A jövő farmja A devoni tájat mindig a Föld legszebb helyének látom, és számomra ez egy nagyon különleges farm, mert itt nőttem fel, és ez az egyetlen hely, amit valaha is igazán az otthonomnak hívtam. Rebecca Hosking vagyok, őseim nagyon sok generáción keresztül farmerek voltak. Azonban az itteni vadvilág sokkal jobban megragadott gyermekkoromban, mint a gazdálkodás. Ez indította el a természetfilmes karrieremet. De most visszatértem, hogy farmer legyek... egy nagyon érdekes korban. Egy közelgő energiakrízis valószínűleg forradalmat fog okozni a gazdálkodásban, és örökre megváltoztatja a brit vidéket. Hatással lesz rá, hogy mit eszünk, az étel honnan jön, és az a nyugtalanító kérdés is felvetődik, lesz-e elegendő étel a táplálásunkhoz. Ha farmunk ezt túl akarja élni, akkor meg kell változnia. Ebben a filmben át fogom gondolni, hogyan alakítsuk át a családi farmomat Devonban, olyan farmmá, ami megfelel a jövőnek. A JÖVŐ FARMJA Amikor az emberek megtudják, hogy egy kis dél-devoni farmon nőttem fel, mindig azt gondolják, hogy biztos nekem volt a világ legcsodálatosabb gyerekkora. Amikor én gondolok vissza arra, hogy itt nőttem fel. akkor igazából csak a rengeteg kőkemény munka jut eszembe. Csak kisgazdálkodók voltunk, ami nem sok pénzzel járt, és olyan sok kemény munkával, ami már szinte robotolás. Apu gyakran úgy jellemezte a farmerokat, mint felmagasztalt WC-felügyelőket. És a családom, hasonlóan más családokhoz, szerte az országban, valami jobbat akart a gyerekeinek. és nyíltan bátorítottak, hogy hagyjam ott a gazdálkodást, menjek, és keressek állást, menjek, legyen egy rendes életem. És így cselekedtem. És amíg én a karrieremet hajtottam, addig apu és Phil bácsi vitte tovább a gazdálkodást a hagyományok szerint. De most itt az idő, hogy visszatérjek. Az a helyzet, mi Philippel mindketten,... Azt akarom mondani, hogy már több évvel túl vagyunk a nyugdíjkoron, nyugdíjba kellene mennünk, és a legtöbb farmer már úgy is tett, de mi láttuk el a farmot, és ellátjuk, amíg csak tudjuk, próbáljuk megtartani, ahogy találtuk, úgy ahogy örököltük. Boldogan gondolok rá, hogy valaki már átveszi, és ellátja remélhetően. De ez nem lesz könnyű, mert a mindenféle dolgok nyomása, élelmiszerhiányok, az olajár-emelkedés, ... egyáltalán nem lesz könnyű. Sokan azt mondanák: "Adjuk csak el !" "Az egy szívdobbanás alatt több pénzt hozna. mint amit egy élet munkája a földeken" De hogyan fordítsak annak hátat, ami olyan szép, és az a hely, ami azzá tett, ami vagyok ? Azonban úgy megélni, hogy közben folyamatosan megőrizni a teljes vadvilágot, ahogy Apu tette, egyre nagyobb kihívás lesz. A kellemetlen igazság az, hogy ez a farm bármennyire is egy mennyország a vadaknak, de nem jobban fenntartható, mint a többi. Minden általam ismert farm, beleértve a biogazdaságokat is, a teljesen az ásványi fűtőanyagoktól függ, főleg az olajtól. Ez a függőség két okból is veszélyes ... A klímaváltozásról mindnyájan tudunk, de arra is egyre több bizonyíték van, hogy a szükséges olajból hiány fog fellépni. A tavalyi olajárak csapásként értek minket, és ez rám ébresztőlég hatott. Mostanában hallottam, hogy azok a sokkoló olajárak csak ízelítői voltak annak ami akkor jön, amikor a világ olajtermelése elkezd visszaesni. Ha ebben van valami igazság, akkor az lesz a legnagyobb kihívás, hogy a farmunkat fenn tudjuk tartani a közeljövőben. Ezért elhatároztam, hogy kikérdezem a témának világ legelismertebb szakértőjét. Miután az olajiparban 40 éves kiváló karriert futott be, a kutatását a kis nyugat-írországi faluban folytatta. Dr. Colin Campbell számára a tények az olajellátásukról egyszerűek. Hiába kutat a világ a legmodernebb technikával, tudással, támogatásokkal meg mindennel, egyre kevesebbet találunk 40 éve. 1981 egy fajta fordulópont volt, amikor kezdtünk többet felhasználni, mint az új mezőkön találtunk, és kezdtük felszívni, amit a múltban találtunk... felenni az örökségünk, mondhatnánk. ezért nem gondolnám komolyan kétségesnek, hogy közel vagyunk a fordulóponthoz. Az emberiségnek egy fajta fordulópontja, amikor ez a kritikus energia, különösen a mezőgazdaságnak, ami élelmet jelent, ami embereket jelent, ez elkezd csökkenni. Hatalmas vita tombol a kitermelés csúcsának a pontos dátumáról és méretéről. Azonban azt hiszem, hogy nem ez e lényeg. Nem az számít, hogy idén, jövőre, vagy öt év múlva. A lényeg az a kilátás, hogy a csúcs után, ha csak 2-3 %-kal is, de elindul a csökkenés, azonban nagy a különbség 150 év felfutás és 150 év visszaesés közt. Colin szerint ez a visszaesés üzemanyaghiányt fog jelenteni, és tartós gazdasági zűrzavart. Hajlok rá, hogy egyetértsek vele. Nem számít, hogy két évre vagy tíz évre van, az életünknek szinte minden részét érintő