrogén keletkezésének az esélye is sokkal-sokkal kisebb most, mint a baleset idején. Nem hinném, hogy újabb robbanás következne be a medencében, bármi történjék is. A félelmemet a tárolóban lévő víz elvesztésének lehetősége okozza, ami egy egészen más történet. Ha egy nagyobb földmozgás miatt az épület összeroskad, vagy a medence megreped, és a víz elszivárog, a levegő nem képes ezeket a rudakat eléggé lehűteni, és lángra kapnak. A következmények attól függenek, hogy merre fúj a szél, legrosszabb esetben Tokió teljes evakuálása is szóba kerülhet. Jelentheti azt, hogy Japánt ketté osztja, az északi és a déli területet egy súlyosan szennyezett sáv választaná el. Tehát egy rendkívül súlyos baleset vár bekövetkezésre, és csak imádkozhatunk, hogy ne legyen földrengés addig, amíg azt a fűtőanyagot el nem távolítják. [MAggie Gundersen] Arnie, Three Mile Island és Csernobil baleseteivel összevetve, mennyire veszélyes a Fukushima Daiichi négy reaktorából kiszabadult sugárzás? [Arnie Gundersen] Three Mile Island 5-ös, Csernobil és Fukushima 7-es súlyosságú baleset volt. Ez durván azt jelenti, hogy Three Mile Island századrészét jelenti annak, amit Csernobil és Fuhushima balesete okozott. A Three Mile Island-en bekövetkezett balesetnek is voltak halálos áldozatai. Az NRC a honlapján azt állítja, nem volt ilyen. A bizonyíték viszont egyértelmű, a rákos megbetegedések száma emelkedett. Dr. Steve Wing honlapunkon is elérhető jelentésére hivatkozom, amely erről szól. Ezen túl a Pittsburghi Egyetem friss jelentései szerint a leukémia megjelenésével is számolnunk kell. Tehát bár Three Mile Island sokkal kisebb volt, mint Csernobil vagy Fukushima, mégis meghaltak emberek a kiszabadult sugárzás miatt. Fukushima Daiichi balesetében a mérések szerint legalább háromszor annyi radioaktivitás szabadult el nemesgázok formájában az 1, 2 és 3-as reaktorokból, mint Csernobil esetén. Láttuk a radioaktív nemesgáz felhőket északnyugat felé haladni, ami sokkal rosszabb volt, mint amire számítottunk a kibocsátás becslése során. Tehát azt tudjuk, hogy nemesgázból több volt, mint Csernobilnál. A jód tekintetében, ami szintén gáz formájában távozott, a cézium, és egyéb gázok körülbelül azonos kibocsátási szinttel számolunk, mint Csernobil esetében. Két fontos tényezőről kell beszélnünk. Bármilyen szörnyű is, még sokkal rosszabb is lehetett volna ezek miatt. Először is, az idő nagy részében a szél az óceán irányába fújt. Mivel Csernobilt természetesen szárazföld veszi körül, bármerre is kanyarodott a gázgomolyag Csernobil felől, a talajt szennyezte. Így amikor Fukushimát Csernobilhoz hasonlítjuk, a teljes szennyezés Fukushima esetén valószínűleg magasabb, mint Csernobilé, de mivel a szél az óceán felé terelte, ez a japán lakosság számára elviselhetőbbé tette. A másik szerencsés tényező, ha beszélhetünk szerencséről egyáltalán egy ilyen súlyos balesetnél, az, hogy pénteken történt, és nem a hétvégén. Ezer ember volt munkában a Daini és Daiichi telepen, hiszen munkanap volt, és ők azonnal tudtak reagálni az eseményekre. Ha mindez hétvégén következik be, amikor csak egy kis csoport munkás van ott, mindkét telepen sokkal-sokkal rosszabb lett volna a baleset. Ennek az egész világ számára jelentősége van, hiszen hétvégén és éjszaka csak kis személyzet van a reaktoraink körül. Bármilyen súlyosabb esemény során ilyenkor nincs mód elég gyorsan reagálni, a kis létszámú éjszakai műszakok során, szemben a nappali fő műszakkal. A nemzetközi közvéleménynek tudomásul kell vennie ezt, és ez nem olyan kérdés, hogy "nos, fél nap alatt elég embert tudunk oda vinni." Ez túl késő. A baleset kezdetén létszükséglet az elég nagy létszámú munkaerő, hogy mérsékeljék a súlyosabb következmények esélyét. Ez pedig ismét pénzügyi kérdéssé válik. Az erőműveket üzemeltető társaságok egyáltalán nem akarnak nagy létszámú személyzetet, mert azt meg kell fizetniük. Valójában viszont a nagy személyzet a Daiichi és Daini telephelyen valószínűleg szó szerint megmentette a világot. Összefoglalva a lényeget: a Fukushima által okozott szennyezés mértéke legalább akkora, ha nem több, mint Csernobilé. És sokkal rosszabb lehetett volna, ha a baleset hétvégén történik. [Maggie Gundersen] Arnie, köszönjük. Mennyire jelentős a