hatása óriási lesz. De engem leginkább az aggaszt, hogy ez milyen hatással lesz a gazdálkodásra... ami az élelmünket jelenti. Nem hiszem, hogy sok embernek eszébe jut, hogy mennyi ásványi fűtőanyagba kerül a napi élelmünk. Most vettem felszállás előtt ezt a szendvicset... szét fogom szedni, és átnézem az összetevőit. A kenyérrel fogom kezdeni. Valahol a világban valamelyik farmernak el kellett vetni a gabonát. Elsőször is, dízel meghajtású traktoron van, Fel kell szántania a földet... Utána el kell boronálni. Azután el kell a magokat vetni a földbe. Utána ahhoz, hogy nőjön a gabona, valószínűleg rá kell szórni egy csomó vegyszert. A terményt védő gombaölők, gyomirtók, rovarirtók, és ezek mind olajból készülnek. És a tápanyagul szolgáló műtrágyák is. Jelenleg a farmerek műtrágyájának a nagyrésze földgázból származik. Amikor a gabona beérett, akkor le kell aratni. Azután a gabonát nagy kazánokkal szárítják, utána elszállítják, még több dízel felhasználásával. És ez nem valami kis sarki sütödében készült. Az ilyen kenyeret iparilag állítják elő. Akkor menjünk beljebb, a sonka nyilván disznóból készült, ami még energiaigényesebb, mert a disznókat gabonával etetik. Egy disznó közel fél tonnát megeszik belőle. És azután van még benne egy kevés, jelzésértékű szomorú kis saláta. ami vagy idefuvaroztak, vagy repülőn hoztak, vagy egy fűtött üvegházban termett. Megint csak tetemes mennyiségű energia. Mindegyik összetevőt főzték, hűtötték, és mérföldről mérföldre szállították fagyasztó kocsikban, mielőtt szendvicset csináltak volna belőlük. Ez a szendvics, akárcsak a legtöbb napjainkban fogyasztott étel, teljesen csöpög az olajtól. És az élelmiszertermelés mai módja mellett, ha nem lennének ilyen helyeink, mint ez, akkor az ország igencsak éhezne. Az írországi utam nagyon elgondolkoztatott. Még a mi kis farmunkon is, ásványi fűtőanyagok nélkül a gazdálkodás és az élelmiszertermelés elég gyorsan felmorzsolódna, és csak a természetvédelmi terület maradna nekünk. És a természetvédelmi területek nem táplálják az embereket. Ez egy komoly probléma, és úgy sejtem, hogy a farmer világ nagy része biztos ugyanúgy aggódik, mint én. Talán egy részüknek van elképzelésük róla, hogyan lépjünk tovább. A Soil Association, Talaj Szövetség, egy nagy konferenciája a brit gazdálkodás jövőjéről jó kiinduló pontnak látszik. (Rosie Boycott, újságíró és farmer) Mindannyian azt hihetjük, hogy itt védettek vagyunk, mert bármikor átugorhatunk a Tescóba, amikor csak tetszik az éjszaka közepén venni valamit. Az egész rendszer veszélyben van. (Tim Lang, a Food Policy professzora) Hogyan fogjátok Nagy-Britanniát etetni ? Hogyan fogjátok Londont etetni ? (Jeremy Leggett, a Solarcentury ügyvezetője) A világ olajtermelésének 40 %-a úgy 500 óriás olajmezőből jön, fél milliárd hordós olajmezőkből. A legtöbb ... Egyértelműen aggódnak. Abból, amit hallok, az energiaprobléma, nos, küszöbön állónak tűnik. Legkésőbb 2013-ig nem csak az olajválság fog minket sújtani, hanem az olaj, vagy inkább az energia miatti éhség. (Peter Melchett, Soil Association, stratégiai ig., farmer) A farmereknek át kell majd állniuk az ősi napfény felhasználásáról, az olaj és gáz felhasználásáról... a mai napfény használatára. (Patrick Holden: Soil Association igazgató, farmer) Úgy látom, ez a leghatalmasabb kihívás, amivel a mezőgazdaságnak valaha is szembe kellett nézni az Ipari Forradalom óta, mert annyira kevés idő van rá. Ha rá tudjuk venni a kormányzatot, hogy vegyen részt benne, akkor sokkal jobb lesz. de, ha a kormányzat nem akar benne részt venni, akkor nélküle kell megcsinálnunk. Ezekre az új alapokra kell az élelmiszerrendszert építeni, különben kikészülünk. A farmerek konferenciája világossá tette nekem, hogy nincsenek könnyű válaszok. Ha ennyire energiaéhesek a farmok és a gépezetek, akkor milyen lehetőségek vannak az olaj nélkül ? Az alternatív energiák rohamosan terjednek manapság. Melyik lesz sikeres ? Túl a tengeren Kaliforniában a Post Carbon Institute -nál van egy ember, aki vállalkozásoknak, iparnak és kormányoknak ad tanácsokat, hogy küzdjenek az olaj kimerülésével. Richard Heinberg szívesen beleegyezett, hogy az interneten keresztül beszéljünk. Szóval, ha a szelet, a napot és az atomot mind felhasználnánk, akkor az olaj kimerülése nem is lenne igazán gond ? Túl sokáig vártunk az alternatív energiák fejlesztésével, és az is valószínű, hogy ezek az alternatív energiák még együtt sem lennének képesek az ipari társadalmakat energiával úgy ellátni, ahogy ahhoz az ásványi fűtőanyagokkal hozzászoktunk. Az embereknek meg kell érteni, hogy olyan életmódot teremtettünk, ami alapjaiban fenntarthatatlan. Ez nem csak azt jelenti, hogy ez ökológiailag felelőtlen, hanem azt, hogy ezt így nem lehet folytatni. Az előttünk álló kihívás nagyságára, amiről Richard beszél, rávilágít, ha vetünk egy pillantást a bioüzemanyagokra. A repce a legproduktívabb bioüzemanyag-termény a mi klímánkon. Nagy Britannia jelenlegi olaj-felhasználási sebessége mellett egy négyholdas repcetábla éves termése egy harmad másodpercen belül elfogyna. Ez keveset segítene a mezőgazdaságon a mai formájában. A közlekedés, a gépkocsik, a kamionok és a repülőgépek mellett a mezőgazdaság a legintenzívebb ásványi fűtőanyagot felhasználó ágazat. Az ipari világban 10 kalória ásványi fűtőanyagot használunk a megtermelt élelem minden kalóriához. Ez hatalmas probléma, amit magunknak csináltunk. Már oldottunk meg a mezőgazdaságban hatalmas problémákat. Az elmúlt 50 évben a mezőgazdasági technika megháromszorozta a termést, és leküzdött mindent, amit a természet ránk rótt. De mind ezek az eredmények a bőséges ásványi fűtőanyagokon alapultak. Bizonyos értelemben pontosan a rossz irányba visznek minket ennek az új problémának a szempontjából. Még az olyan legújabb technikák, mint a génmanipuláció, eltekintve más aggályoktól, éppúgy a végsőkig függenek az ásványi fűtőanyagoktól, mint a többiek. Hova vezet ez minket ? Valóban lehetséges, hogy az élelmiszerrendszer nem csak a szegény országokban omlik össze, de a gazdag és jelenleg élelmiszer exportőr országokban is, mint az USA, Kanada és Ausztrália. És majd nagyon gyorsan kell átalakítanunk az egész mezőgazdasági rendszerünket, ha el akarjuk kerülni a globális élelmiszer katasztrófát. Ez azt jelenti, hogy visszatérünk a lovakhoz, kocsikhoz és a kéziszerszámokhoz a farmunkon ? Személy szerint én nem tudnám, hogyan csináljam, és ma a legtöbb farmer sem tudná. Az ilyen gazdálkodásról szóló ismeretek már mind odavannak. Azonban egy farmmal arrébb van egy asszony, aki tud egy-két dolgot erről. Kedves öreg barátom, Pearl. Szia, drágám, teára vársz ? Te kis koldus. Jól néznek ki. Ó, jól. Édesek. Tudod, hogy ez mire való ? Fogalmam sincs. Hát, évekkel ezelőtt szénakazlakat csináltunk velük. Igen, igaz, minden szénát kitettünk száradni. Kint száradt. Hát, akkor kimentél a kocsiddal, és kellett egy kocsi széna. És át kellett vágnod a szénát ahhoz, hogy egy szeletet leszedj, és kocsira megrakodd... és így kell vele menned. Ez pontosan így vág ? Igen, így. Jó kis súly, ugye. Nem ijedtünk meg. Nem voltam nagy, de erős. Az Úr sok erőt adott nekem. Bizonyára adott, mindegyikőtöknek sok erőt adott. és nem vettük észre, hogy milyen könnyen kaptuk, ahogy ma látom, ugye. Igen. Az embernek túl nehéz munkákra ott voltak a lovak, és Pearl hihetetlenül jó lovas volt. Ó, Pearl, azt nézd. Azt nézd. Igen, a kantárok. Azok kantárok. Neked mennyi volt, Pearl ? Hát, tudod, volt három nagy shire lovunk ... Persze, hogy volt. Ha egy lovad és kocsid volt, hát, akkor gyakran túl nagy volt a teher egynek, ezért rátetted az előhámra, és a lovon volt egy gallért, az ott rajta, és két lánc jött hátra, és beleakasztottuk a kocsi elejébe. Ezért, ha egy kis extra lóerőre volt szükséged.. Igaz, azzal kellett húzni. Hogy feljussunk a dombra. Igen. A legjobb esetben is, Pearlt egy két lóerős rendszer segítette a nehéz munkában. Ma a farmerek traktorjai akár 400 lóerősek is lehetnek. Leesett az állad, ugye ? 400 lóerő ... de képzeld csak el, hogy ez mit jelent... 400 ló... ezt az erőt ma az olajból nyerjük. Napjaink energiaellátása azzal az energiával egyenértékű, mintha 22 milliárd rabszolga dolgozna napi 24 órában. Ezért alapjában ezen a hatalmas, kőolajban megtestesülő rabszolgamunka készleten élünk. De ennek az évszázadnak a végére semmi se lesz ebből. Ez a hatalmas változás van előttünk. Ez a modern világunkra teljen minden szempontból hatással van. Gyakran gondolok arra, mennyire megváltoztak az idők, mert látod, mindnyájan dolgoztunk, csak hogy ellássuk a teheneinket, de most már egy silózó fiú is elég, minden gépesített, mehetsz és ülhetsz le. A fiaidnak, ha lenne ilyen farmjuk, mint neked, gondolod, hogy most ők is így élnének ? Nem, azt nem hiszem, hogy ezt tennék. Azt hiszem, több eszük lenne. De boldog voltam. Az ilyen gazdálkodáshoz már nem térhetnénk vissza, még ha akarnánk sem. Amikor Pearl fiatal volt akkor tízszer ennyi farmer volt az országban, és csak fele ennyi szájat kellett etetni. Emellett, a legtöbb brit farmernak ma már nincs meg a testi ereje a kemény kézi munkához. A brit farmerek átlagos életkora most 60 év. És ami még rosszabb, már csak 150,000 maradt belőlük. A brit gazdálkodást, mint ágazatot, gyakorlatilag hagyták meghalni. És a mostani években egyre több és több élelmiszer jön külföldről. Nagy Britannia nettó élelmiszer importőr hosszútávon, és ez nagyon kockázatos helyzet. Mert természetesen