sugárzó részecskék által okozott veszély, és miért? [Arnie Gundersen] Én kifejezetten aggódom a Fukushima baleseténél elszabadult sugárzó por miatt. Egy sugárzó porszem sokkal több, mint egy atom. Egy cézium atom egyszer bomlik el és vége, többé nem radioaktív. Egy sugárzó porszem viszont ezer vagy százezer cézium, vagy más radioaktív atomot tartalmaz, ezek természetesen sok-sok év, évtized alatt bomlanak el. Ha egy ilyen porszem a testünkbe kerül, a tüdőnkbe, májunkba, emésztőrendszerünkbe, folyamatos sugárzásnak tesz ki igen hosszú időszakon át testszövetünk egy igen kis méretű területét. Ez pontosan az a körülmény, amely rák kialakulásához vezethet. Önök látták Kaltofen úrnak az Amerikai Közegészségügyi Egyesület számára tartott előadását bemutatta, milyen egy autó légszűrője Fukushimában, és milyen Tokióban. Ezek a légszűrők nem mások, mint a tüdőnk, az emberi tüdő valójában egy légszűrő, ez okozza azt, hogy a sugárzás csapdába esik a tüdőnkben, májunkban, vagy bárhol a testünkben, és folyamatosan, évtizedeken át károsítják sejtjeinket. Ez különösen aggasztó a fiatal gyermekek esetében, akik tovább fognak élni, és mert az ő sejtjeik gyorsabban szaporodnak. Igen fontos, hogy Fukushima és egész Japán gyermekeit a következő 3-4 évtizedben folyamatosan ellenőrizzük, ne alakulhasson ki náluk rákos megbetegedés a Fukushima Daiichinél elszabadult sugárzó por miatt. [Maggie Gundersen] Arnie, zárszóként: mire szeretted volna felhívni az emberek figyelmét a Fukushima Daiichi baleset összefoglalójával? [Armie Gundersen] Körülbelül egy hónappal a baleset előtt sétáltunk és egy baleset lehetőségéről beszélgettünk, arról, hol történhet ilyen. Akkor azt mondtam, nem tudom hol fog bekövetkezni, de úgy véltem, egy forralóvizes, Fukushima-típusú reaktornál lesz, a Mark I típust mondtam. Sajnos igazam lett. Mégis úgy vélem, Fukushima legnagyobb tanulsága, hogy ez olyan technológia, ami egy egész országot képes tönkretenni. Fukushima után olvastam Mikolai Gorbacsov visszaemlékezéseit, állítása szerint nem a Peresztrojka, hanem Csernobil okozta a Szovjetunió összeomlását. 30 éve van a birtokunkban ez a tudás, mégsem hittük el, hogy máshol is bekövetkezhet. Tehát tudjuk, hogy Csernobil balesete a Szovjetunió összeomlásának okai közé tartozott. Azt is tudjuk, hogy kizárólag a Fukushima Daiichi baleset ára könnyen ötszáz milliárd dollárra rúghat az elkövetkező 20 év folyamán. Ez elég ahhoz, hogy térdre kényszerítse Japánt. Japán fordulópontnál áll. Önöknek lehetősége van arra, hogy megváltoztassák az energiafelhasználásunk módját. Persze Japán visszafordulhat, és újra bekapcsolhatja minden atomreaktorát, folytathatja a szokott módon, és ezzel vállalhatja egy újabb baleset kockázatát. Önök előtt egy lehetőség áll, megváltoztathatják az energia használatának módját, az energia elosztásának módját. Létrehozhatnak okos hálózatokat, amelyek elosztják az energiát észak és dél között, kelet és nyugat között, az eltérő felhasználási hullámok között. Eloszthatjuk az energiatermelést: a hatalmas erőművek építése helyett, olyan telepeken, mint Fukushima Daiichi vagy Fukushima Daini. Eloszthatjuk ezeket a kis erőműveket Japán vagy a világ egész területén, szélerőművek, naperőművek, helyi tárolás és elosztás révén, kis termelő telepekkel. Ez is egy módja az energia előállításának, szemben a mai gyakorlattal, a nagy, központi erőművek létesítésével. A 20. században szükségünk volt a központi erőművekre. Ma, az informatika eszközei mellett többé nem szorulunk rájuk. Tudjuk máshogyan csinálni, és Japán járhat az átalakulás élén, ha ezt választja. Ha az élre áll, olyan exportcikkre tesz szert, amire az egész világ alig vár. Önöknek esélyük van megváltoztatni az országukat. Ez üzleti lehetőséget is jelent, olyan termék létrehozására, amelyre az egész világnak szüksége van. Tehát a Fukushima Daiichi baleset a történelem legszörnyűbb ipari katasztrófája: az ára ötszáz milliárd dollár. Ugyanakkor esélyt jelent Japán számára, hogy megváltoztassa a megszokott folyamatokat, és megalapozza a gazdaságát a 21. és későbbi századokra, elosztott erőművek és intelligens energetikai hálózatok révén. Remélem, élnek ezzel a lehetőséggel Japán fordulóponthoz ért, a döntés az önök kezében van. Köszönöm.