mind ezt az importot valamilyen ásványi fűtőanyag meghajtású járművön kell behozni, legyen az hajó vagy repülőgép. És az ásványi fűtőanyagok egyre csak fogynak, és drágábbak lesznek, ami azt jelenti, hogy az élelmiszer drágább lesz, és az egész rendszer kezd csikorogni és nyögni a szélei mentén. Reálisan nézve, csak egyedül itt tudok változtatni a dolgokon. És ez nem olyan egyszerű, mint ahogy látszik. A mienk egy hagyományos állattartó gazdaság. Marhákat és bárányokat nevelünk a mezőn, ami nem tűnik olyan üzemanyag igényesnek, de van egy nagy problémánk. A hús- vagy a tejtermelő marhák téli tartása is a szerves része a munkánknak ebben az országban tekintettel klímánkra. Ha kint hagynánk őket a szabadban. az igazából rosszat tenne a legelőknek, mert feltörnék a füvet, és annak nem lenne elég ideje helyrejönni a következő tavaszig. És nyilván, az istállókban a tehenek nem tudják a füvet megszerezni maguknak. Ezért nekünk kell odavinni nekik a füvet, így széna formájában. A szénabetakarítás önmagában a gépek és az üzemanyag legnagyobb felhasználója ezen a farmon. Ezért ragadott meg, amit egy shropshire-i Charlotte Hollins és fivére vezette farmról hallottam, Ezen a miénknél alig nagyobb farmon hozzánk hasonlóan marhákat és birkákat tartanak. De a Fordhallon a marhák egész télen kinn maradnak a legelőn, és csak egy kevéssel kell pótolni a takarmányukat. Nehéz volt elhinnem, de ez azt eredményezte, hogy az egyetlen gépük egy quad motor volt. Ennek a titka a talpunk alatt van. A fű. Bár ebben az országban több száz fajta füvünk van, a legtöbb farmer csak azt a négyet használja, amit a magkereskedőtől zsákban vesznek meg. De nem így a Fordhallban. Valószínűleg több mint 20 különböző fajta füvünk van itt. Valamelyik jobban tűri a fagyot, a másik gyorsabban nő, egyik mélyebben gyökerezik a talajban, és ásványi anyagokat hoz fel, másiknak a sokkal sekélyebb gyökerei a felszínt átszőve védik a talajt. Ha leereszkedsz, és vetsz egy pillantást a füvekre itten, akkor nyomban látod azt a nagyszerű zárt szerkezetet lent. Ez olyan, mint a skót tweed-szövet. Pontosan. És ha még le is érsz a talajig, azt úgy átszövik a gyökerek, hogy csak iszonyú sok erőfeszítés árán lehet áttörni. Ezért taposás nem töri fel rögtön sáros masszává. Így a tehenek és a birkák jól járnak vele, és ti is jól jártok, mert nem kell annyi takarmányt venni. Tudjuk, hogy ez évről évre működik, lesz takarmány ... Tudunk húst termelni, tudunk bárányt termelni, el tudjuk adni, és meg tudunk élni. Akármi is lesz az olajárakkal vagy bármi mással, tudjuk, hogy működésben tudjuk tartani a rendszert. De ez a csodálatos fű nem véletlen került ide. Charlotte és Ben néhai édesapja, Arthur Hollins egy helyi legenda volt, és egy farmerpróféta. Apu rögtön a háború után kezdett el így gazdálkodni, és az egész életét a rendszer fejlesztésével töltötte. És csak a halálát megelőzően, 2005-ben volt, amikor azt mondta: "Boldog vagyok ezzel." "Azt hiszem, meg van a megfelelő füvem. Boldog vagyok, hogy ilyen a legelő." A mi farmunkon teljesen más talajok vannak, mint itt Fordhallban, és az Arthur által ajánlott füvek nem biztos, hogy megfelelőek Devonban. De ezzel nem azt mondom, hogy nem próbálhatunk meg valami hasonlót más típusú füvekkel. A bátorítandó füvek ismerete talán csak a gondos megfigyelés kérdése lehet. És pontosan ezt kellett az öreg Arthurnak is tenni, mert nem mindig voltak ezek a legelők ilyen gazdagok. Apu mindig kiváló megfigyelő volt, és az erdőn keresztül jött át, és látta, mennyi minden nő itt, különösen a nyári hónapokban, és hozzá se nyúlt. De még fontosabb, hogy semmit se kell neki fizetni, hogy az nőjön, az csak nőtt. És azt látta közvetlenül a talaj felső pár centis rétegében, hogy ott az élet, legyenek azok pókok, fatetvek vagy százlábúak. És ha egy kicsit lejjebb mész, akkor kezdesz gilisztákat is látni. De ezek egyikét se látta abban a talajban, amit évről évre felszántott és megművelt. Ott az életnek jele sem volt. Az halott volt. Az halott volt. Akkor még tanulnia kellett a különféle baktériumok és gombák millióiról, amelyek ott voltak a talajban, és termékenyen tartották, és a tápanyagok körforgását biztosították, testükben tartották azokat a tápanyagokat, és kibocsátották azokat a növényeknek, és a földjében ezek nem voltak. Szóval, csak nézz le, ez egy igazi erdei talaj, nézd meg, hogy milyen gazdag. Igen. Pontosan. Ez egy remek, remek gazdag termőtalaj. Szóval, ha még vannak is ágak és levelek darabkái ebben a talajban, azok lassan lebomlanak, és talajt képeznének. A giliszták és az összes többi elvégzi neked ezt a munkát. Megeszik, átdolgozzák a testükön, és giliszta ürülék lesz belőle, ami a talaj, ami táplálja a növényeket. Ez ilyen élet nélkül nem lenne semmi, ami a növényeket táplálná, ami működésben tartaná a rendszert. Az erdőtől tanult leckét alkalmazva Arthur rájött, hogyha meg akarja újítani a földjeit, akkor szembe kell szállnia a mezőgazdaság egyik legalapvetőbb elvével. Apu úgy gondolta, hogy a talajt legjobban az rongálja, ha közvetlen napfény éri. A talajforgatás a szántással. Apa mindig azt mondta, hogy ez olyan, mint ha az embereknek letépnék a bőrét.. Tudom, ez nem szép. Nem. És nem éled túl. Miért teszed ezt a talajjal, miért ölöd meg az összes élőlényt a talajban, akik a nap végén a legjobb barátaid ? Azt mondod, hogy ne szántsunk ? Igen. 10.000 éve szántunk. Ez a farmerok munkája. A szántás elhagyása elég radikális elképzelés minden gazda számára. De ha megnézünk néhány régi felvételt a farmunkról, akkor az okozott kár elég nyilvánvaló. Ez az egyik régi földünk a 80-as évek végén. A talajélet ünnepi lakoma a madaraknak. 20 év ugyanilyen kezelés után ... Már nincsenek madarak, a talaj halott. A talajforgatás évezredek óta része a mezőgazdaságnak. de gyanítom, az csak izomerővel a kár lassan mutatkozott meg. Dízelmeghajtással a rombolás sokkal gyorsabb. A modern mezőgazdaság csak azért úszhatja meg a talajélet gyilkolását, mert van az ásványi fűtőanyagnak egy másik felhasználása. Ez most a műtrágya előállítása. Ezek a granulátumok három alapvető növényi tápanyagot tartalmaznak. Nitrátokat, foszfátot és káliumot. Az ebben az országban termelt élelmiszernek több 95%-a teljesen a műtrágyától függ. Enélkül nagy bajban lennénk. Arra használtuk az ásványi fűtőanyagokat, lényegében, hogy növényeket termeljünk Ez addig működik, amíg van olcsó ásványi fűtőanyagunk a nitrogén műtrágya előállítására, és az anyagok odaszállítására, stb. De a végén, amikor már nincs olcsó ásványi fűtőanyagunk, megint szükségünk lesz az élő talajra. És az élő talaj kialakulása időt és gondoskodást igényel, ami nem megy máról holnapra. Ez a föld sokkal jobban hasonlít a mi farmunkhoz. Orchid Meadow -nak, Orchidea Rétnek hívják. És soha nem szántották, se nem kezelték műtrágyával, mégis szemmel láthatóan virul. Csak ez érződik, hogy az egész dolog élettől duzzad, olyan sok virág van, napfényes időben az egész hely feléled. Nagyon sok madár van nálatok a fákon, de csak a zümmög, - az egész mindenség zümmög, annyi sok rovarotok van. Ha erre jársz, főleg esténként, és keresztülsétálsz itt, akkor a rovarok nagy felhőkben szállnak fel. Mindez az egészséges élő talaj alapzatára épül. Miután láttam a Fordhall Farmot, akkor el tudom képzelni, hogy ilyen legelők fejlesztésével csökkenthetnénk az olajfüggésünket. De nem számít, hogy milyen jók ezek a füvek, a marhatenyésztés sok földet elvesz. A témában minden tanulmány arra a következtetésre jut, hogy Nagy-Britanniát önellátóbbá válásához kevesebb húst kell ennünk. Most kezdem felismerni, hogy nem csak azt kell változatosabbá tennünk, ahogyan termelünk, de azt is, amit termelünk. És itt elakadtam. Mert azt látom, hogyan tenyészthetünk marhát szántás nélkül a természetes termékenységet felhasználva, de hogyan termeljünk meg mindent más, ami szükséges ? Úgy tűnik, hogy van pár ember szerte a világban, akik már küzdöttek ezzel a problémával. Egy permakultúra nevű rendszert fejlesztettek ki. Patrick Whitefield Anglia vezető szakembere. A permakultúra minden szempontból kihívást jelent a hagyományos gazdálkodásnak. Az emberek gyakran azt hiszik, hogy csak kétféleképpen lehet csinálni a dolgokat. Vagy robotolva, vagy az ásványi fűtőanyagokat habzsolva. A permakultúra a harmadik útról szól, és annak a tervezéséről, a tudatos tervezéséről. Tulajdonképpen kitervezitek a munkát ? Vagy az energiaszükségletet helyettesítitek vele ? Mindkettőt. OK. Miért igényel olyan emberi erőt és energiát egy farm-gazdaság fenntartása, amikor, ha egy természetes ökoszisztémát megnézünk, akkor az a fa, ott mögöttünk, csak úgy nő magától ? Mert ez nem, amit a hely alapvetően csinálni akar. Ha a földet teljesen békén hagynád, akkor valami ilyenné válna. Ez az alacsony energiájú megoldás. A természetes ökoszisztémában, ahol nincs munka, vagyis semmi emberi, ott nincs hulladék, és mégis minden virul. Nézd csak meg ! Könnyű elfelejteni, hogy a brit szigeteket valaha erdő borította. A gazdálkodásra fordított energia nagy része csak arra megy, hogy megakadályozzuk a visszatérését. De az erdő évmilliárdokon keresztül fejlődött a leghatékonyabban termő rendszerré a mi klímánkon. Ebből a szempontból megértem annak a vonzerejét, hogy ez alapján próbáljátok megtervezni a legjobb élelmiszertermelési módszer. De számomra az tűnik nyilvánvaló problémának, hogy nem ehetünk fákat. A legnagyobb tisztelettel is, pár vad bogyó, de nem tudsz ... Ez nem egy búzaföld. Persze, hogy nem, nem. De nem ez a lényeg. Ennek az alapelve az, amiből ki kell indulnunk, és figyeljük, hogy mennyire lehet több ehetőt termővé alakítani. A természeti ökológiára alapozott élelmiszertermelő rendszer igazán Tetszik a természetbarát énemnek, de a farmer lányának valami meggyőzőbb kell. Felteszem, fontos kérdés, hogy a permakultúra el tudja-e élelemmel látni Nagy Britanniát ? Igen, ez jó kérdés, azonban előbb azt kell megkérdeznünk, hogy a jelenlegi módon lehet-e tovább élelmezni Nagy Britanniát ? Igen, úgy gondolom, hát igen, mert ez kétséges. Nos, hosszú távon teljesen bizonyos, hogy a jelenlegi módon nem lehet, mert ez annyira az energiától függ, az ásványi fűtőanyagok energiájától. Ezért nincs igazából más választásunk, mint valami mást találni. Tavaly talán még elutasítottam volna a permakultúrát, mint nem megfelelő gazdálkodást, de az olajhelyzet tapasztalatai alapján nagyon szeretném a gyakorlatban látni. Egy permakultúrás kisgazdaságban tett látogatás Snowdownia hegyeiben nyújtott erre lehetőséget. A farmok, amiket eddig láttam, azok szántóföldekkel körbevett facsoportok. Azonban ez teljesen ennek az ellentéte, kis irtások gyűjteménye egy nagy erdőben. Talán nem úgy néz ki, mint egy farm, de egyértelműen működik. Pár napi munkával hetente Chris Dixon és felesége minden nekik szükséges gyümölcsöt és zöldséget, és tűzifát a főzéshez megtermelnek. De 20 éve, amikor ideérkeztek, ez egy lepusztult, elhagyatott legelő volt. Az első dolguk az volt, hogy a föld nagy részét hagyták a természetes állapotához visszatérni. Most már visszatért a föld termékenysége. Az erdő megújulásának a megfigyelése nyújtotta a kisgazdaságuk megtervezéséhez kellő összes ihletet. Azonban ez mégis csak egy erdő, és ez káosz. Ez káosz, de ebben a térben a káosz nagyon, nagyon magas fokon rendezett, és nagyon magas fokon szervezett. Csak mi látjuk rendezetlennek és koszosnak. A természet egyáltalán nem így látja. Minden növény valami hasznosat, fontosat értékeset csinál a helyszínen. Példa erre a nitrogént megkötő zanót, a káliumot gyűjtő saspáfrány. Úgy érzem velük kapcsolatban, hogy minden növény fontos valahogy. Bármerre jársz Dixonéknál a kisgazdaság láthatón együttműködik a vadvilággal. Mennyire fontos a biodiverzitás ? Madarakat hallunk a fejünk felülről is. Mennyire fontos mindez ennek a rendszernek ? Nagyon fontos, mert azzal, hogy segítjük a madarakat, a madarak élőhelyét, a foszfátok körforgását segítjük a rendszerben. Ismétlem, a foszfátok az egyik kritikus növényi tápanyagok, minden növénynek szüksége van rájuk. És a foszfátokat olyanokban fogsz találni, mint a rovarok és a magvak. És a rovarokat és magvakat evő madarak felhalmozzák a foszfátokat, és a felesleg kijön az ürülékükkel. Ezért itt a hegyekben nem kellenek ásványi fűtőanyagokból származó műtrágyás zsákok, mindent megad a természet, - nitrátot, káliumot, foszfátot. És kőolajalapú rovarirtók sem kellenek. Kacsákkal, Khaki Campbells fajtával, tartjuk féken a meztelen csigákat. 22 éve tartunk kacsákat, és a Khaki Campbells félék eszik legjobban a csigát. Ó ez igazán jó tipp. Nagyon nehéz lenne itt nyáron meztelen csigát találni, Ez nagyon jó. Fantasztikus, igen. Chris zöldséges kertje rendetlennek tűnhet egy szokásos kertésznek. de ez is olyan, mint az erdő, minden növénynek meg van a maga célja. Például, valamelyik a kártevőket riasztja, valamelyik a víz levezetését segíti. Az egyik a beporzó méheket segíti, a másiknak a hosszú gyökerei ásványokat szívnak fel a talaj mélyéből. A legnagyobb tisztást az erdőben megtartották legelőnek az állatállományhoz. De az itteni állatok nem csak füvet esznek, hanem a fákat is hasznosítják. A tápanyagokban gazdag fűz, hárs és kőris mindegyikét használják takarmánynak. Állatok fával etetése, ez még sosem jutott eszembe. Nekünk nincs sok erdőnk a farmunkon, de vannak jó nagy sövényeink, amit most más fényben látok. Mindig úgy gondoltam a sövényekre, mint két tábla közötti földhatárolóra. És én mindig.. Úgy gondolom, ezen a farmon vadfolyosónak is tekintetjük őket. De soha sem tekintettem őket haszonnövénynek. Nagy lehetőségek vannak a takarmánykénti hasznosításukban. Sosem vettem azelőtt észre, hogy mennyit esznek a marhák olyanokból, mint a kőris. Bőven adnak gyümölcsöket is, és mindezért semmit se kell tenni. Egy kevés gondos irányítással, ki tudja, mennyit tudna a sövény teremni. Ironikus módon, azt tapasztaltam, hogy a sövények sokkal termékenyebbek lehetnek, mint a földek, amelyeket körbe vesznek, és sokkal kevesebb munkát igényelnek. Nem kell semmit sem hozzátennünk, önkarbantartóak, nem kell gondoznod, csak ott van bőségben. És mitől van ez a bősége ? Mert akar itt nőni. Ez egy természetes táplálék, aminek itt kell lenni. Egyedül abban más, hogy felfele nő és nem keresztbe. Tulajdonképpen, ha a fák és a sövények teljes magasságát hasznosítjuk, akkor több hasznot tudsz kisajtolni, ugyanannyi földről. Kiderült, hogy csak egy úttal feljebb a farmunktól van a legjobb példa Európában arra, hogy milyen messze lehet elmenni az ilyen élelmiszertermelésben. Idáig nem is tudtam, hogy létezik. A hátam mögött ennek az rendszernek az úttörője, Martin Crawford. Ez egy erdőkert, ahol fák bokrok és más termények fajainak sokasága mind együtt nő, nagyon gondosan úgy megtervezve, minden együtt működjön abban, hogy ugyanabban a térben sok különböző hasznot hozzon. A fákat nagyon gondosan úgy helyeztük el, hogy elég fény jusson a talajszintre alattuk, és így ott is meg tudjon valami hasznos teremni. Az erdőkertek részei a permakultúrának, ahol a természet ihleti a tervet. A természetes erdőt többek közt az teszi olyan termelékennyé, hogy több szinten nő. Ez olyasmi, mintha fél tucat mezőt halmoznánk egymásra. Az erdőkert lemásol minden erdei szintet, de több ehető és kívánatos fajtát használ. Ez itt lent a lábam alatt nagyon alacsony, nepáli málnának hívják. Ez fantasztikus növény, és védi a talajt a téli esőktől. És megkímél a gyomlálástól. Igen, nem gyomlálunk, látod. Nem. A kert földjét gyümölcsök és zöldségek borítják, és felettük a bokorszint ugyanolyan dús, ami nem is kicsit szokatlan. Ez az egyik galagonya faj. Masszív tüskék vannak rajta, de sokkal nagyobbak a gyümölcsei, és sokkal ízletesebbek. A másik oldalon egy eperfa. Nem látsz mostanában eperfa bokrokat. Nem, de nagyon jó gyümölcsei vannak, és igazán könnyű növeszteni. Egy másik fontos salátanövény az erdőkertben, a hársfa. Alapnak használom őket, egyfajta alapösszetevőnek a salátába. Igen. Mint a fejes saláta. Ok, tehát velük helyettesíted a fejes salátát? Igen. Igen. Igen. Jó nagy saláták, Martin ! Egy kicsit feljebb gyümölcsfák vannak, almafák, körték, naspolyák, szilvák és birsek. Azután ott olyan fák koronája van, amelyek nem élelmet termelnek, hanem más alapvető feladatuk van, pl. a tápanyagok körforgásában. Az olasz égerek nagyon jó példák erre. Nagyon gyorsan nőnek, és sok nitrogént nyújtanak a környező növényeknek. Ez a gyökérrendszeren keresztül történik ? A lehullott leveleken keresztül, amiben még mindig elég sok nitrogén van. És a gyökérrendszeren, valamint a hasznos gombákon keresztül is, amelyek mindent összekötnek a föld alatt, és a tápanyagokat mozgatnak közöttük. Ha az egyik helyen a talajban sok nitrogén van, és a másik helyen hiány van a nitrogénből, akkor a gombák fogják elvinni hozzád. Itt mindennek meg van az oka, ugye ? Itt mindennek meg van a maga oka, gyakran több is. Ez itt mögöttünk menta, ez a ló menta, az egyik őshonos brit menta. Ennek a mentának a fő feladata a hasznos rovarok vonzása. Fantasztikusan vonzza a zengő legyeket, amelyek eszik a tetveket, többek közt. semmi bajunk nincs kártevőkkel. Nem használtok rovarirtót ? Igen, úgy van. Fantasztikus. Igen, úgy van. Martinnak több mint 550 fajta növénye van az erdőkertjében. Egy ilyen komplex termelési rendszer bizonyára végtelen sok figyelmet és munkát igényel ? Éves viszonylatban hozzávetőlegesen hetente átlagosan egy napot, aminek nagy része a betakarítás. Igaz. A karbantartási munka nos, mondjuk, tíz nap egy évben. Ez nevetséges ! Egy farm üzemeltetésével összehasonlítva, ez látszólag semmi. És ez mennyi élelmet termel meg ? Ha a hozam maximalizálására tervezik, akkor ez nagyon sok lehet. Ezt az erdő kertet nem a hozam maximalizálására terveztük, mert sokat kísérleteztem, és sok szokatlan növényem van, amit kipróbálok, stb. A hozam maximalizálására tervezve egy hold földön hozzávetőleges tíz embert tudnál élelmezni egy maximális hozamú erdőkertben. Ez nagyjából kétszer annyi ember, mint amit jelenleg egy hagyományos szántóföld átlagos egy holdján lehet élelmezni . Ez egy elképesztően alacsony energia- és karbantartás-igényű rendszer, de ha valamit az erdőkertben nem lehet megtermelni, azok a gabonatermények. És elég függők vagyunk a magas szénhidrát tartalmú étrendünktől. Azonban, ahogy az olaj egyre drágább lesz, és a gazdálkodás kezd megváltozni, ki kell kibővíteni az étrendünket, és új élelmiszereket kell elfogadnunk. Lent az erdőkertjéhez vezető útnál Martin telepített egy 4 holdas diós-gesztenyés kertet. Hatalmas segítséget jelentene, ha el tudnánk mozdulni a több dió és gesztenye féle és kevesebb gabona fogyasztása irányába. mert azok sokkal fenntarthatóbbak, mivel fatermések. Európa más részein, Franciaországban és Olaszországban nagy hagyományai vannak a a mogyoró, a szelídgesztenye és dió termesztésének. Egy olyan gyümölcsösbeli termény, mint a gesztenye, sokkal kevesebb energiát és karbantartást igényel, mint a búzamezők. Talán kevesebb energiát és karbantartást, de igazán összehasonlítható a diófélék hozama a gabona terményekével ? e 571 00:42:45,760 --> 00:42:49,600 Ha a gesztenyét nézzük, nagyjából két tonnát terem holdanként, ez majdnem annyi, amennyit biogazdáldással ki lehet hozni a búzatermesztésből. És a gesztenye összetétele majdnem azonos a rizsével. OK. Kalória szempontjából nagyon hasonló más gabonákhoz. Még ebben a kísérleti szakaszban is Martin diós-gesztenyés kertjének és az erdőkertjének hatalmas a hozama egy igen kis területről. A wellsi Dixonék hasonlóan kis telkére visszatérve, az is hasonlóan termelékeny. Az egész hely 7 holdas, ami most a 22 éves természeti megújulás után és az általunk létrehozott dolgokkal, már túl sok ahhoz, hogy egy család be tudja takarítani. Hát, ez tényleg igaz, a kisebb jobb. Számomra, a kertészkedés és gazdálkodás nagyon különbözik. Ezért én nem farmer vagyok, hanem kertésznek tartom magam. Az próbálod mondani, hogy inkább a kertészeké a jövő, mint farmeroké ? Nem mondanám, hogy a kertészkedés jobb, mint a farmgazdálkodás, a kertészkedés más, mint a farmgazdálkodás. De azt ajánlanám, amennyire meg tudom mondani a saját gyakorlati kísérleteim és próbálkozásaim alapján, hogy kézi szerszámokkal a kertészkedés termelékenyebb és energiahatékonyabb, mint a farmgazdálkodás. A részletekre való figyelés, amit a kertész egy kis parcellára tud fordítani, teszi olyan termelékennyé. Egy zöldséges egy tapasztalt kertésszel akár ötször annyi élelmet termelhet négyzetméterenként, mint egy nagy farm. A szupermarketek az őket ellátó szállításra és ipari méretű gazdaságokra támaszkodnak, amelyek nem valószínű, hogy túlélik az olajtermelés visszaesését. Azonban egy zöldséges parcella, egy kisgazdaság vagy egy telek gazdája, könnyen pótolja ezek elvesztését. De csak, ha sokkal több termelőnk van. A 21. század uralkodó demográfiai trendje, azt hiszem, a "re-ruralizáció", a falvak újraéledése lesz. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a nagyvárosok teljesen el fognak tűnni, de az élelmiszertermelésben részvevő emberek arány nőni fog. Gondoljunk vissza a Második Világháborúra, például, A Győzelmi Kert mozgalomban mindenki művelt egy kert-parcellát, vagy valami hasonlót, és a gyümölcsök és zöldségek kb. 40 %-át termelték meg a ház előtt, mögött, üres telkeken, stb. Ez a modell segít elképzelni és visszanézni. De sokkal több főállású gazdálkodóra is szükségünk lesz, különben mit fogunk enni ? Önmagunk élelmezése, amikor az olajtermelés hanyatlani kezd, egyértelműen egy nemzeti erőfeszítést fog megkívánni, és egy ideális világban, egy kis kormányzati vezetést. De a részemről ennek a farmnak az elválasztása az ásványi fűtőanyagokról mind az, ami tenni tudok. Azoktól az úttörő emberektől, akikkel az elmúlt napokban találkoztam, nagy ösztönzést kaptam. Most már megtanultam a földet megfigyelni, és inkább együttdolgozni vele, mint ellene harcolni. Elragadónak találtam, hogy milyen fajta füveink vannak, és hogyan tudom a legelőket feljavítani. És hogy tudunk legtöbbet kihozni a fáinkból a marháink javára. De azt is hiszem, hogy nem csak állatokat kell tenyésztenünk. Ki tudja, talán pár év múlva akár egy erdőkertünk is lehet itt. Bár nem vagyok benne biztos, hogy Apu ilyet csinálna. De bármelyik ötlet működőképes is legyen ezek közül, létfontosságú a farm vadvilágának megőrzése, és még keményebben kell dolgozni a biodiverzitás fejlesztésén. A biodeverzitás sokkal fontosabb nekünk, mint amennyire korábban hittem. Mindig csak arra gondoltam, hogy ez jó dolog, és,, ez a fajokat jelenti, amelyekkel együtt élünk. Megtanultam azt a nagy leckét, hogy ez tart minket mozgásban, ad nekünk élelmet, és védi az élelmünket, és döntő fontosságú, hogy megtartsuk. Nagyon hálás vagyok a nagybátyámnak és az apámnak azért, amit ezen a farmon véghez vittek, mert teljesen megőrizték. De még nagyon sok elvégzendő munka van. Ami engem arra sarkal, hogy a farmunkat a jövő farmjává tegyem, az a tudat, hogy nincs más választásom, mint megpróbálni. Mindazok közül, akikkel találkoztam, azt hiszem, Dr. Colin Campbell fejezte ki legjobban. Most a legkisebb kétely nélkül annyit mondhatunk, hogy a kőolaj embere igencsak ki fog pusztulni ennek az évszázadnak a végére. Ez azt a fogas, bonyolult kérdést veti fel, hogy Homo sapiens lesz-e olyan bölcs, mint a neve mutatja, és kitalálja, hogyan éljen az olaj nélkül, ami látszólag minden vérkeringése. Úgy tűnik, hogy minél elébb elkezdjük az átalakulást egy új, alacsony energiájú jövőbe, annál könnyebb lesz a feladat. Tim Green és Rebecca Hosking filmje A feliratot a www.AllSubs.org angol feliratának felhasználásával sistvan készítette.